Arany kismalac várás és karácsonyi csehes étel ajánlataink

Csehországban a Karácsonnyal kapcsolatban igen sok népi hagyomány maradt fenn, ugyanis ilyenkor van itt az ideje mindenféle jóslásnak és varázslásnak, amely az egészséggel, a szerelemmel, a bőséggel és a jó szerencsével kapcsolatos. 

Az egyik legkedvesebb ilyen hagyomány az Arany kismalac (Zlaté prasátko) várása. A legenda azt tartja, hogy ha a Szent este napján, azaz december 24-én valaki képes egész nap megtartani a böjtöt, azaz nem csábul el a készülő fogások és sütemények finom illatától és látványától, akkor az esthajnal csillag megjelenésekor megláthatja a szoba falán vagy mennyezetén az Arany kismalacot. Aki meglátja, annak a jutalma nagy boldogság lesz.

A třeboňi halastavakról, avagy hol élt egykor a karácsonyi ponty...

Villámsebes léptekkel közeledik a karácsony, bőszen készülődnek a halas kofák a főszezonra. Az ország különböző részén üzemelő halgazdaságokból vagy éppen külhoni halastavakból sorra érkeznek a nagyvárosokba az élő pontyokkal teli tartályok, amelyek uszonyos utasai a karácsonyi asztal hagyományos ennivaló „vendégei”. Ilyenkor gyakran még az is elkészíti a maga rántott halát, vagy halászlevét aki egyébként nem érez túl sok kedvet a halhús sütés-főzésére, fogyasztására. Ahogyan azt a 2012. évi karácsonyi cikkünkben is jeleztük, a közeli Csehországban szinte Šumava-i magaslatokba emelkedik az év végi halfogyasztás. De honnan veszik a csehek a sok halat? Nos ez a kérdés igazán könnyen megválaszolható mindazok számára, akik csak egyszer is nyitott szemmel végigutaztak Dél-Csehország tavakban bővelkedő vidékén.

Tavak Třeboň városa körül

Menzel életműdíja // Áradások pusztítása // A legjobb szálloda // Lakosok száma // Karácsonyi ajándékozás // Adózás // Lobkowicz-csoport a tőzsdén

• Jiří Menzel életműdíjat kapott a varsói Grand OFF Független Rövidfilm Fesztiválon. A nálunk is igen népszerű Oscar-díjas rendező a lengyelek körében is nagy elismertségnek örvend. A leghíresebb filmjei közül a Szigorúan ellenőrzött vonatok című műalkotást, amely Bohumil Hrabal regényéből készült, a közel jövőben digitálisan felújítják, és 2014-ben, a híres cseh író születésének századik évfordulóján újból bemutatják a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon.
  
  
  

A Becherovka története II. - Napjainkig

Gustav Becher

 A Becherovka történetét előző cikkünkben Johann Bechernél fejeztük be. Ő 1871-ben átadta a cég irányítását fiának Gustavnak, aki apja 1895-ben bekövetkezett halálát követően a családi vagyon fő tulajdonosa is lett. Gustav vezetése alatt eltelt években a cég elsősorban az értékesítés terén igen ért el komoly sikereket. Egységesítette a korábban használt English Bitter és a Becher Bittert márkaneveket, és helyettük apja tiszteletére bevezette az egységes Johann Becher megnevezést (csehesen Jan Becher). Gustav főként a kisebb vásárlókat célozta meg, és előszeretettel szállított nekik a megrendelt mennyiségnél kevesebb italt, így is fokozva a Becherovka utáni keresletet. Ő vezette be azt az értékesítési szokást is, hogy az áru mellé kis porcelán csészét, mint ajándékot mellékelt. És ő volt az aki levédette a márkanevet, amivel megvédte a vállalatot a későbbi jogviták során. Gustav azonban – egy általa hőn szeretett hölgy hatására - mégsem tervezett élethosszig tartó karriert az italgyártában. 1900-ban eladta a prosperáló gyárat két mostohatestvérének Rudolf Antonnak és Johann Michaelnek.

