A třeboňi halastavakról, avagy hol élt egykor a karácsonyi ponty...

Villámsebes léptekkel közeledik a karácsony, bőszen készülődnek a halas kofák a főszezonra. Az ország különböző részén üzemelő halgazdaságokból vagy éppen külhoni halastavakból sorra érkeznek a nagyvárosokba az élő pontyokkal teli tartályok, amelyek uszonyos utasai a karácsonyi asztal hagyományos ennivaló „vendégei”. Ilyenkor gyakran még az is elkészíti a maga rántott halát, vagy halászlevét aki egyébként nem érez túl sok kedvet a halhús sütés-főzésére, fogyasztására. Ahogyan azt a 2012. évi karácsonyi cikkünkben is jeleztük, a közeli Csehországban szinte Šumava-i magaslatokba emelkedik az év végi halfogyasztás. De honnan veszik a csehek a sok halat? Nos ez a kérdés igazán könnyen megválaszolható mindazok számára, akik csak egyszer is nyitott szemmel végigutaztak Dél-Csehország tavakban bővelkedő vidékén.

Tavak Třeboň városa körül

Ha a csodálatos középkori hangulatot árasztó Třeboň városka környékén körbenézünk, egymás után bukkanhatunk kisebb-nagyobb tavak százaira. Mintha egy kicsinyített finn „ezer-tó vidékre” érkeztünk volna, egy hatalmas különbséggel. Amíg Suomi állóvizei a természet erőinek köszönhetik létüket, addig cseh testvéreik az itt élő emberek kemény munkája jóvoltából jöttek létre.

A Třeboňi halastó vidék

A Třeboňi-térség ma nem csupán Csehország, hanem egész Európa legnagyobb, szinte teljesen összefüggő haltermelő területének számít. Az itt élő és dolgozó halászok 388 tavat, összesen 7426 hektárnyi vízzel borított területet gondoznak. Az éves termelés eléri, sőt gyakorta meghaladja a háromezer tonnát! Nem csoda, hogy Třeboň városa és számos könyékbeli település címerében láthatjuk a pikkelyes állat képét. A karácsonyt megelőző őszi lehalászás és halvásár, - ahogyan arra az Irány Csehországban több alkalommal is felhívtuk az utazók figyelmét - rendkívül népszerű turisztikai esemény.

A legnagyobb, 647 hektáron elterülő halastó Dél-Csehország legmeghatározóbb középkori nemesi családjának tiszteletére a Rožmberk (Rosenberg) nevet kapta. Második helyen a Horusický-tó (438 ha) áll, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokát a Dvořiště-tó (387 ha) foglalja el. A halastavak nem különülnek el teljesen egymástól. Vízszint szabályozásuk érdekében az egyes tavak között, azokat egy egységes rendszerre felfűzve megépítették az Arany Csatornát, azaz a Zlatá Stoka-t, amely a Lužnice folyóból indul, 45 km-ren át járja végig a tavakat, gyűjti be más kisebb csatornák vizét, és tér vissza a Lužnice-be.

Dvořiště

De mikor, hogyan alakították ki ezt a hatalmas tórendszert? És kik is voltak az építtetők, kik voltak akik kitalálták és végrehajtották ezt a nem kevés emberi munkát igénylő nagy léptékű tájformálást?

Tavak Netolický korában

Ha képzeletbeli időgépünkkel 700 évet visszaröppennénk, Třeboň környékén tőzeg mocsarakkal, lápokkal tarkított hatalmas erdőterületet találnánk, amelyet a Lužnice folyó szel át. A XIV. század közepén született meg az első elhatározás, hogy megépítsék az első halastavakat, nevezetesen a Dvořiště-t(1367) és a Bošilecký-t (1355). A víz az említett folyó Ausztriába átnyúló felső szakaszának vízgyűjtő területéről érkezik. Az ötlet oly sikeresnek bizonyult, hogy csakhamar újabb tavak kiásásához (pl. Záblatský, Koclířov, Velký Tisý) és kisebb csatornák megépítéséhez fogtak hozzá. 1450-ben már 20 halastavat tartottak számon, 700 hektáros összterülettel.

Štěpánek Netolický

Az első igazán nagy építtető egy bizonyos Štěpánek Netolický (1460–1539) volt, aki a XVI. század elején hozzáfogott a halastó rendszer kialakításához. Az ő nevéhez fűződik a már említett Arany Csatorna (1506 és 1520 között), valamint számos környékbeli épület, kereskedő ház és katonai épület megépíttetése is. Az Arany Csatorna eredetileg a Příkop vagyis Árok nevet viselte. Új nevét a Schwarzenbergektől kapta, akik így kívánták jelezni a csatornának a vízszabályozásban betöltött kulcs szerepét. A következő nagy építtető Malešova-i Mikuláš Ruthardt volt, akinek a Chlun u Třeboně környéki tórendszer köszönhető.

A XVI. században sem lanyhult a tóépítési lelkesedés, sőt! 1561-ben a térség ura, Vilém Rožmberk szolgálatába szegődött a Jelčanyból származó Jakub Krčín (1535–1604), akinél igen gyors karriert futott be. Csakhamar Český Krumlov őrgrófjává, és mindössze 34 évesen a Rožmberk birtokokat irányító régensé nevezték ki. Élete során számos sörfőzde alapításához, illetve fejlődéséhez járult hozzá, mégis a legnagyobb tette a Třeboňi halastavak komplex rendszerének (16 kisebb alrendszerből áll) kiépítése volt. Az ő irányítása alatt alakították ki többek között a Svět, azaz a Világ halastavat, valamint a fő művét a már említett Rožmberk-tavat, amelynek hat éven át tartó építése során 750 ezer köbméter földet mozgattak meg, persze mindenféle műszaki eszköz segítsége nélkül, pusztán kézi erővel. Jakub Krčín személyisége és élettörténete megér egy hosszabb cikket is. Erre majd alkalomadtán sort kerítünk.

Rožmberk-tó

A tórendszer tagjainak vízvisszatartó kapacitása általában 50-70 milió m³, de extrém áradások esetén ez az érték felszökhet akár 110-140 millió m³ re. Sajnos ezen érték esetén már az amúgy jól szabályozható tórendszer is károsodik, ugyanakkor a 2002. évi katasztrofális áradások során is képes volt megvédeni a Lužnice folyó melletti területeket.

Az Arany-csatorna

A Třeboňi térség, a halastó rendszer természetvédelmi, tájképi szempontból is kiemelkedő értékeket hordoz. Erről azonban majd szóljon egy másik írásunk. Cikkünk zárásaként megjegyeznénk, hogy természetesen halastavakat nem csupán Třeboň környékén láthatunk, az egész ország területén felfedezhetünk kisebb-nagyobb állóvizeket, amelyek halas-, illetve horgásztóként, s e mellett tűzi- és nem tűzi víztározóként, fürdőhelyként stb. szolgálnak.

Ez a cikkünk a prágai Czech Tourism támogatásával készült! Köszönjük!