Český
Krumlov Latrán városrészében, a várudvar ún. Vörös
kapujának közelségében, a Latrán és Nové město utcák sarkán
áll a változatosság kedvéért szintén Latránnak hívott
Pizzéria. Ennyi „latránozás” után már mindenki könnyedén
megtanulhatja a városka történelmi magja északi részének a
nevét.
 |
| Latrán 37. |
Itt a 37. szám alatt található az a
szép épület, amelyhez számos érdekes legenda is fűződik. A mai
kétemeletes ház helyén, feltehetőleg a XIV. századtól, egészen
az 1550 környéki egyesítéséig két különálló épület
állhatott. Az ekkortájt késő gótikusra formált építmény 1573
és 1591 között azonban jelentős reneszánsz átalakításon esett
át, amelynek során szó szerint a kőbe vésett pincéktől, a
famennyezetű felső szintig sok mindent módosítottak. A ház
sarkán álló kiugrás, oszlopalap, amelyre anno az egykori
Rosenberg urak jelképét, az ötszirmú rózsát faragták azonban
megmaradt a maga késő gótikus stílusában. Később a házat a
kora barokkban ugyan nem túlzottan változtatták meg, de a XVIII.
században klasszicista oromfalat kapott, amely az 1970-es évek
renoválási munkálatai során sajnos kárt szenvedett. Ezt követően
az épület külseje alapjaiban már nem változott, csupán belső
átalakításokra került sor. A belső kialakítás is jobbára
megőrizte a reneszánsz kori módosításokon (boltozatok) átesett
késő gótikus jegyeit. Ennyit így röviden az építészeti
jellemzőiről, de lássuk, hogy kik is lakták egykor ezt a szép
kis házat.
 |
| A fekete tetejű, zöldes ház |
Az első tulajdonosa akiről valamiféle
feljegyzés maradt fenn, egy Mikuláš Kornefl nevezetű úr volt. Ő
feleségével, Kateřinával éldegélt az épületben valamikor a
XVI. század kezdetén. Amikor Mikuláš 1519-ben meghalt elvben a
fiára szállt volna át az örökség, de valamiért mégsem ez
történt. A múlt ködös homályában elvesző okok miatt az új
tulajdonosa, mint jogos örökös nem a gyerkőc, hanem egy bizonyos
Jeroným Šifil lett. Azonban nem sokáig birtokolta, már 1529-ben
eladta a Rosenbergek egyik írnokának, aki azonban rögvest
továbbpasszolta egy szabómesternek. Sűrűn jöttek az új
tulajdonosok, volt köztük vendéglős, kőműves mester, majd
1573-tól Jetřich Slatinský ze Slatinky, krumlovi várkapitány
következett, akinek köszönhető a már említett nagyobb szabású
reneszánsz átalakítás. Ő volt az, aki amúgy a krumlovi vár
ekkoriban zajló átépítési munkálatait is felügyelte, így ez a
kisebb feladat csak amolyan laza ujjgyakorlat lehetett a számára.
1591-ben azonban feleség és örökös nélkül elhalálozott, így
utolsó akarata szerint az épület tulajdonjoga egy hű szolgára,
Blažej Marchalra szállt, aki azonban mindösszesen két éven át
tudta élvezni új lakhelyét. Özvegye egy darabig még ugyan
fenntartotta, de 1599-ben elcserélte egy másik, neki jobban
tetszőre, de legalábbis könnyebben fenntarthatóra. Egymás után
jöttek az újabb és újabb gazdák, valamennyit felsorolni nem
lenne elég idő, így nem is tesszük.
 |
| Café Fink |
Az épület eleinte jobbára csak
lakóházként működött, de már 1654-ben is előfordult, hogy egy
darabig jóféle sört adó korcsma is üzemelt benne. A XIX. század
elején azonban végképp eldőlt a sorsa, és innentől fogva már
mindig biztosított egy vendéglátóhely, vagy éppen egy bolt
számára helyet. A XX. század elején itt működött az a Café
Fink, amely a hírneves festő Egon Schiele kedvelt kávézójának
számított. Ma pedig itt található a már említett Latrán
Pizzéria, amelyet már csak azért is érdemes egyszer felkeresni és
az ételeit kipróbálni, hogy közben megtekinthessük az igazi
középkori hangulatot árasztó ház belsejét is.
 |
| Pizzéria Latrán |
Ám véletlenül se feledkezzünk meg a
házhoz fűződő legendákról, mesékről, amelyeket már korábban
oly lelkesen beharangoztunk. Említsünk meg közülük egyet-kettőt.
A XVII. században a Harmincéves háború során egymást érték az
utcai csatározások. Számos történet szerint sok-sok katona
vesztette el az épületben és az előtte fekvő utcákban az
életét. Ha éjszaka arrafelé sétálunk, ne csodálkozzunk ha
szablyák suhogása és katonák sikolya jut el a fülünkbe. De az
éjszaka közepén nem csupán ez lephet meg minket itt. Akkor se
kapjunk sikító frászt ha az épület sarki kövénél egy
levegőért kapkodó, félig fekvő embert látunk akinek a hátából
tőr áll ki, és aki a közeledtünkre egyszerre csak eltűnik. A
legenda szerint itt döfte le a fogadóból épp csak kilépő
áldozatát egy munkáját sikeresen végző merénylő. A szegény
pára lelke azóta sem tud végleg eltávozni.
 |
| Ez a legendabéli sikeres merénylet színhelye |
Egy további tragikus történet
szerint amikor az épület éppen ugyancsak kocsmaként üzemelt, egy
Justina nevű kurtizán is itt élt és kereste a kenyerét. A
szerencsétlen hölgyemény reménytelenül beleszerelmesedett egy
fess fiatal futárba. Amikor az érzelmeit nem éppen viszonozó
fiatalember elköltözött a városból, Justina majd megbolondult a
boldogtalanságtól. Elborult agyában még mindig azt remélte, hogy
Krumlovban rátalálhat kiszemelt szerelmére. Amikor azonban csak
nem találta a reménybeli párját, teljesen nekikeseredett és a
Moldvába ugorva véget vetett életének. Ezt követően egy jó
darabig a hátrahagyott szobájában a fiókok gyakran maguktól is
kinyíltak, nem kis frászt hozva a ház többi lakójára. Sokan úgy
vélték, hogy a magányos leányzó lelke tért vissza és vissza,
még mindig azt remélvén, hogy szerelme neki küldött levelére,
üzenetére bukkanhat. Különösen a szoba egyik komódjának
fiókjai nyíltak ki sűrűbben. A monda szerint csak akkor távozott
el végleg a lány lelke, amikor a ház új német tulajdonosai
feldarabolták ezt a fiókos szekrénykét.
 |
| Boltíves belső |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése