A körülöttünk zajló világpolitikai
eseményeknek, a nem is oly távoli háborús, vagy politikai–társadalmi szempontból neurotikus helyszíneken zajló tragikus történéseknek köszönhetően ismét menekültek tíz- vagy éppen százezreire
készülhet fel Európa, s benne hazánk mellett a Cseh Köztársaság
is. A cseh földek hosszú idő után váltak ismét kívánatos
bevándorlási célterületté. Ennek okán érdemes áttekinteni az itt lezajlott főbb emigrációs és immigrációs
történéseket, hiszen részben ezeknek köszönhetően lakják ma
az országot azok, akik.
 |
| Tüntetés az etikus bevándorlási politikáért |
A Cseh Királyság első, az ország
életét, gazdasági fejlődését alapjaiban meghatározó
bevándorlási hullámára a XIII. - XIV. században került sor,
amikor a német földekről emberek százezreit hívták be az országba. Az
erőgazdálkodáshoz, bányászathoz jól értő német telepesek
elsősorban a Cseh-medence peremhegységeire, a cseh-morva-sziléziai
határvidékekre költöztek be. Tömeges letelepedésüket követően
évszázadokon át szinte teljes mértékben megőrizték nemzetiségi
hovatartozásukat, nem olvadtak be a lokálisan az amúgy is többnyire
kisebbségben levő cseh népességbe. Ez később, közel 600 év
elteltével vezetett tragikus következményekhez.
 |
| Irány Amerika |
A XV.-XVIII. században kiugróan magas
be-, vagy kivándorlás nem történt. A háborús
időszakok alatt (huszita háborúk, harmincéves háború) és azt
követően természetesen felerősödött a migráció (előbb a ki-, majd a
betelepülés), ám Magyarországgal ellentétben a cseh
földeket nem érte el a török veszedelem. Ennek köszönhetően elmaradt a valóban
tömeges mértékű népességcsökkenés, menekülés, illetve a
későbbi betelepülés. Ez a stabilitás azonban a XIX.
század közepére eltűnt. 1850 és 1914 között a mai Cseh
Köztársaság területéről közel 1,6 millió ember távozott,
elsősorban a jobb élet keresésének reményében. A zömében jól
képzett mezőgazdasági és ipari munkások/kézművesek főként az
Egyesült Államokat, Kanadát és Argentínát választották új
lakhelyüknek, de sokan közülük osztrák, magyar, dél-szláv
területekre költöztek. A kivándorlási folyamat az első
Csehszlovák Köztársaság kikiáltása után sem szűnt meg, sőt a
20-as években érte el a csúcspontját. Ugyan közel 40 ezren
tértek vissza Ausztriából és mintegy 100 ezren az USA-ból, de a
30-as évek gazdasági válsága továbbra is az emigrációs
folyamatokat erősítette.
 |
| A többségében szudétanémetek lakta területek 1939-ben |
A cseh földeken több száz éve élő szudétanémet
lakosság is már annyira a hazájának érezte a lakóhelyét, hogy
az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után sem merült fel bennük a költözés szándéka, így a részarányuk továbbra is a 30% körül mozgott.
Azonban a II. világháborút követően a becslések szerint mintegy
2,82 millió német vált nemkívánatossá az országban és
többségüket Németországba és Ausztriába telepítették ki. A
helyüket csak részben tudták betölteni a más kommunista vagy
legalábbis szovjet befolyásoltság alatt álló országból (pl.
Kuba, Mongólia, Lengyelország, Vietnam, Angola) érkező, többnyire
nem állandó letelepedésre, hanem csak szakmai tapasztalatszerzésre
vagy iskolai oktatásra vágyó emberek. Mindez a 70-es években
komoly munkaerőhiányhoz vezetett. Említésre méltó számban
érkeztek a polgárháború elől menekülő görögök is, akik
elsősorban az észak-morva területeken telepedtek le. A korábbi
német lakosok helyére közel 20 ezren érkeztek Bulgáriából, de
sok szlovák, vagy szlovákiai roma is áttelepítésre került. A
felvidéki magyarok sokaságát is megpróbálták a cseh területekre
áttelepíteni, de szinte valamennyien visszatértek eredeti
lakóhelyükre.
 |
| A szudétanémetek kitelepítése |
A kommunista érában, 1950-től
1989-ig is a részben gazdasági, részben politikai menekültek
voltak többségében. Ugyan a súlyos bűncselekménynek ítélt
disszidálás együtt járt a családi kapcsolatok szinte teljes
megszűnésével, a szülőföldről való „örökös”
kitiltással, a családi vagyon elkobzásával és a rokonok –
ismerősök hivatalos szervek általi inzultálásával mégis több
mint 550 ezer cseh szánta el magát erre a kétségkívül nehéz
lépésre. A kommunista rezsim bukásával azonban számukra újra
megnyílt a lehetőség a demokratizálódó országba való
visszatérésre, és ezzel sokan éltek is. Főként azok, akik
vissza is kaphatták a korábban elkobzott tulajdonaikat.
 |
| A prágai Roma Büszkeség napja 2014-ben |
Az 1990-es évek közepén, majd a
2000-es években is, a hazánkhoz hasonlóan elhibázott
romapolitikának „köszönhetően” részben társadalmi, részben
gazdasági szempontból hátrányban élő cigányok ezrei keresték
a jobb életkörülményeiket az akkor még befogadó Kanadában,
illetve az Egyesült Királyság területén. Ez a bevándorlás
tömegessége miatt Kanada esetében egészen az egyoldalú
vízumkényszer bevezetéséig vezetett, amelyet csak sok évvel
később szüntettek meg. Ettől eltekintve az elmúlt 25 évben a
Cseh Köztársaság inkább vonzza a munkára, jobb megélhetésre
vágyó embereket, minthogy távozásra serkentené.
 |
| Fő bevándorlási forrás országok 2011-ben |
A már évtizedes bevándorlási
folyamatot a közelmúlt gazdasági válsága csak lelassítani
tudta, de megszüntetni nem. 2012-ben már több mint 430 ezer, az
országban legálisan tartózkodó külföldi állampolgárt
tartottak számon. A legtöbben szlovák állampolgárok, és őket
követik sorrendben az ukrán, lengyel, vietnami, orosz, román és
német nemzetiségűek. A magyarok 6-7 ezer fővel képviseltetik
magukat. A külföldiek közel 40%-a él a cseh fővárosban, illetve
annak környékén, de jelentős a számuk a Karlovy Vary térségben,
Brno-ban, illetve Mladá Boleslav ipari vidékén is. Közel 50%-uk
fiatal, 20 és 39 év közötti, közel 60%-uk férfi. Az illegálisan
Csehországban tartózkodókra vonatkozólag csak becslések vannak,
számuk növekszik, de egyelőre még nem jelentős. 2014-ben 4822
emberről derítették ki, hogy nem jogszerűen tartózkodik az
országban. A legtöbb illegális menekült Ukrajnából, Kuvaitból,
Oroszországból és Szíriából érkezett. A bevándorolt
külföldiek közül csak elenyésző számban fordulnak elő
olyanok, akik érdemben igazolni tudják, hogy politikai, etnikai
vagy vallási üldöztetés miatt kívánnak menedéket kérni.
 |
| Kínai étterem Csehországban |
Csehország kétségtelen csábereje
azonban nem csupán pozitív hatással járhat. Ugyan Csehországban
egyelőre még „csak” a romák, nem romák között beszélhetünk
számottevő és időnként erőszakba is torkolló feszültségről,
de egy esetleges újabb gazdasági válság, a nemzetközi terrorizmus terjedése akár a csehek és a
bevándorlók közötti viszonyt is megronthatja. Ezért egész
Európa, és benne a Cseh Köztársaság egyik nagy megválaszolandó
kérdése, hogy milyen mértékig lehet és szükséges befogadni a
más országból érkező embereket, mi az a határ, amíg pozitív
hatással bírnak a társadalomra és a gazdaságra, és mikortól
számítva okoznak kezelhetetlen problémát.
 |
| Az első iszlámellenes tüntetés Csehországban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése