Mostani
bejegyzésünkben nem egy, hanem két idézetet teszünk közzé, és
ezúttal nem cseh, hanem magyar szerzőtől:
Arany
János, - a zseniális XIX. századi költőnk akit remélhetőleg
még a legifjabb nemzedéknek sem kell bemutatni - 1869 és 1876
között, orvosi tanácsra nyaranta néhány hetet Karlsbadban,
a mai Karlovy Varyban töltött. Erről emlékezett meg a
Karlsbadi apróságok nevezetű ciklusának egyik egyszerre
tréfás és tragikus epigrammájában:
„Isten
veled Karlsbad szép tája!
Örökké
az ember nem állja,
Rothad
neki tüdeje-mája;
Igy
végződik a földi pálya.
...Alás'szolgája!”
Karlsbad 1900-ban |
Arany János ezt a versét 1869-ben írta, és mivel mint tudjuk csak 13 évvel később, 1882-ben hunyt el így bizton mondhatjuk, hogy a Karlovy Vary fürdőjének gyógyvize azért csak megtette a maga jótékony hatását. Arany olyannyira megbecsülte az itteni gyógyvizet, hogy Karlsbadról még az 1879-ben írt Toldi szerelme című művében is bőséggel megemlékezik:
„De
Károly a völgyet megszereté nagyon,
Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:
Csatolta még hozzá két falu határát,
Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:
Csatolta még hozzá két falu határát,
S
ahol a forró víz kilövi sugarát,
Emele
ott fürdőt, telepíte várost:
Az
egész világnak gyűlőhelye már most.
Ott,
honnan a szarvas lezuhant a mélybe,
S
hol a fürdő épült a forrás fölébe,
Ötszáz
évvel utóbb - vagy igen, már többel,
Sokat
ábrándozott egy beteg ősz ember;
Megáldotta
vizét nagy jótéteményért,
Ha
nem új életért, új élet-reményért,
S
ha valaha célhoz bír jutni ez ének:
Köszöni
e forrás csuda hévvizének.”
Ez
Karlovy Vary Aranyféle alapítástörténete.
Karlovy Vary - ma |
Nagyon szépen meg van írva.
VálaszTörlés