Děčin
Csehország északi részén, az Ústi nad Labem-i kerület szélén
fekszik. Itt kezdődnek a Cseh-Svájcnak nevezett hegyvonulat
magaslatai, és itt folyik bele a Ploučnice az Elbába, hogy együtt
folytassák útjukat az Északi-tengerig. Földrajzi fekvésének
köszönhetően egyik legfontosabb szerepe a közlekedésben van. A
város közelében található Csehország, valamint annak legnagyobb
kereskedelmi partnere, Németország közötti egyetlen villamosított
vasútvonal, ami egyben a Hamburgot Görögországgal összekötő
nemzetközi hálózat része is. Az első itteni vasútvonalat
1851-ben nyitották meg, ami Drezdával kötötte össze a környéket.
Děčin |
A
mai děčini kastély helyén már a X. század elején erődítmény
állt, Csehország akkori uralkodói innét védték a közeli
határsávot. A hely első írásos emléke 993-ból, az erődítményé
pedig 1128-ból származik. Az akkori fa szerkezet helyére a XIII.
században erős kővárat építettek. Ezt szerezte meg 1305-ben a
Wartenberg család. A várat 1444-ben megostromolták, és tűz ütött
itt ki, de a horizontális megosztás, az alsó és a felső vár is
sértetlen maradt. Az alsó rész egyik legnagyobb átépítésére a
XVI. században került sor, mikor a Bünau szász lovagi család
reneszánsz stílusú kastéllyá átalakította, és kibővítette egy
fogadóteremmel. Rudolph
Bünau a
falakat a család 22 tagjának életnagyságú portréjával
díszítette. Ezeket a XVIII. század végén végbemenő
rekonstrukciók során eltüntették, de a másolatai Prágai
Múzeumban megtalálhatóak.
Rudolph Bünau |
A kastély mai formáját a Thun - Hohensteinek idején nyerte el. Ők
1628 és 1932 között birtokolták a területet. Ez a dél-tiroli
család az idő előrehaladtával egyre több és nemesebb tisztséget
töltött be, és egész addig emelkedtek, míg 1911-ben meg nem
kapták a hercegi címet. Az ő idejük alatt kétszer is átépítették
a kastélyt. Először Maximillian
von Thun
változtatta át a kastélyt a kor és a saját igényeinek
megfelelően barokk stílusúra. Hosszú felvezető utat
készíttetett, ami a teljesen újjáépített kastély fogadó
szárnyába vezetett. Egyszerre kötötte össze és választotta el
az itt lakókat az ide érkezőktől, attól függően, milyen
szándékkal közeledtek a kastély felé. Irányítása alatt
elkészítették a mai, az olasz barokk jegyeit magán viselő
rózsakert ősét, egy reprezentatív udvart. A ma is pompázó
rózsakertet 1881-ben hozták itt létre.
A kastély és kertje 1628-ban |
A
második átépítésre 1786 és 1803 között a helybéli Josef
Václav Kosch vezetésével
került sor. Művének fő célja a két, eltérő jellegű
épületrész összhangjának, egy harmonikus külsőnek a
megteremtése volt. Így az alsó, gót és reneszánsz stílusú
épületrészeket megemelte, és mindenütt egy szintre hozta a
homlokzat magasságát. Innen datálódik az egyik legjellegzetesebb
épületrésze, az Elba felé néző karcsú óratorony. Ettől fogva
a kastély építészetileg a barokk-klasszikus stílus jegyeit
hordozza magán.
Rózsakert |
A
XIX. században fontos politikai és kulturális helyszínné nőtte
ki magát az épület. Itt tartottak több jelentős nemzetközi
találkozót is, ezek közül kiemelkedik az 1854-es, amikor az
Osztrák-Magyar Monarchia császára (Ferenc József), Poroszország
uralkodója (IV. Frigyes Vilmos) és Szászország királya, (II.
Frigyes Ágost) tanácskozott a falai között. Ferenc Ferdinánd
trónörökös is szívesen és gyakran látogatta meg itt a
Thunokat. Nem is csoda, hogy hátramaradt gyermekei, Max, Ernst és
Sophie nagynénjüknél, Marie
Thunnál
töltötték későbbi gyermekkorukat.
Thun - Hohenstein címer |
Kapcsolatban
álltak az akkori cseh művészet nagyjaival is, így František
Palacký történésszel, a Nemzeti Múzeum megalapítójával, Josef
Dobrovský nyelvésszel, a cseh nemzeti megújulás egyik
legjelentősebb alakjával és a festő Mánes család több
tagjával, de vendégeskedett itt Walter Scott is. Egyszer, 1835.
szeptemberben Frédéric Chopin tett a kastélyban látogatást. Itt
komponálta meg és a ház asszonyának, Josephine
von Thun-Hohenstein
bárónőnek ajánlotta az opus 34. No 1. szám alatt nyilvántartott
darabját, melynek közismert neve a Děčini Keringő. Zongorája ma
is a teaszalon egyik ékes dísze. Itt vannak még a Thun család
több tagjának korabeli portréi is. Közéjük tartozik a
Szentpéterváron és Münchenben diplomáciai szolgálatot teljesítő
Friedrich, az oktatási miniszter Leopold és a történelmi
Csehország kétszeres kormányzója, egy ideig Ausztria
elnök-minisztere, Franz Thun.
Az immáron állami tulajdonba került kastély 1935-ben |
1932-ben
jelentős és kevésbé szerencsés fordulatot vett a kastély
története. Ekkor a Thunok gazdasági szükségszerűségből
eladták a kastélyt a csehszlovák államnak. Innentől egészen
1991-ig – míg a város vissza nem kapta – laktanyaként
használták. Először a csehszlovák, majd a német, a második
világháború és a prágai tavasz között megint csehszlovák majd
pedig szovjet katonák állomásoztak a falai között. Ennek
emlékéül ma is három hivatásos katona tartózkodik a várban:
egy aki a děčini múzeumot őrzi, egy, aki a régészeti kiállítás
biztonságáról gondoskodik, egy pedig aki a kastély nagytermében
vezeti körbe csoportokat.
A kastély napjainkban |
A felújításnak köszönhetően a kastély túlnyomó része
látogatható. Meg lehet tekinteni a már említett teaszalont,
valamint bepillantást nyerhetünk a jellemzően égszínkékre
festett tetejéről elnevezett kék terembe, ezen kívül érdemes
elidőzni a rózsakertben és meg lehet nézni az itt helyet kapott
Regionális Múzeum gyűjteményét is.
Látvány az Elba partjáról |
A cikk szerzője, Kulcsár Sándor
vendég cikkírónk a mai napon ünnepli születésnapját. Ezúton kívánunk neki még úgy kétszer ennyi boldog
esztendőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése