Idézet és pár kép IV. - Karlsbad (Karlovy Vary) – Arany János

Mostani bejegyzésünkben nem egy, hanem két idézetet teszünk közzé, és ezúttal nem cseh, hanem magyar szerzőtől:

Arany János, - a zseniális XIX. századi költőnk akit remélhetőleg még a legifjabb nemzedéknek sem kell bemutatni - 1869 és 1876 között, orvosi tanácsra nyaranta néhány hetet Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban töltött. Erről emlékezett meg a Karlsbadi apróságok nevezetű ciklusának egyik egyszerre tréfás és tragikus epigrammájában:

„Isten veled Karlsbad szép tája!

Örökké az ember nem állja,

Rothad neki tüdeje-mája;

Igy végződik a földi pálya.

...Alás'szolgája!”

Karlsbad 1900-ban

Arany János ezt a versét 1869-ben írta, és mivel mint tudjuk csak 13 évvel később, 1882-ben hunyt el így bizton mondhatjuk, hogy a Karlovy Vary fürdőjének gyógyvize azért csak megtette a maga jótékony hatását. Arany olyannyira megbecsülte az itteni gyógyvizet, hogy Karlsbadról még az 1879-ben írt Toldi szerelme című művében is bőséggel megemlékezik:

„De Károly a völgyet megszereté nagyon, 
Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:
Csatolta még hozzá két falu határát,

S ahol a forró víz kilövi sugarát,

Emele ott fürdőt, telepíte várost:

Az egész világnak gyűlőhelye már most.

Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,

S hol a fürdő épült a forrás fölébe,

Ötszáz évvel utóbb - vagy igen, már többel,

Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;

Megáldotta vizét nagy jótéteményért,

Ha nem új életért, új élet-reményért,

S ha valaha célhoz bír jutni ez ének:

Köszöni e forrás csuda hévvizének.”

Ez Karlovy Vary Aranyféle alapítástörténete.

Karlovy Vary - ma