Ahogyan azt az előző cikkünk végén
olvashatták, Mátyás király immáron letudta a belső és külső
fenyegetést, azonban II. Jagelló Ulászlóval, az új cseh
királlyal patt helyzetbe került. Egy ideig főként diplomáciai
csatározások, béketárgyalások, alkudozások követték egymást,
amelyek nem vezettek túl nagy sikerhez. Ráadásul II. Ulászló
(csehül Vladislav Jagellonský) már nem
huszita, hanem katolikus vallású volt, így innentől számítva
Mátyás már nem számíthatott a pápai Szentszék támogatására
sem a cseh trónért folytatott harca során.
 |
| II. Ulászló |
1474-ben a lengyel és
cseh uralkodó (apa és fia) közös hadi előkészületekbe kezdett
a magyarok ellen, de Mátyás beelőzve őket 6-8 ezer katonáját
Sziléziába küldte az ott összegyűlt 50 ezer lengyellel
szemben. A túlerőt megelőzve a magyar katonák előbb megszállták
Boroszlót (Wrocław) majd
visszaverték az ostromot. Így Mátyás jelentős helyzeti
előnybe kerülve egy fél éves tűzszünet alatt megszilárdította
a hatalmát a megszállt terülteken. A boroszlói csatában
jeleskedő Szapolyai Istvánt nevezte ki Szilézia és Alsó-, Felső
Lužica (Lausitz) élére.
 |
| Beatrix és Mátyás |
Mátyás, 1476-ban, 12 évvel az első
felesége halála után nőül vette Aragóniai Beatrixet, I.
Ferdinánd király 19 éves leányát. Közös gyermekük nem
született. 1477 májusában a pápa megtiltotta a cseh király
számára, hogy szervezkedjen Mátyás ellen. Az új, ahogy már
említettük szintén katolikus cseh uralkodónak nem volt érdeke,
hogy a végletekig szembeszegüljön az egyház fejével ezért
hajlott a megállapodásra. Ugyanebben az évben Mátyás is súlyos
csapást mért III. Frigyesre, akit II. Ulászló magára hagyott a
magyarok ellen, bevette Bécset, és rávette a német-római
császárt, hogy ismerje el az ő cseh királyi címét. De az egyre
inkább „megnyerhetetlen háború” vívása túl sok energiába
és pénzbe került már eddig is, ezért a magyar uralkodó 1479-ben
az ún. olmützi békekötés során II. Ulászlóval egyezségre
jutott. Ebben a békeszerződésben kölcsönösen elismerték egymás
címét, rögzítették, hogy Morvaország, Szilézia, és Lausitz a
magyar uralkodó kezén marad egészen a haláláig, ezt követően
azonban Ulászló megválthatja azokat.
 |
| Corvin János, Mátyás fia |
Végre hosszabb időre abbamaradtak a
két ország közötti csatározások, sőt 1486-ban Mátyás még
egy kis időre szövetségre is lépett II. Ulászlóval III. Frigyes
ellen. 1489-ben a cseh király újból az apjával, Kázmérral, a
lengyel uralkodóval próbált ugyan Mátyás ellen szervezkedni, de
az újabb fegyveres összecsapásokat a diplomáciai tárgyalások
megelőzték. 1490. április 6-án meghalt Mátyás király, és
ezzel a két Királyság közötti helyzet gyökeresen megváltozott.
Egy darabig a helyzet ugyan még bizonytalan volt, felmerült Mátyás
házasságon kívül született fia (Corvin János) megkoronázásának
gondolata is, de a végén a magyar rendek II. Ulászlót hívták
meg a trónra, aki így nem csak a morva és sziléziai területeket
szerezte meg de egyúttal egykori nagy riválisa királyságát is.
