Oldalak

Csehországi sörfőzdék V.: Dalešice (és a Sörgyári Capriccio)

Jóllehet a címben már mindezt lelepleztük, de mégis néhány kérdéssel indítanánk mostani sörgyáras bejegyzésünket: Melyik a magyarok által legismertebb cseh sörgyár, még ha nem is biztos, hogy tudunk róla? Melyik mozi alkotás jelenti sok ezernyi honfitársunk számára a CSEH FILMET? Melyik film jut eszünkbe a Pepin, Maryška, Francin vagy éppen Dr. Gruntorád nevek hallatán?

A válasz mint tudjuk egyszerű: A Postřižiny, azaz magyarul a Sörgyári Capriccio. Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1982. augusztusában mutatták be először Magyarországon az 1980-81-ben forgatott, Bohumíl Hrabal önéletrajzi ihletésű művéből készített csehszlovák kultuszfilmet amelyet a magyar szíveknek szintén igen kedves Jiři Menzel rendezett.



Kevesen tudják, hogy a Sörgyári Capriccio nem csupán a mozi, és a cseh sör szerelmeseinek jelentett hatalmas élményt, hanem egyúttal megmentett egy évszázados múlttal bíró de a XX. század végére már igencsak haldokló félben lévő sörgyárat is. Ugyanis a film forgatási színhelyéül egy kicsi, de igen formás, már üzemen kívül lévő régi sörfőzde épületegyüttest választottak, amelynek a Vysočina kerület třebiči járásában lévő Dalešice falva adott helyet.

A két kéményű sörgyár bejárata

De ne szaladjunk ennyire előre, ismerkedjünk meg egy kicsit a sörgyár történelmével. A sörfőzde valószínűleg még a XVI. században kezdte meg működését, de létezésére vonatkozólag 1609-ből már konkrét bizonyítékok is rendelkezésre állnak. A sörfőzde legöregebb épületrészei is a XVII. századból származnak, megfigyelhetők a kora barokk stílus jellegzetes építészeti jegyei (masszív falak, boltozat stb.). A sörfőzde az évszázadok során élte jobbára csöndes éveit, amíg 1882-ben az üzemet megvásárolta Anton Dreher báró, azaz Ifj. Dreher Antal. Kevesen tudják, de a maga korában a legnagyobb európai sörbirodalommal rendelkező Drehernek ez volt az első csehországi sörfőzde vásárlása.
A filmből híres kémény
A dalešicei sörgyárat a felvásárlást követően bővítették és modernizálták. A gőzgépesítés, és más műszaki eszközök használatával a sörgyártás is már csaknem ipari méreteket kezdett ölteni. Ezek az akkor „új” berendezések szolgáltak még az üzemben az 1970-es években is. Ekkoriban épült meg az a két gyárkémény amely a mai napig is város meghatározó képéhez tartozik.
Az udvar a filmben (80-as évek)
Az igazi Dreher korszak nem tartott sokáig, a múlt század elején egymást követően számos új bérlője akadt a sörfőzdének. Az 1920-as években, a Monarchia feloszlását követően az üzem szövetkezeti sör és szódagyárként működött tovább, majd a második világháborút követően államosításra került. 
Az udvar a 90-es években
A szocialista érában a sörfőzde elsősorban František Nikodém sörfőző mesternek köszönhetően kiváló minőségű 10-es 12-es világos, és 15-ös barna sört állított elő, de csak korlátozott mennyiségben (maximum évi 25-30 ezer hektoliter). Ennek oka részben a nagyobb mennyiségű kitermelhető víz hiányában, és az egyre korszerűtlenebb műszaki eszközökben rejlett. 
Az udvar napjainkban
A 70-es évek végére egyre gazdaságtalanabbá vált a működése és több száz év után 1977. augusztus 19-én csapolták az „utolsó” korsó sört. Néhány évig a Heineken által pár éve megszüntetett znojmói sörgyár raktáraként szolgált, majd sorsának alakulása egyre szomorúbb irányt vett. Ekkor választották a Sörgyári Capriccio forgatási helyszínéül, nem sejtve hogy ez később igazi mentő övnek bizonyul.
A film elkészítését követően azonban nem azonnal menekült meg a sörgyár. 1991-ben a romossá vált sörfőzdét csak a vandalizmus hívei, illetve az „ingyen” építőanyagért lelkesedők látogatták, és sorsa úgy nézett ki, hogy elbontás formájában teljesen megpecsételődik. Bár az új tulajdonos cég grandiózus fejlesztési tervekkel szédítette a népet, de a valóságban banki fedezetként használták illetve felújítás helyett csak bontási munkálatokba fogott, mielőtt csúfosan csődbe ment volna. 1999-ben azonban immáron a jelenlegi tulajdonosok álmodtak egy nagyot, megvásárolták a romos ingatlant, és ügyes marketinggel, és pályázgatással feltámasztották a kis üzemet, egyúttal újraélesztve a csaknem elfeledett sörfőzési hagyományt is. Mindehhez természetesen ezerrel felhasználták a Sörgyári Capriccio népszerűségét, hírnevét.
Pepin bácsi és Maryška
A helyben főzött sört ugyan a múltban elsősorban csak helyben és maximum a szűk környéken lehetett fogyasztani, de ma már Brno és Dél-Morvaország számos étterme, kocsmája italkínálatában is szerepel. Palackozást sajnos nem végeznek, de bátran vigyük magunkkal, és töltessük tele a sör elvitelre „szakosított” 2 literes műanyag palackunkat. 


Jelenlegi sörválasztékukban a 11-es Dalešická, a 13-as Dalešické Májové, valamint az isteni 13-as barna Fledermaus szerepel. 

Természetesen itt járva éhen se maradhatunk, hiszen a helyi étteremben finom étkekkel tömhetjük meg bendőnket. Ha pedig elfáradtunk akár a sörfőzde hoteljében is megszállhatunk. 
Anti fitness finomságok (idnes)
A gasztronómiai élvezetek mellett megtekinthetjük az Osztrák-Magyar Monarchia alatti sörfőzés témájában berendezett kis múzeumot is ahol természetesen visszaköszön a Sörgyári Capriccio nem egy kelléke. Továbbá vezetett sörfőzdelátogatáson megismerkedhetünk a ma alkalmazott sörfőzési módszerekkel, természetesen egy kis kóstolóval egybekötve.

Maryška biciklije a múzeumban (Wikimédia)
Ahogyan az eddigiekből látszik, a dalešicei sörfőzde tulajdonosai mindent megtesznek azért, hogy az idelátogató vendégek ne unatkozzanak. Ha pedig mégis unatkoznának? Pepin bácsi erre is már megadta a választ: „Vegyen mosómedvét!”

1 megjegyzés:

  1. Ez a kiállított kerékpár nem azonos a filmben szereplővel!

    VálaszTörlés