Csehország Magyarországon – Cseh Nagykövetség, Cseh Centrum az egykori Zichy-palotában

Csehország nem csak Prága! - ahogyan a blogunk címe is mondja, de nem is feltétlenül csak Csehország! Egy ország nem csak a saját határain belül van jelen, és külképviseletének egyik legfontosabb tagját a nagykövetségek, valamint a határon túl működő kulturális intézmények alkotják. Fővárosunk VI. kerületében, a Terézvárosban járva, a Rózsa és a Szegfű utca sarkán bukkanhatunk a Cseh Nagykövetség épületére, az egykori palotaépületre, amely már korából adódóan is gazdag történetet sejtet az idelátogató számára.

Az egykori Zichy-palota, ma Cseh Nagykövetség a Google-fotón

Pár héttel ezelőtt Gál Róbert, a Cseh Centrum programszervezője segítségével módunk nyílt nem csupán a külső megtekintésre, hanem az egykori Zichy-palotaépület egy részének bejárására is. A Michal Černý igazgató úr által vezetett magyarországi Cseh Centrum a Cseh Köztársaság Külügyminisztériuma által létrehozott és finanszírozott kulturális intézet, melynek célja a külföldi nyilvánossággal folytatott párbeszéd elősegítése, továbbá az ország reprezentálása a kultúra, a tudomány, az oktatás, a kereskedelem és az idegenforgalom területén.

De, ezen hosszabbra nyúlt bevezető után térjünk is rá az épület és történetének bemutatására.

Gróf Zichy Jenő

A palotaépület, ahogyan azt már részben elárultuk, egykor Zichy tulajdonban állt, pontosabban maga a gróf Zichy Jenő építtette 1900-ban, Kovács Frigyes építész tervei alapján. Zichy Jenő gróf legfőképp a politikai életben kamatoztatta jogi tudását, 1861-től egészen haláláig, kisebb megszakításokkal dolgozott országgyűlési képviselőként, és 25 éven át töltötte be az Országos Iparegyesület elnöki posztját. A palota tervezőjének, Kovács Frigyesnek a nevéhez fűződik a zentai Városháza, a kaposvári Kemény palota építése, de részt vett a budafoki egykori Haggenmacher sörgyár 1910-es felújításában is.

Az 1901-re felépült palotaépület nem csupán a grófi család lakhelyeként szolgált (Rózsa utcai szárny), hanem a Szegfű utcai szárnyában nyílt meg Budapest első magánmúzeuma, a gróf Zichy Jenő Múzeum, ahol a magyarság eredetének felkutatásával is lelkesen foglalkozó nemes úr három ázsiai expedíciójáról hozott tárgyakat tekinthették meg az érdeklődők. Sajnos alig 5 év múlva, 1906-ban a gróf elhalálozott és a család megszabadult az épülettől, a magángyűjtemény pedig a Fővároshoz került.

A palota Rózsa-utcai oldala (Nagykövetség)

A palota épülete ezt követően csak rövid időszakokra maradt ugyanabban a kézben, és számos ekkori funkciója között volt amikor kaszinóként üzemelt. Ebben az időszakban az újabb és újabb tulajdonosok számos átépítési munkálatot is folytattak a szerencsétlen sorsú épületen. 1912-ben, egy újabb átépítést követően, amikor is a Rózsa utcai szárny egy újabb, elsősorban művészeti célokat szolgáló emelettel lett magasabb, a palota a Budapesti Művészeti Egyesület birtokába került majd a Művészház Egyesület székházaként működött. De hiába a felújítás, az Egyesület 1914-ben becsődölt, és így a palota is újból eladó sorba került. A következő négy esztendőben is sűrűn váltogatta a gazdáit, de közülük egyedül az utolsó magyar gazda neve maradt ismert, nevezetesen a Clubház A. G. Ingatlantársaság. 

Mindeközben zajlott az I. világháború, amelynek kimenetele egész Kelet-, és Közép-Európa életét drámaian megváltoztatta. A háború lezárását követő napokban, 1918-ban kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot, de csak négy évvel később, 1922-ben sikerült annyiban rendezni a két ország viszonyát, hogy Budapest és Prága fölvette a diplomáciai kapcsolatokat. Addig is keresni kellett a megfelelő épületet a budapesti csehszlovák külképviselet létesítésére. Kezdetben az ideiglenes nagykövetségi székhelyet még a volt császári–királyi osztrák delegáció épületének bérelt helyiségei jelentették, de 1920-ban nekiláttak egy, a céloknak jobban megfelelő épület felkutatásához.

