Akkor és most 6. - Vencel-tér – Prága

Olvasóink talán meglepődnek, hogy mostani bejegyzésünkben nem a cseh vidékre, hanem egyenesen a fővárosba látogatunk el, de ne feledjék: Csehország, (ugyan) nem csak Prága, de azért az is! A jövőben időről időre vissza-visszatérünk a szépséges Prágába, ahogyan ezúttal, amikor is az Akkor és most sorozatunk témájául a Vencel-teret választottuk. Azt a teret, amelyet a főváros egyik kereskedelmi központjaként csaknem valamennyi Prágában járó honfitársunk felkeres, vagy sétája során érint. A Václavské náměstí-t vagy közkeletű nevén a Václavák-ot még azok is jól ismerhetik akik csak a híradásokból hallanak Bohémia földjéről. 

A tér számos történelmi esemény színtere volt az évszázadok során, amelyek egy része fájó emlékű. Jan Palach, majd Jan Zajíc itt, illetve a tér egyik házában gyújtotta fel magát a szovjet katonai megszállás ellen tiltakozásul. És itt olvasta fel 1918-ban Alois Jirásek a nyilatkozatot Csehszlovákia függetlenségéről, valamint a Bársonyos Forradalom során itt tartották a több százezres tömegdemonstrációkat. Az igazán mozgalmas történelmű tér az évszázadok során számos jelentős átalakuláson esett át, épületek semmisültek meg, helyükre másokat építettek, amely változásokból most csupán néhány lényegesebbet mutatunk be.

De kezdjük az elején, hogyan és mikor is jött létre maga a tér? Prága Új Városát valamikor 1348-ban alapította IV. Károly király. Az új településrész megalkotása során nagyobb nyitott tereket is létrehoztak, amelyek közül a legnagyobb Károly tér mellett méretében a második (750 m hosszú és 45 illetve másik végén 63 m széles) a Vencel-tér, pontosabban akkori nevén a Koňský trh, azaz a Ló Piac lett. A tér a nevéhez hűen ló illetve más mezőgazdasági termékek piacává vált, és a tér gyorsan körbeépült kereskedők házaival, üzleteivel, sörfőzdékkel. A tér a középkorban persze kivégzések végrehajtására is tökéletesnek bizonyult.

Az első képen, amely a teret az 1720-as években ábrázolja jól látszik, hogy magán a téren is felállításra került néhány kisebb piaci építmény. 1786-ban a téren épült az első cseh színház, de alig három év múlva közlekedési okok miatt elbontották.

A következő kép a tér 1848-as állapotát mutatja. Ebben az évben a Vencel-téren több misét is tartottak, egyrészt amikor cseh követek indultak el, hogy átadják a követeléseiket az uralkodónak valamint amikor a Pánszláv Konferenciát megnyitották. Az északkelet-délnyugat tájolású tér a Szent Vencel nevet ebben az évben, a cseh nemzeti felemelkedés korszakában kapta Karel Havlíček Borovský javaslatára. A képen a háttérben jól látszik a Ló Kapu.

A fenti kép 1875-ben készült, és a tér túlsó végén még áll a Paci Kapu. A Vencel-tér még két éven át, egészen 1877-ig szolgált vásártérként. Jól látszanak az 1865-ben felállított gáz lámpa oszlopok. 

A képen már csak a lebontott Ló Kapu hűlt helye látszik, ugyanakkor láthatólag masszív fasor ültetésbe kezdtek, de a fák túlnyomó többsége nem maradt meg, így a városi főkertész az 1890-es évek során inkább kivágatta a maradékot is. Az első ló vontatású villamos ebben az évben kezdte meg a téren a működését.

A tér az egyik leglátványosabb változáson a XIX. század végén esett át. A délkeleti végén található magaslaton az egykori Ló Kapu helyén 1885 és 1891 között felépítették a Nemzeti Múzeum épületét. Magát a Múzeumot ugyan 1818-ban alapították, de több mint 70 éven a gyűjteménynek nem volt megfelelő otthona, jobbára nemesi családok fészkeiben lelt helyet. Az új Múzeum épületet Josef Schulz építész tervei alapján építették neoreneszánsz stílusban. Az épület az 1945. és 1968. évi harci események során megsérült, valamint a 70-es években a metró, majd főút építések miatt jelentős károkat szenvedett. Jelenleg nagyszabású rekonstrukciós munkálatok folynak, amelyek a tervek szerint 2015-16-ig tartanak.  

Az 1902-ben készült kép már jól mutatja, hogy Prága immáron belépett a villany korszakba. A téren a gázlámpák helyett megépült az elektromos közvilágítás, és immár kiépült a villamos hálózat.

Majd harminc évvel később, 1929-ben a tér új arculatát mutatja. A villamossíneket a tér közepére telepítették, ketté osztva a teret, amelynek nagy részét immáron a gépjárművek foglalták el.

Az egy évvel későbbi felvételen, amely a teret a Múzeum felől mutatja jól látszik az 1912-13-ban emelt Szent Vencel-szobor, igaz ezúttal nem túl előnyös hátsó nézetből.

Az ezt követő évtizedekben a teret körülvevő házak egy része cserélődött, de maga a térszerkezet alapvetően nem változott. Csupán a gépjárművek és a villamosok lettek fejlettebbek, és persze az út minősége változott.
 

Az 1980-as évek azonban újból nagyobb változást hoztak. A tér alatt húzódó metró vonalak miatt (két megállónál, három vonal érinti) a továbbiakban már nem volt szükség a föld feletti villamoshálózat fenntartására, így 1980-ban felszámolták a síneket. Az ezt követő évtizedek során egyre inkább a sétatér jelleget kezdték erősíteni. Jóllehet megmaradt a gépjármű forgalom és parkolóhely, mégis igyekeztek több zöld felületet kialakítani (fa és növény telepítések). 2012-ben pedig a tér alsó részéről kitiltják az autós forgalmat, átadva a teret a gyalogos turisták özönének. 

A Vencel-tér ha Prága nem is legimpozánsabb, de mindenképpen az egyik legjelentősebb tere, ahol a mai napig is kellemesen lehet tüntetni, vásárolni, kávézgatni, sörözgetni vagy éppen fehér kolbászkát eszegetve megpihenni.