Gyermekkorom
egyik meghatározó élménye közé tartozott a földrajzi felfedezésekről, különösen a titokzatos Afrikáról szóló könyvek olvasása. Faltam a
Kittenberger Kálmán kalandjairól, gróf Széchenyi Zsigmond
vadászatairól, a Teleki Sámuel vezette expedíció izgalmas
történéseiről és persze a Madagaszkár királyának, Benyovszky
Móric gróf életéről szóló könyveket, írásokat.
 |
| Az afrikai kontinens térképe 1584-ben |
Az
afrikai kontinens megismerése Európa számára ugyan már az
ókorban elkezdődött (pl. rómaiak, Nagy Sándor), de az első
célzott kutató expedíciókra még évszázadokat várni kellett.
Végül a hajózás fejlődésével a XV. századtól kezdve, persze
elsősorban gazdasági és politikai szándékok mentén elindult a
„fekete kontinens” feltárása, és ezzel együtt a
gyarmatosítása is. Ez kezdetben szinte kizárólag a part menti
területeket jelentette, de a XIX. századtól kezdve Afrika belső,
az európaiak számára eladdig ismeretlen tájainak (terra
incognita) kutatásához is hozzáfogtak. A legtöbb kutatót
elsősorban a nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Németország,
Franciaország, USA) küldték, de az új területek utáni
küzdelemből természetesen az Osztrák Császárság/Magyar
Királyság, később az Osztrák-Magyar Monarchia sem kívánt
teljesen kimaradni. A számos magyar nemzetiségű felfedező mellett
cseh kutatók is nekiindultak Afrika megismerésének, róluk
szeretnénk most két részes cikkünkben megemlékezni.
 |
| Bohuslav Hasištejnský z Lobkovic |
Az
első jelentősebb csehországi felfedező, aki az afrikai
kontinensre „tévelyedett” a híres Lobkovic cseh nemesi család
egyik sarja, bizonyos Bohuslav Hasištejnský író, humanista volt,
aki 1490-1491 között miközben a Szent-földön tett látogatást,
beutazta a mai Egyiptom és Tunézia területét. Egy évvel később
őt követte Litomyšl városából való Martin Kabátník is, aki
szintén a fáraók földjét járta. Majd egy jó évszázaddal
később Kryštof Harant író, diplomata, katona, zenész, a császár
elleni felkelés leverése után a prágai Óvárosi főtéren
kivégzett cseh nemesek egyike következett az Egyiptomba utazók
sorában.
 |
| Antonín Stecker |
A
XVII-XVIII. században számos cseh misszionárius folytatott
hittérítő tevékenységet Afrikában, de az első igazi cseh
expedíció csak a XIX. század végén indult. Antonín (Anton)
Stecker biológus, természettudós miután csatlakozott a Német
Afrika Társasághoz 1878-ban elkísérte útjára Gerhard Rohlfs
diplomatát, és ezen út során felkeresték az addig európai ember
által nem ismert Kufra oázist. Ugyan az eredeti céljuk Szudán,
Kongó és a közép-afrikai tavak vidéke lett volna, de
Dél-Líbiában a jelenlétükért nem rajongó helyiek megtámadták,
és terveik feladására kényszerítették őket. 1880-ban azonban
újabb utazásra indult a „páros”, ezúttal Etiópiába, az
akkori Abesszíniába. Itt Stecker az etióp király szolgálatában
összesen három éven át élt és munkálkodott, számos új
területet fedezve és térképezve fel, eközben fogságba is esve.
A tudományos és gazdasági célokat is sikeresen szolgáló
munkálataiért az abesszin uralkodó kitüntetésben részesítette.
Stecker később a gazdag gyűjteményével, egy fekete kisgyereket
is magával hozva hazatért a Cseh földre, egészen pontosan Mlada
Boleslav városába.
 |
| Vráz egyik könyve |
Ugyancsak
1880 és 83 között tette meg utazását az egzotikus nevű, de
ismeretlen ősökkel rendelkező Enrique
Stanko Vráz is, aki előbb Marokkót és a Nyugat-Szaharát,
majd Nyugat-Afrikát, Felső-Guineát és a Kanári-szigeteket járta
be. De a XIX. század végén Stecker és Vráz mellett volt egy
harmadik cseh felfedező is, aki mindkettőjüket felülmúlta és
akit a mai napig is a legnagyobb cseh Afrika-kutatóként tartanak
számon. Ő nem volt más, mint Emil Holub, akiről érdemes egy
kicsit bővebben is megemlékezni, hiszen egyike a 2005-ben
megszavazott 100 „legnagyobb csehnek”.
 |
| Emil Holub |
Emil
Holub 1847-ben született Holicében. Előbb a mai Žatec városának
német gimnáziumába járt, majd 1872-ben orvosi diplomát szerzett
a prágai egyetemen. A tanulmányai során Livingstone utazásait
olvasgatva igen csak nagy kedvet kapott az afrikai kontinens
megismeréséhez, így hamarosan elutazott Dél-Afrikába, ahol
Kimberley városában kezdett el praktizálni. Az utazni vágyó doki
az orvosi munka mellett természetesen rögtön nekilátott egy
szafari expedíció szervezéséhez. Előbb két hónapon át utazott
a helyi vadászokkal egy kis gyűjteményszerzésre, majd 1873-ban
immáron inkább néprajzkutatói szándékkal tett egy újabb túrát.
 |
| Holub térképe a Zambézi folyóról |
A harmadik expedíciója során végighaladt a Zambézi folyó
mellett, és elkészítette a Viktória-vízesés környékéről az
első részletes térképet. Ez utóbbi útjáról 1879-ben könyvet
is megjelentetett. Pár évre ugyan visszatért Prágába, de szinte
csak azért, hogy egy újabb felfedező utat készíthessen elő.
1883-ban ugyanis egy kis csoporttal, amelynek tagja volt a magyar
Fekete János is, Fokvárosból elindult észak felé. Tervük a
kontinens délről északra történő átszelése lett volna Kairó
végállomással, de a betegségek és az ellenséges helyi törzsek
miatt három évvel később meghátrálni kényszerültek. Azonban a
sok éves út így is hatalmas sikernek volt tekinthető, hiszen
hatalmas ismeretanyag és tárgyi gyűjtemény összegyűjtésével
zárult.
 |
| Hét év Dél-Afrikában - Holub egyik könyve |
De
hiába volt a nagy mennyiségű anyag, Holub az egy-két nagy
elismertséget hozó kiállításon kívül nem talált a számukra
állandó helyet, ezért csalódottságában szépen lassan
eladogatta a fáradtságos úton összeszedett anyagait. Emil Holub
számos könyvet, cikket, publikációt írt Afrikáról, amelyek
rendkívül hasznosak voltak a kontinens megismerésében, és a nagy
közönség előtti megismertetésében. A legendás cseh utazó
azonban kamatostul megfizette kíváncsiságának az árát, hiszen
mindössze 54 évesen maláriában és más Afrikában összeszedett
betegségekben elhalálozott. 2005-ben, 130 évvel első
Viktória-vízesésnél tett látogatása után az osztrák és a
cseh nagykövet jelenlétében Livingstone városában avatták fel a
szobrát, megemlékezvén a környék nagy felfedezőjéről.
A
cikk folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése