Olvasóink
talán meglepődnek, hogy mostani bejegyzésünkben nem a cseh
vidékre, hanem egyenesen a fővárosba látogatunk el, de ne
feledjék: Csehország, (ugyan) nem csak Prága, de azért az
is! A
jövőben időről időre vissza-visszatérünk a szépséges
Prágába, ahogyan ezúttal, amikor is az Akkor és most sorozatunk
témájául a Vencel-teret
választottuk. Azt a teret, amelyet a főváros egyik kereskedelmi
központjaként csaknem valamennyi Prágában járó honfitársunk
felkeres, vagy sétája során érint. A Václavské
náměstí-t vagy
közkeletű nevén a Václavák-ot
még azok is jól ismerhetik akik csak a híradásokból hallanak
Bohémia földjéről.
A tér számos történelmi esemény színtere
volt az évszázadok során, amelyek egy része fájó emlékű. Jan
Palach, majd Jan Zajíc itt, illetve a tér egyik házában gyújtotta
fel magát a szovjet katonai megszállás ellen tiltakozásul. És
itt olvasta fel 1918-ban Alois Jirásek a nyilatkozatot Csehszlovákia
függetlenségéről, valamint a Bársonyos Forradalom során itt
tartották a több százezres tömegdemonstrációkat. Az
igazán mozgalmas történelmű tér az évszázadok során számos
jelentős átalakuláson esett át, épületek semmisültek meg,
helyükre másokat építettek, amely változásokból most csupán
néhány lényegesebbet mutatunk be.
De
kezdjük az elején, hogyan és mikor is jött létre maga a tér?
Prága Új
Városát
valamikor 1348-ban alapította IV.
Károly király.
Az új településrész megalkotása során nagyobb nyitott tereket
is létrehoztak, amelyek közül a legnagyobb Károly tér mellett
méretében a második (750 m hosszú és 45 illetve másik végén
63 m széles) a Vencel-tér, pontosabban akkori nevén a Koňský
trh, azaz a Ló
Piac lett.
A tér a nevéhez hűen ló illetve más mezőgazdasági termékek
piacává vált, és a tér gyorsan körbeépült kereskedők
házaival, üzleteivel, sörfőzdékkel. A tér a középkorban
persze kivégzések végrehajtására is tökéletesnek bizonyult.
Az első képen, amely a teret az 1720-as években ábrázolja jól látszik, hogy magán a téren is felállításra került néhány kisebb piaci építmény. 1786-ban a téren épült az első cseh színház, de alig három év múlva közlekedési okok miatt elbontották.
A
következő kép a tér 1848-as állapotát mutatja. Ebben az évben
a Vencel-téren több misét is tartottak, egyrészt amikor cseh
követek indultak el, hogy átadják a követeléseiket az
uralkodónak valamint amikor a Pánszláv Konferenciát
megnyitották. Az északkelet-délnyugat tájolású tér a Szent
Vencel nevet ebben az évben, a cseh nemzeti felemelkedés
korszakában kapta Karel Havlíček Borovský javaslatára. A képen
a háttérben jól látszik a Ló Kapu.
A
fenti kép 1875-ben készült, és a tér túlsó végén még áll a
Paci Kapu. A Vencel-tér még két éven át, egészen 1877-ig
szolgált vásártérként. Jól látszanak az 1865-ben felállított
gáz lámpa oszlopok.
A
képen már csak a lebontott Ló Kapu hűlt helye látszik,
ugyanakkor láthatólag masszív fasor ültetésbe kezdtek, de a fák
túlnyomó többsége nem maradt meg, így a városi főkertész az
1890-es évek során inkább kivágatta a maradékot is. Az első ló
vontatású villamos ebben az évben kezdte meg a téren a működését.
A tér az egyik leglátványosabb változáson a XIX. század végén esett át. A délkeleti végén található magaslaton az egykori Ló Kapu helyén 1885 és 1891 között felépítették a Nemzeti Múzeum épületét. Magát a Múzeumot ugyan 1818-ban alapították, de több mint 70 éven a gyűjteménynek nem volt megfelelő otthona, jobbára nemesi családok fészkeiben lelt helyet. Az új Múzeum épületet Josef Schulz építész tervei alapján építették neoreneszánsz stílusban. Az épület az 1945. és 1968. évi harci események során megsérült, valamint a 70-es években a metró, majd főút építések miatt jelentős károkat szenvedett. Jelenleg nagyszabású rekonstrukciós munkálatok folynak, amelyek a tervek szerint 2015-16-ig tartanak.
Az 1902-ben készült kép már jól mutatja, hogy Prága immáron belépett a villany korszakba. A téren a gázlámpák helyett megépült az elektromos közvilágítás, és immár kiépült a villamos hálózat.
Majd
harminc évvel később, 1929-ben a tér új arculatát mutatja. A
villamossíneket a tér közepére telepítették, ketté osztva a
teret, amelynek nagy részét immáron a gépjárművek foglalták
el.
Az egy évvel későbbi felvételen, amely a teret a Múzeum felől mutatja jól látszik az 1912-13-ban emelt Szent Vencel-szobor, igaz ezúttal nem túl előnyös hátsó nézetből.
Az ezt követő évtizedekben a teret körülvevő házak egy része cserélődött, de maga a térszerkezet alapvetően nem változott. Csupán a gépjárművek és a villamosok lettek fejlettebbek, és persze az út minősége változott.
Az
1980-as évek azonban újból nagyobb változást hoztak. A tér
alatt húzódó metró vonalak miatt (két megállónál, három
vonal érinti) a továbbiakban már nem volt szükség a föld
feletti villamoshálózat fenntartására, így 1980-ban felszámolták
a síneket. Az ezt követő évtizedek során egyre inkább a sétatér
jelleget kezdték erősíteni. Jóllehet megmaradt a gépjármű
forgalom és parkolóhely, mégis igyekeztek több zöld felületet
kialakítani (fa és növény telepítések). 2012-ben pedig a tér
alsó részéről kitiltják az autós forgalmat, átadva a teret a
gyalogos turisták özönének.
A Vencel-tér ha Prága nem is legimpozánsabb, de mindenképpen az egyik legjelentősebb tere, ahol a mai napig is kellemesen lehet tüntetni, vásárolni, kávézgatni, sörözgetni vagy éppen fehér kolbászkát eszegetve megpihenni.
A Vencel-tér ha Prága nem is legimpozánsabb, de mindenképpen az egyik legjelentősebb tere, ahol a mai napig is kellemesen lehet tüntetni, vásárolni, kávézgatni, sörözgetni vagy éppen fehér kolbászkát eszegetve megpihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése