Csehország
nem csak Prága! - ahogyan a blogunk címe is mondja, de nem is
feltétlenül csak Csehország! Egy ország nem csak a saját
határain belül van jelen, és külképviseletének egyik
legfontosabb tagját a nagykövetségek, valamint a határon túl
működő kulturális intézmények alkotják. Fővárosunk VI.
kerületében, a Terézvárosban járva, a Rózsa és a Szegfű utca
sarkán bukkanhatunk a Cseh
Nagykövetség
épületére, az egykori palotaépületre, amely már korából
adódóan is gazdag történetet sejtet az idelátogató számára.
Az egykori Zichy-palota, ma Cseh Nagykövetség a Google-fotón |
Pár
héttel ezelőtt Gál
Róbert,
a Cseh Centrum programszervezője segítségével módunk nyílt nem
csupán a külső megtekintésre, hanem az egykori Zichy-palotaépület
egy részének bejárására is. A
Michal
Černý igazgató
úr által vezetett magyarországi Cseh
Centrum a
Cseh Köztársaság Külügyminisztériuma által létrehozott és
finanszírozott kulturális intézet, melynek célja a külföldi
nyilvánossággal folytatott párbeszéd elősegítése, továbbá az
ország reprezentálása a kultúra, a tudomány, az oktatás, a
kereskedelem és az idegenforgalom területén.
De,
ezen hosszabbra nyúlt bevezető után térjünk is rá az épület
és történetének bemutatására.
Gróf Zichy Jenő |
A
palotaépület, ahogyan azt már részben elárultuk, egykor Zichy
tulajdonban állt, pontosabban maga a gróf Zichy Jenő építtette
1900-ban, Kovács Frigyes építész tervei alapján. Zichy
Jenő gróf
legfőképp a politikai életben kamatoztatta jogi tudását,
1861-től egészen haláláig, kisebb megszakításokkal dolgozott
országgyűlési képviselőként, és 25 éven át töltötte be az
Országos Iparegyesület elnöki posztját. A palota tervezőjének,
Kovács
Frigyesnek
a nevéhez fűződik a zentai Városháza, a kaposvári Kemény
palota építése, de részt vett a budafoki egykori Haggenmacher
sörgyár 1910-es felújításában is.
Az
1901-re felépült palotaépület nem csupán a grófi család
lakhelyeként szolgált (Rózsa utcai szárny), hanem a Szegfű utcai
szárnyában nyílt meg Budapest első magánmúzeuma, a
gróf Zichy Jenő Múzeum,
ahol a magyarság eredetének felkutatásával is lelkesen foglalkozó
nemes úr három ázsiai expedíciójáról hozott tárgyakat
tekinthették meg az érdeklődők. Sajnos alig 5 év múlva,
1906-ban a gróf elhalálozott és a család megszabadult az
épülettől, a magángyűjtemény pedig a Fővároshoz került.
A palota Rózsa-utcai oldala (Nagykövetség) |
A
palota épülete ezt követően csak rövid időszakokra maradt
ugyanabban a kézben, és számos ekkori funkciója között volt
amikor kaszinóként üzemelt. Ebben az időszakban az újabb és
újabb tulajdonosok számos átépítési munkálatot is folytattak a
szerencsétlen sorsú épületen. 1912-ben, egy újabb átépítést
követően, amikor is a Rózsa utcai szárny egy újabb, elsősorban
művészeti célokat szolgáló emelettel lett magasabb, a palota a
Budapesti Művészeti Egyesület birtokába került majd a Művészház
Egyesület székházaként működött. De hiába a felújítás, az
Egyesület 1914-ben becsődölt, és így a palota is újból eladó
sorba került. A következő négy esztendőben is sűrűn váltogatta
a gazdáit, de közülük egyedül az utolsó magyar gazda neve
maradt ismert, nevezetesen a Clubház A. G. Ingatlantársaság.
Mindeközben zajlott az I. világháború, amelynek kimenetele egész Kelet-, és Közép-Európa életét drámaian megváltoztatta. A háború lezárását követő napokban, 1918-ban kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot, de csak négy évvel később, 1922-ben sikerült annyiban rendezni a két ország viszonyát, hogy Budapest és Prága fölvette a diplomáciai kapcsolatokat. Addig is keresni kellett a megfelelő épületet a budapesti csehszlovák külképviselet létesítésére. Kezdetben az ideiglenes nagykövetségi székhelyet még a volt császári–királyi osztrák delegáció épületének bérelt helyiségei jelentették, de 1920-ban nekiláttak egy, a céloknak jobban megfelelő épület felkutatásához.
Mindeközben zajlott az I. világháború, amelynek kimenetele egész Kelet-, és Közép-Európa életét drámaian megváltoztatta. A háború lezárását követő napokban, 1918-ban kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot, de csak négy évvel később, 1922-ben sikerült annyiban rendezni a két ország viszonyát, hogy Budapest és Prága fölvette a diplomáciai kapcsolatokat. Addig is keresni kellett a megfelelő épületet a budapesti csehszlovák külképviselet létesítésére. Kezdetben az ideiglenes nagykövetségi székhelyet még a volt császári–királyi osztrák delegáció épületének bérelt helyiségei jelentették, de 1920-ban nekiláttak egy, a céloknak jobban megfelelő épület felkutatásához.
A palota Szegfű-utcai oldala (Cseh Centrum) |
Habár
az elkövetkező két év során számos más épület megvételével
is kacérkodtak, de a végén a Rózsa utca–Szegfű utca sarki
egykori Zichy
Jenő palotát választották
ki, és 1922-ben alá is írták az adásvételi szerződést,
vételárként 25 millió magyar koronát fizetve. Az új ingatlant
1923–1925 között, a használatba vétel előtt természetesen a
célnak megfelelően átalakították, amelynek során sor került az
első emeleti színházterem megsemmisítésére, illetve a
nagyköveti rezidencia kialakítására.
Hugo Vavrečka |
Az
első magyarországi csehszlovák nagykövet pozícióját Hugo
Vavrečka töltötte
be, aki pestiesen szólva nem volt kispályás a maga „szakmájában”.
Miután elhagyta a budapesti nagyköveti pozíciót, karrierje tovább
ívelt felfelé. Ő lett a Csehszlovák Köztársaság első
propaganda minisztere, továbbá mérnöki végzettségéből adódóan
betöltötte a Bat'a
cipőgyár kereskedelmi igazgatója posztját, és nem mellesleg
létrehozott egy igen gazdag kerámiagyűjteményt (köztük habán
kerámiák) is. Maga sem gondolta volna, hogy az egyik unokája,
nevezett Václav
Havel felülmúlja
anyai nagyapját és előbb Csehszlovákia, majd 1993-tól 10 éven
át az önálló Cseh Köztársaság első elnöke lesz.
De,
eme kis elkalandozást követően térjünk vissza az épület
történetéhez. A csehszlovák–magyar diplomáciai kapcsolatok
1939-ben megszakadtak, így a külképviselet is befejezte egy időre
a működését. A funkció nélküli Zichy-palotát kiürítették,
és teljes berendezését részben Prágába szállították, részben
eladták, illetve a maradékot átadták a német nagykövetségnek.
Budapest ostroma alatt a palotaépület is jelentős károkat
szenvedett.
(forrás: Cseh Centrum) |
1945-ben,
miután az épület visszakerült csehszlovák tulajdonba, és a
háborús károkat is kijavították egy rövid időre újra a
Csehszlovák Nagykövetség székhelye lett. A későbbiekben azonban
a nagykövetség a Stefánia út 22-24. szám alá költözött (mai
Szlovák Nagykövetség/nagyköveti rezidencia), és a Zichy-palota
más szerephez jutott. Egészen 1993-ig a Csehszlovák Kereskedelmi
Kirendeltség székházaként működött, ugyanakkor a földszinti
terei kiállítótérként is rendelkezésre álltak.
Csehszlovákia
1993-évi felbomlását követően, a két „új” ország
kettéosztotta a magyarországi tulajdonait, és a Szegfű utcai
palota a jogutód Cseh Köztársaság tulajdonába került. Akkori
állapotában az épület nem tudta volna betölteni a nagykövetségi
funkcióját, így 1995-ben kezdetét vette az épületkomplexum
nagyszabású rekonstrukciója. A Varga István–Varga Gabriella
építészházaspár vezette munka során az eredeti építészeti
elképzeléseket vették alapul. Két évvel később, a munkálatok
befejezését követően költözött a palotába a Cseh Köztársaság
Budapesti Nagykövetsége. (2010 szeptembere óta Helena
Bambasová
asszony tölti be a Cseh Köztársaság rendkívüli és
meghatalmazott magyarországi nagyköveti posztját.) Ugyanekkor
kezdte meg itteni működését az épülettömb Szegfű utcai, volt
múzeumi szárnyában a Cseh Centrum, a korábban már említett
budapesti cseh kulturális intézet is.
Moziterem (forrás: Cseh Centrum) |
Ez
volt a palota eddigi története, és ki tudja, hogy még mit
tartogat a jövő. A magunk részéről mindenkinek csak javasolni
tudjuk, hogy keresse fel a Cseh Centrumot, az általa működtetett
könyvtárat, vagy éppen a Zichy-palotában rendszeresen
megrendezésre kerülő kulturális események egyikét, és tekintse
meg saját szemével is az épületet.
Könyvtár |
A
fenti blog bejegyzéshez Cseh
Gizella,
a Cseh Centrum egykori munkatársa által készített összefoglaló
munka szolgált alapul. Őszinte köszönet a felhasználás
lehetőségéért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése