Kereken 200 évvel ezelőtt, 1820.
február 4-én született Božena Němcova, leánynevén
Barbora Panklová, akit méltán a cseh próza egyik megteremtőjének
tartanak. A napvilágot Bécsben meglátó, majd gyermekkorát anyai
ági nagyanyjával Ratibořicén töltve felcseperedő hölgy igazi
cseh szellemben nevelkedett. 17 éves korában feleségül adták a
nála jóval idősebb Josef Nemec pénzügyőrhöz. Férjét később
a markáns politikai nézetei, renitens magatartása miatt gyakorta
vezényelték át egyik helyről a másikra. Mikor 1850-ben
Miskolcra, majd Balassagyarmatra küldték, Božena már nem követte,
helyette gyermekeivel Prágában maradt, ahol az írásai után
kapott szerény tiszteletdíjakból próbált megélni. A férjét
azonban még így is számos alkalommal meglátogatta, mely utazásait
írásokban is megörökítette. Božena igazi mesélő volt, így
nem csoda, hogy első műveiben a gyermekkorában, a vidéki
Csehországban hallott meséket dolgozta fel (Népi mesék és
mondák, 1845-47). Az írónőnek nem adatott meg a hosszú élet,
főként a nélkülözésnek, a nyomorgásnak köszönhetőn
1862-ben, mindössze 42 éves korában elragadta a korai halál. Most
fő művéből, az 1855-ben megjelent Nagyanyó (Babička) című
műből mutatunk be néhány idézetet. A regény hűen mutatja be a
XIX. század eleji cseh vidéki életet, a falusi, családi
szokásokat, a cseh gondolkodásmódot.
![]() |
Božena Němcova (1820-1862) |