 |
| Mátyás király |
Érdekes belegondolni, hogy miként
alakult volna Csehország és főként Magyarország sorsa, ha
Mátyást és Podjebrád Györgyöt a vallásháború okán a pápa
nem állítja egymással szembe, ha a királyunk nem ragaszkodik
mindenáron a cseh trón elfoglalásához, ha a két királyság akár
együtt készül fel még ideje korán a török ellen és nem az
egymással folytatott csatározások kötik le energiáik jelentős
részét. De ez már csak fantáziálgatás, minden uralkodónak,
mint mindig elsősorban a saját ambíciója volt a fontos, és
különben is a történelemben nincsenek „volnák”, csak a
tények. Ennyit röviden Mátyás és a cseh
királyok történetéről. A cikksorozatunk végén még álljon itt
néhány mondat arról, hogy miként vélekedtek és vélekednek a
mai napig is Csehországban egykori ellenkirályukról.
 |
| Mátyás és Beatrix a kódexben |
Nos mindenekelőtt ne csodálkozzunk
azon, hogy ugyan a magyar király uralkodói, hadvezetői tehetségét,
a reneszánsz népszerűsítéséért tett lépéseit Csehországban
is elismerik, de hivatalosan nem tartották királyuknak, és
személye nem vált ki nagy szimpátiát. Úgy vélem, mi magyarok
sem igazán lelkesednénk egy olyan uralkodóért, aki a nemzeti
királyunk ellen tör, és el akarná foglalni a magyar trónt. Így
Mátyásra mint egy a cseh trónra törő, a prágai püspök által
és a cseh nemesek által hivatalosan soha el nem ismert
ellenkirályra tekintenek.
 |
| Jízda Krále, a Király futása |
Pár évvel
ezelőtt az UNESCO Világörökséggé nyilvánított egy a dél-morva
Uherské Hradiste és Hodonín városában és még néhány
környékbeli kis településen (pl. Vlčnov, Kyjov,
Kunovice, Hluk, Skoronice) élő, sok évszázados népszokást,
a Jízda Krále-t, avagy a Király futását. A XX. század elején
még csaknem valamennyi kis faluban megrendezték ezt az eseményt. A
népszokás pontos eredete ugyan a ködös múlt homályában
elveszett, de a pogány rítusok egyfajta továbbélése mellett, a
mai hagyományt néhány etnográfus egy Mátyás királyhoz fűződő
legendához is köti. Nevezetesen amikor 1469 késő őszén
Podjebrád György cseh uralkodó csapatai visszaverték egy kis
időre a magyar király hadait, a cseh monda szerint Mátyásnak női
álruhában kellett elmenekülnie.
 |
| A Király futása |
Ezt az eseményt elevenítik fel azzal
a rítussal, hogy egy fiatal fiút női ruhába öltöztetnek, egy
szál virágot tesznek a szájába, nehogy elárulja magát a
beszédével, és szalagokkal takarják el az arcát. A kíséretéhez
tartozó, lóháton ülő fiatalemberek pedig mindeközben markáns
jókívánságokat kiáltanak a tömegnek, arra biztatván őket,
hogy dobjanak pénzt a ló oldalára felfüggesztett ládikába,
legyen miből az uralkodónak ennivalót vásárolni. Más kutatók
szerint azonban nem Mátyás királyról szól a történet, hanem az
adószedőkről, vagy éppen Podjebrád Viktorin herceg
kimenekítéséről, így a lényeg leginkább csak maga az esemény,
a hozzáfűződő régi ceremónia, a színes, önfeledt zenés-táncos
ünneplés.
 |
| A ló oldalán lógó ládikába illik a pénzt betenni |
Mátyás király kétségkívül a
Magyar Királyság egyik legsikeresebb, legnagyratörőbb uralkodója
volt, akit életében a kivetett magas hadiadók, illetve a relatíve
alacsony származás miatt sem a nép, sem a főurak nem kedveltek.
Csak halálát követően, mikor mondhatni egyre cudarabb idők
jöttek el az országra, kezdték múltbeli szerepét, a szigorú, de
szervezett országirányítását, a gazdag államkincstárát nagyra
értékelni. Talán éppen mikor a gyengekezű II. Ulászló alatt a
zabolázatlan főurak szabadon zargatták a lakosságot kezdték el
azokat a mondákat írni, amelyben az igazságos Mátyást
visszasírják az ország élére. De addigra már régen meghalt
Mátyás, és az igazság is odaveszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése