Csehországi sörfőzdék I. - Eggenberg sörgyár – Česky Krumlov

Csehországról nehéz úgy blogot írni, hogy ne írjunk valamilyen formában a finom nemzeti italukról, a pivo-ról, azaz a sörről. Mivel számos remek sörre szakosodott honlap, blog található a neten, ahol lelkes és nálunk jóval hozzáértőbb sörisszák írják le remek kritikáikat a kipróbált nedűkről, így mi ezen a téren nem kívánunk velük vetekedni.

Ezért most induló sorozatunkban célunk inkább az egyes csehországi sörfőzdék történetének, múltjának és jelenének rövid bemutatása. Bizton állíthatjuk, hogy ezen többnyire építészeti, kultúrtörténeti szempontból is értékes gyárak külső vagy akár belső megtekintése akár az alkoholtól irtózó emberek számára is élményt jelenthet. És ha a sörgyárak meglátogatása közben „véletlenül” megszeretik a varázslatos cseh seritalt…nos ezért nem vállaljuk a felelősséget!

Első sörfőzde látogatásunk az egyik legkedvesebb cseh városunkba, Česky Krumlovba vezet, egész pontosan az Eggenberg sörgyárba. A krumlovi sörfőzés története a 14-ik századra nyúlik vissza. Egy 1336. június 14-én kelt dokumentum szerint ekkoriban megengedték a lakosságnak a sör (ebben az időben főként búzasör) főzését és eladását, azaz az italkészítés már javában folyhatott. 1560-ban Rožmberk Vilém az addigi helyett új sörfőzdét építtetett, és egy évre rá egy új, rendkívül jó minőségű vízforrásra is leltek. Ez a vízlelőhely biztosítja a mai krumlovi sörhöz is a legfontosabb alapanyagot. 1622-ben az Eggenberg családhoz került Česky Krumlov és vele együtt a sörfőzde.

Sörgyár és előtte a sörkert

Időközben a sör iránt megnövekedett igény kielégítése érdekében a sörgyártást nagyobb helyre kellett áttelepíteni. Erre a legideálisabbnak a város Latrán kerületében álló egykori fegyvertár bizonyult. Václav Vlach ide a mai helyére telepítette át a sörfőző üzemet 1625-30 között. Az épület korábban nem csupán a fegyvertár szerepét töltötte be, egykor az özvegy Rogendorf Anna, Vilém Rožmberk és Petr Vok édesanyja otthona is volt. A rossz nyelvek szerint a várban lakozó fiúk így időben észrevehették, ha a kedves mama vizitálni indult hozzájuk.

A Moldva parti sétány mellett emelkednek az egykori fegyvertár falai

1719-ben a Schwarzenberg család vette tulajdonába a sörfőzdét. Az épületeket barokk stílusban átalakították, az üzemet fokozatosan átépítették és modernizáció vette kezdetét, amelynek jegyében 1869-ben új hűtőtermek és pincék épültek hozzá, majd 1882-ben gőzgépek kezdtek el működni. A második világháborút követően államosították, és a budějovicei sörfőzdével együtt a Dél-csehországi Sörgyárak nevű vállalatba olvasztották. A bársonyos forradalmat követően 1991-ben újból magán és egyúttal külföldi tulajdonba került. A gyár teljes modernizáción esett át, és ma már nem csupán a Krumlov környéki sörözőkben, és boltokban, de még alkalomadtán külföldön, pl. akár nem is oly régen, a magyarországi  sörfesztiválon is meg lehet, illetve lehetett vásárolni.

Sörkert

A sörgyárhoz egy fallal körülvett, kertész házas, nyári lakos szép sörgyári kert is tartozik, ahol nyaranta szabadtéri koncerteket, filmvetítéseket, kerti partikat és más eseményeket tartanak. A kertet még anno a 16. században Rogendorf Anna alakította ki.

Vár a kaja, pia

A gyár sörpincék feletti egykori hűtőtermeiben egy 200 fő befogadására képes étterem valamint egy kisebb, 70 férőhelyes kocsma, a Formanka került kialakításra. A Formankában éveken át ugyanazt a mennyiséget és minőséget 15-20 %-al olcsóbban lehetett megkapni, csak maximum kopottabb tányérokon, kisebb felhajtással. Ma már, az új menedzsmentnek „köszönhetően” sajnos jelentős különbség nem tapasztalható az étterem és a Formanka között az amúgy is megemelt árakban. Reméljük, ezt az átmeneti rossz szokásukat hamar leküzdik.

Étterem épület

De kitart még a sörgyár bejáratánál található kis fabódés kerthelység. Igazi helyi arcok (néhány a barátságos alkesz típusból), és a kenu túráról megtért szomjas turisták vegyes egyvelegét mutató helyen, a garantált retro érzés mellett, rendkívül olcsón lehet hozzájutni a gyár termékeihez. Tavaly a felújított Moldva parti sétányon, a gyár fala mellett egy további kis büfét is nyitottak, de ez az eldugottsága miatt nem tűnt túl sikeres kísérletnek. Az étterem alatt egy kis helyi bolt is üzemel, ahol szintén kipróbálható, és természetesen minden sörös kellékkel meg is vásárolható a helyi nedű. Amúgy a városban meglepő módon nem is olyan sok helyen árusítják csapolva az Eggenberg sört.

Vásárlás után (www.delikatesy.sk)

A sör készítése, és maga a sörgyár egy vezetett túrán tekinthető meg, elég korai 11 órás kezdő időpontban. Az antialkoholisták sörmentes túrája alig 100 korona, míg a korlátlan sörkóstolásos, és egy éttermi kaja elfogyasztásos lehetőség 480 koronába kerül. Ha ez utóbbit választjuk, akkor ne nagyon szervezzünk további programot aznapra.

Az Eggenberg sörgyár jelenlegi szortimentje: Eggenberg (kék címkés, 4%), Kristián (kesernyés alapsör, 3,7%), Eggenberg (piros címkés, erősebb világos, 5%), Petr Vok (egyedi ízű világos, 4,5 %), Eggenberg (tmavy, azaz barna 4,2%-os), Nakouřený Švihák (füstös ízű erősebb barna, 5,2%-os). Készítenek még húsvéti, és karácsonyi különkiadásokat is, és a korunk szokásai szerint alkoholmentes, és urambocsá citromos ízesítésűt is.

A cikk közlése óta az Eggenberg Sörgyárat bezárták, a "krumlovi" söröket a Pardubicei Sörgyárban főzik.