A Becherovka története I. – Kezdetek

„Ez az egyetlen rövidital, amelyet szeretek a számban tartani mielőtt lenyelném” – mondta a minap egy barátom, és én nem tehettem mást minthogy helyeslően bólogassak, hiszen jómagam is éppen a jól ismert, de megunhatatlan folyadékot ízlelgettem. Ki ne hallott volna róla, és ki az aki ne kóstolta volna már meg a zöld üvegben rejlő aranysárga nedűt? Az italt, amely a Csehországot járók, a Felföldre átruccanók hű társa, itthoni hideg téli napjaink csodás lélekmelegítője. Na jó, ennyit az erősen reklám ízű bevezetőről, de azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy lelkesítő bevezetőnket méltán megérdemli cikkünk tárgya, a Becherovka, Karlovy Vary folyékony aranya.

Xavér a vihar // Fogyasztási adatok // Alkoholfogyasztás // EU szkepticizmus // Nincs többé Petra cigi

• Csehországra is lecsapott a Xavér! A helyenként 140 kilométeres lökésekkel tomboló vihar számos helyen megrongálta a nagyfeszültségű vezeték hálózatot, aminek következtében több tízezrek maradtak áram nélkül. A legnagyobb károk az ország északi részén keletkeztek, ahol a szél a magasabban fekvő helyeken heves hóeséssel társult. Jó néhány utat torlaszoltak el a kidőlt fák, és a vasúti közlekedésben is problémák mutatkoznak. Aki arrafelé tervezi az utazását mindenképpen vezessen óvatosan!

  

  Kidőlt fák a vihar után (forrás: iDnes.cz)
  

Posázaví, ahol Önre a kaland és a nyugalom vár!

Az alábbi cikket, nem kis örömünkre a Posázavi mikrotérség turisztikai menedzsere, Ing. Martina Kubinová küldte el a számunkra. A szöveg szerzője: Andrea Marešová. 

Nem tudja hova utazzon a családdal vagy a barátaival szabadságra? Szereti a történelmet, a gyalogos és kerékpáros túrákat, a csónak kirándulásokat, az adrenalin növelő élményeket, vagy éppen a lovaglást? Akkor jöjjön a Posázaví térségbe!

Konopiště kastélya (forrás: Archive Posázaví)

Akkor és most 16. - Nepomuk - Főtér

A Pilsentől 35 km-re dél-keletre fekvő Nepomuk városát nem csupán a híres szülötte, Nepomuki Szent János nyomait kutatandó érdemes felkeresni, de maga a település is számos csodás látnivalónak ad helyet. Sorozatunk ezen részében Nepomuk keletről nyugat felé meredeken lejtő, sajátos alakú főterével foglalkozunk. De előtte ismerkedjünk röviden a város történetével.

XIX. sz. eleje

A városka lényegében egy 1144-ben alapított cisztercita kolostornak köszönheti a létét. A kolostor közelében, részben annak kiszolgálására egy kis kereskedő falu alakult ki, amely 1413-ban már kisvárosi méretet ért el. A település (amely akkoriban még a Pomuk nevet viselte) fokozatosan a kolostori javak, birtokok gazdasági és adminisztratív központjává változott egészen a kolostor 1420-ban bekövetkezett leégéséig. Ezt követően a ciszterciták helyett egy új uraság a Zöld-hegyi kastély birtokosa azaz a Švamberk család lett. Az új birtokosok számos jogot biztosítottak a városnak, így természetesen saját sört főzhettek és piacot is rendszeresen tarthattak. 1730-ban IV. Károly immáron hivatalosan is városi címet adományozott a településnek. Ez részben annak is volt köszönhető, hogy időközben Nepomuki Szent János, a híres városszülött szentté avatása okán Nepomuk maga közkedvelt búcsújáró hellyé avanzsálódott. Ugyanakkor a település a háborúknak, valamint talán nem a legideálisabb fekvésének köszönhetően soha sem nőtte ki magát, megmaradt kisvárosnak. Ehhez az is hozzájárult, hogy a városban a XVI. és a XIX. között számos tűzvész tombolt, amelynek sok-sok régi épület, és a fejlődés reményei is martalékává vált.