Az Idézet és pár képben ezúttal
vendégszerzőnk Kulcsár Sándor ajánlja olvasóinknak egyik
kedvenc művét, a kortárs cseh irodalom neves
írónőjétől.Sorozatunk mostani részében Kateřina
Tučková magyarul
megjelent legújabb művéből, az Üldözött istennőkből adunk
ízelítőt. Az írónő már ismerős lehet a magyar olvasók előtt
is, hisz korábban már napvilágot látott első nagy sikerű
könyve, a Gerta Schnirch meghurcoltatása. Legújabb munkája a
Fehér-Kárpátok dombjai között játszódik a cseh-szlovák
határon, időben pedig jellemzően a XX. század első felének
végét és a második felének nagy részét dolgozza fel. Azonban a
régmúlt szerelmeseinek sem kell félnie, a regény egészen a XVII.
századig visszaköveti az eseményeket. De hogy miről is szól a
könyv? Az egykor itt élő „istennők”, a tudást anyáról
lányra továbbadó javasasszonyok mindennapi életéről és nem
mindennapi megpróbáltatásairól.
[…] Surmena keserűen felnevetett, s a kredencről levette a pléhbögrét, és lassú léptekkel átbicegett a szobán. Aztán felnyúlt az ablak feletti polcra egy üveg pálinkáért, amelyek ott sorakoztak egymás mellett. A kopanicei látogatók ajándéka. Az áttetsző ital bugyogva folydogált a bögrébe.
– Az, hogy valaki orvos, még nem
jelenti, hogy mindent tud! Sok orvost ismerek, de még a legkülönb
sem tudja közülük a legalapvetőbb dolgot – hogy a test
betegsége egyben a lélek betegsége is. Ez volt az első, amit
anyuka megtanított nekem, ők meg mostanáig nem jutottak el idáig.
Akkor meg hogy tudnának mindent jobban nálam? Irmánál?
Kateřinánál? Hm?
[…]
Már megint ez az ostobaság, hogy az istennőket kapcsolatba hozzák
a protektorátus alatti politikával és megszállókkal – csóválta
a fejét Dora. Vajon komolyan gondolták, vagy csak szükségük volt
valami vádra, hogy az istennők sarkára tapossanak?
Dora
nem emlékezett, hogy Surmena kikérdezte volna a hozzá érkezőket,
kifélék, mifélék, milyen nemzetiségűek, vagy milyenek a
politikai nézeteik. Semmi ilyesmi nem érdekelte, azt is nehezére
esett megmondani, ki az államelnök, arról meg, hogy ki van
kormányon, fogalma sem volt. Miért is lett volna, a gyógyításhoz
nem volt rá szüksége, ha valaki rászorult a segítségére,
segített neki, akár cseh volt, német, szlovák, vagy magyar. Dora
akár meg is esküdött volna, hogy Surmena és az őt felkereső
emberek között a gyógyításon kívül semmi másról nem volt
szó, sem a háború alatt, sem azután. Ezért az a feltételezés,
amit Surmena Dossziéjában az utolsó dokumentumban olvasott, hogy
együttműködött volna az ellenség kémhálózatával, teljesen
lehetetlennek tűnt számára. Ha nem a saját szemével látja, soha
nem hitte volna el, hogy egy ilyen gondolat valakiben felmerülhet.
Csakhogy felmerült, és egy ideológiailag koherens referensnek
köszönhetően „Istennő” ügyirattá nőtte ki magát. És
később még gyümölcsöt is hozott, például Surmená
megfigyelésének esetében.
 |
| A szerző Stary Horzenkovi népviseletben |
[…]
Rudolf, ezt nem fogod elhinni! Felejtsd el azokat a penészes
papírokat a levéltárakban, azt a több tonna poros, olvashatatlan
kéziratot. Valami hihetetlen dolgot fedeztem fel! Élnek! Érted?
Köztünk élnek! Élnek a papnők, az istennők élnek, a
Fehér-Kárpátok hegyei közé visszaszorítva, de még mindig az
ősgermán rituálék szerint működve! Mondd meg a Reichsführernek,
hogy megtaláltam az élő bizonyítékát azoknak, akikről azt
hittük, hogy már rég kihaltak. És siess, épp Bojkovicéből
jövök, ahol a vérkönyveket őrzik, onnan Starý Hrozenkovba
megyek. Ott várlak a hónap végén. Ferdinand.
Kateřina
Tučková: Üldözött istennők, Kiadó: Kalligram Könyvkiadó,
Pozsony, 2016, Fordította: Csoma Borbála
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése