Varázslatos Český Krumlov XXIV. – Latrán 37. - Olasz pizzéria egy középkori házban

Český Krumlov Latrán városrészében, a várudvar ún. Vörös kapujának közelségében, a Latrán és Nové město utcák sarkán áll a változatosság kedvéért szintén Latránnak hívott Pizzéria. Ennyi „latránozás” után már mindenki könnyedén megtanulhatja a városka történelmi magja északi részének a nevét.

Latrán 37.

Itt a 37. szám alatt található az a szép épület, amelyhez számos érdekes legenda is fűződik. A mai kétemeletes ház helyén, feltehetőleg a XIV. századtól, egészen az 1550 környéki egyesítéséig két különálló épület állhatott. Az ekkortájt késő gótikusra formált építmény 1573 és 1591 között azonban jelentős reneszánsz átalakításon esett át, amelynek során szó szerint a kőbe vésett pincéktől, a famennyezetű felső szintig sok mindent módosítottak. A ház sarkán álló kiugrás, oszlopalap, amelyre anno az egykori Rosenberg urak jelképét, az ötszirmú rózsát faragták azonban megmaradt a maga késő gótikus stílusában. Később a házat a kora barokkban ugyan nem túlzottan változtatták meg, de a XVIII. században klasszicista oromfalat kapott, amely az 1970-es évek renoválási munkálatai során sajnos kárt szenvedett. Ezt követően az épület külseje alapjaiban már nem változott, csupán belső átalakításokra került sor. A belső kialakítás is jobbára megőrizte a reneszánsz kori módosításokon (boltozatok) átesett késő gótikus jegyeit. Ennyit így röviden az építészeti jellemzőiről, de lássuk, hogy kik is lakták egykor ezt a szép kis házat.

A fekete tetejű, zöldes ház

Az első tulajdonosa akiről valamiféle feljegyzés maradt fenn, egy Mikuláš Kornefl nevezetű úr volt. Ő feleségével, Kateřinával éldegélt az épületben valamikor a XVI. század kezdetén. Amikor Mikuláš 1519-ben meghalt elvben a fiára szállt volna át az örökség, de valamiért mégsem ez történt. A múlt ködös homályában elvesző okok miatt az új tulajdonosa, mint jogos örökös nem a gyerkőc, hanem egy bizonyos Jeroným Šifil lett. Azonban nem sokáig birtokolta, már 1529-ben eladta a Rosenbergek egyik írnokának, aki azonban rögvest továbbpasszolta egy szabómesternek. Sűrűn jöttek az új tulajdonosok, volt köztük vendéglős, kőműves mester, majd 1573-tól Jetřich Slatinský ze Slatinky, krumlovi várkapitány következett, akinek köszönhető a már említett nagyobb szabású reneszánsz átalakítás. Ő volt az, aki amúgy a krumlovi vár ekkoriban zajló átépítési munkálatait is felügyelte, így ez a kisebb feladat csak amolyan laza ujjgyakorlat lehetett a számára. 1591-ben azonban feleség és örökös nélkül elhalálozott, így utolsó akarata szerint az épület tulajdonjoga egy hű szolgára, Blažej Marchalra szállt, aki azonban mindösszesen két éven át tudta élvezni új lakhelyét. Özvegye egy darabig még ugyan fenntartotta, de 1599-ben elcserélte egy másik, neki jobban tetszőre, de legalábbis könnyebben fenntarthatóra. Egymás után jöttek az újabb és újabb gazdák, valamennyit felsorolni nem lenne elég idő, így nem is tesszük.

Café Fink

Az épület eleinte jobbára csak lakóházként működött, de már 1654-ben is előfordult, hogy egy darabig jóféle sört adó korcsma is üzemelt benne. A XIX. század elején azonban végképp eldőlt a sorsa, és innentől fogva már mindig biztosított egy vendéglátóhely, vagy éppen egy bolt számára helyet. A XX. század elején itt működött az a Café Fink, amely a hírneves festő Egon Schiele kedvelt kávézójának számított. Ma pedig itt található a már említett Latrán Pizzéria, amelyet már csak azért is érdemes egyszer felkeresni és az ételeit kipróbálni, hogy közben megtekinthessük az igazi középkori hangulatot árasztó ház belsejét is.

Pizzéria Latrán

Ám véletlenül se feledkezzünk meg a házhoz fűződő legendákról, mesékről, amelyeket már korábban oly lelkesen beharangoztunk. Említsünk meg közülük egyet-kettőt. A XVII. században a Harmincéves háború során egymást érték az utcai csatározások. Számos történet szerint sok-sok katona vesztette el az épületben és az előtte fekvő utcákban az életét. Ha éjszaka arrafelé sétálunk, ne csodálkozzunk ha szablyák suhogása és katonák sikolya jut el a fülünkbe. De az éjszaka közepén nem csupán ez lephet meg minket itt. Akkor se kapjunk sikító frászt ha az épület sarki kövénél egy levegőért kapkodó, félig fekvő embert látunk akinek a hátából tőr áll ki, és aki a közeledtünkre egyszerre csak eltűnik. A legenda szerint itt döfte le a fogadóból épp csak kilépő áldozatát egy munkáját sikeresen végző merénylő. A szegény pára lelke azóta sem tud végleg eltávozni.

Ez a legendabéli sikeres merénylet színhelye

Egy további tragikus történet szerint amikor az épület éppen ugyancsak kocsmaként üzemelt, egy Justina nevű kurtizán is itt élt és kereste a kenyerét. A szerencsétlen hölgyemény reménytelenül beleszerelmesedett egy fess fiatal futárba. Amikor az érzelmeit nem éppen viszonozó fiatalember elköltözött a városból, Justina majd megbolondult a boldogtalanságtól. Elborult agyában még mindig azt remélte, hogy Krumlovban rátalálhat kiszemelt szerelmére. Amikor azonban csak nem találta a reménybeli párját, teljesen nekikeseredett és a Moldvába ugorva véget vetett életének. Ezt követően egy jó darabig a hátrahagyott szobájában a fiókok gyakran maguktól is kinyíltak, nem kis frászt hozva a ház többi lakójára. Sokan úgy vélték, hogy a magányos leányzó lelke tért vissza és vissza, még mindig azt remélvén, hogy szerelme neki küldött levelére, üzenetére bukkanhat. Különösen a szoba egyik komódjának fiókjai nyíltak ki sűrűbben. A monda szerint csak akkor távozott el végleg a lány lelke, amikor a ház új német tulajdonosai feldarabolták ezt a fiókos szekrénykét.

Boltíves belső