A palota Szegfű-utcai oldala (Cseh Centrum)

Habár az elkövetkező két év során számos más épület megvételével is kacérkodtak, de a végén a Rózsa utca–Szegfű utca sarki egykori Zichy Jenő palotát választották ki, és 1922-ben alá is írták az adásvételi szerződést, vételárként 25 millió magyar koronát fizetve. Az új ingatlant 1923–1925 között, a használatba vétel előtt természetesen a célnak megfelelően átalakították, amelynek során sor került az első emeleti színházterem megsemmisítésére, illetve a nagyköveti rezidencia kialakítására.

Hugo Vavrečka

Az első magyarországi csehszlovák nagykövet pozícióját Hugo Vavrečka töltötte be, aki pestiesen szólva nem volt kispályás a maga „szakmájában”. Miután elhagyta a budapesti nagyköveti pozíciót, karrierje tovább ívelt felfelé. Ő lett a Csehszlovák Köztársaság első propaganda minisztere, továbbá mérnöki végzettségéből adódóan betöltötte a Bat'a cipőgyár kereskedelmi igazgatója posztját, és nem mellesleg létrehozott egy igen gazdag kerámiagyűjteményt (köztük habán kerámiák) is. Maga sem gondolta volna, hogy az egyik unokája, nevezett Václav Havel felülmúlja anyai nagyapját és előbb Csehszlovákia, majd 1993-tól 10 éven át az önálló Cseh Köztársaság első elnöke lesz.

De, eme kis elkalandozást követően térjünk vissza az épület történetéhez. A csehszlovák–magyar diplomáciai kapcsolatok 1939-ben megszakadtak, így a külképviselet is befejezte egy időre a működését. A funkció nélküli Zichy-palotát kiürítették, és teljes berendezését részben Prágába szállították, részben eladták, illetve a maradékot átadták a német nagykövetségnek. Budapest ostroma alatt a palotaépület is jelentős károkat szenvedett. 

(forrás: Cseh Centrum)

1945-ben, miután az épület visszakerült csehszlovák tulajdonba, és a háborús károkat is kijavították egy rövid időre újra a Csehszlovák Nagykövetség székhelye lett. A későbbiekben azonban a nagykövetség a Stefánia út 22-24. szám alá költözött (mai Szlovák Nagykövetség/nagyköveti rezidencia), és a Zichy-palota más szerephez jutott. Egészen 1993-ig a Csehszlovák Kereskedelmi Kirendeltség székházaként működött, ugyanakkor a földszinti terei kiállítótérként is rendelkezésre álltak.

Festett mennyezeti üvegablakok

Csehszlovákia 1993-évi felbomlását követően, a két „új” ország kettéosztotta a magyarországi tulajdonait, és a Szegfű utcai palota a jogutód Cseh Köztársaság tulajdonába került. Akkori állapotában az épület nem tudta volna betölteni a nagykövetségi funkcióját, így 1995-ben kezdetét vette az épületkomplexum nagyszabású rekonstrukciója. A Varga István–Varga Gabriella építészházaspár vezette munka során az eredeti építészeti elképzeléseket vették alapul. Két évvel később, a munkálatok befejezését követően költözött a palotába a Cseh Köztársaság Budapesti Nagykövetsége. (2010 szeptembere óta Helena Bambasová asszony tölti be a Cseh Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagyköveti posztját.) Ugyanekkor kezdte meg itteni működését az épülettömb Szegfű utcai, volt múzeumi szárnyában a Cseh Centrum, a korábban már említett budapesti cseh kulturális intézet is.

Moziterem (forrás: Cseh Centrum)

Ez volt a palota eddigi története, és ki tudja, hogy még mit tartogat a jövő. A magunk részéről mindenkinek csak javasolni tudjuk, hogy keresse fel a Cseh Centrumot, az általa működtetett könyvtárat, vagy éppen a Zichy-palotában rendszeresen megrendezésre kerülő kulturális események egyikét, és tekintse meg saját szemével is az épületet.

Könyvtár

A fenti blog bejegyzéshez Cseh Gizella, a Cseh Centrum egykori munkatársa által készített összefoglaló munka szolgált alapul. Őszinte köszönet a felhasználás lehetőségéért!