A leghíresebb cseh felfedezők, utazók Afrikában - I. rész

Gyermekkorom egyik meghatározó élménye közé tartozott a földrajzi felfedezésekről, különösen a titokzatos Afrikáról szóló könyvek olvasása. Faltam a Kittenberger Kálmán kalandjairól, gróf Széchenyi Zsigmond vadászatairól, a Teleki Sámuel vezette expedíció izgalmas történéseiről és persze a Madagaszkár királyának, Benyovszky Móric gróf életéről szóló könyveket, írásokat.

Az afrikai kontinens térképe 1584-ben

Az afrikai kontinens megismerése Európa számára ugyan már az ókorban elkezdődött (pl. rómaiak, Nagy Sándor), de az első célzott kutató expedíciókra még évszázadokat várni kellett. Végül a hajózás fejlődésével a XV. századtól kezdve, persze elsősorban gazdasági és politikai szándékok mentén elindult a „fekete kontinens” feltárása, és ezzel együtt a gyarmatosítása is. Ez kezdetben szinte kizárólag a part menti területeket jelentette, de a XIX. századtól kezdve Afrika belső, az európaiak számára eladdig ismeretlen tájainak (terra incognita) kutatásához is hozzáfogtak. A legtöbb kutatót elsősorban a nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, USA) küldték, de az új területek utáni küzdelemből természetesen az Osztrák Császárság/Magyar Királyság, később az Osztrák-Magyar Monarchia sem kívánt teljesen kimaradni. A számos magyar nemzetiségű felfedező mellett cseh kutatók is nekiindultak Afrika megismerésének, róluk szeretnénk most két részes cikkünkben megemlékezni.

Bohuslav Hasištejnský z Lobkovic

Az első jelentősebb csehországi felfedező, aki az afrikai kontinensre „tévelyedett” a híres Lobkovic cseh nemesi család egyik sarja, bizonyos Bohuslav Hasištejnský író, humanista volt, aki 1490-1491 között miközben a Szent-földön tett látogatást, beutazta a mai Egyiptom és Tunézia területét. Egy évvel később őt követte Litomyšl városából való Martin Kabátník is, aki szintén a fáraók földjét járta. Majd egy jó évszázaddal később Kryštof Harant író, diplomata, katona, zenész, a császár elleni felkelés leverése után a prágai Óvárosi főtéren kivégzett cseh nemesek egyike következett az Egyiptomba utazók sorában.

Antonín Stecker

A XVII-XVIII. században számos cseh misszionárius folytatott hittérítő tevékenységet Afrikában, de az első igazi cseh expedíció csak a XIX. század végén indult. Antonín (Anton) Stecker biológus, természettudós miután csatlakozott a Német Afrika Társasághoz 1878-ban elkísérte útjára Gerhard Rohlfs diplomatát, és ezen út során felkeresték az addig európai ember által nem ismert Kufra oázist. Ugyan az eredeti céljuk Szudán, Kongó és a közép-afrikai tavak vidéke lett volna, de Dél-Líbiában a jelenlétükért nem rajongó helyiek megtámadták, és terveik feladására kényszerítették őket. 1880-ban azonban újabb utazásra indult a „páros”, ezúttal Etiópiába, az akkori Abesszíniába. Itt Stecker az etióp király szolgálatában összesen három éven át élt és munkálkodott, számos új területet fedezve és térképezve fel, eközben fogságba is esve. A tudományos és gazdasági célokat is sikeresen szolgáló munkálataiért az abesszin uralkodó kitüntetésben részesítette. Stecker később a gazdag gyűjteményével, egy fekete kisgyereket is magával hozva hazatért a Cseh földre, egészen pontosan Mlada Boleslav városába.

Vráz egyik könyve

Ugyancsak 1880 és 83 között tette meg utazását az egzotikus nevű, de ismeretlen ősökkel rendelkező Enrique Stanko Vráz is, aki előbb Marokkót és a Nyugat-Szaharát, majd Nyugat-Afrikát, Felső-Guineát és a Kanári-szigeteket járta be. De a XIX. század végén Stecker és Vráz mellett volt egy harmadik cseh felfedező is, aki mindkettőjüket felülmúlta és akit a mai napig is a legnagyobb cseh Afrika-kutatóként tartanak számon. Ő nem volt más, mint Emil Holub, akiről érdemes egy kicsit bővebben is megemlékezni, hiszen egyike a 2005-ben megszavazott 100 „legnagyobb csehnek”.

Emil Holub

Emil Holub 1847-ben született Holicében. Előbb a mai Žatec városának német gimnáziumába járt, majd 1872-ben orvosi diplomát szerzett a prágai egyetemen. A tanulmányai során Livingstone utazásait olvasgatva igen csak nagy kedvet kapott az afrikai kontinens megismeréséhez, így hamarosan elutazott Dél-Afrikába, ahol Kimberley városában kezdett el praktizálni. Az utazni vágyó doki az orvosi munka mellett természetesen rögtön nekilátott egy szafari expedíció szervezéséhez. Előbb két hónapon át utazott a helyi vadászokkal egy kis gyűjteményszerzésre, majd 1873-ban immáron inkább néprajzkutatói szándékkal tett egy újabb túrát. 

Holub térképe a Zambézi folyóról

A harmadik expedíciója során végighaladt a Zambézi folyó mellett, és elkészítette a Viktória-vízesés környékéről az első részletes térképet. Ez utóbbi útjáról 1879-ben könyvet is megjelentetett. Pár évre ugyan visszatért Prágába, de szinte csak azért, hogy egy újabb felfedező utat készíthessen elő. 1883-ban ugyanis egy kis csoporttal, amelynek tagja volt a magyar Fekete János is, Fokvárosból elindult észak felé. Tervük a kontinens délről északra történő átszelése lett volna Kairó végállomással, de a betegségek és az ellenséges helyi törzsek miatt három évvel később meghátrálni kényszerültek. Azonban a sok éves út így is hatalmas sikernek volt tekinthető, hiszen hatalmas ismeretanyag és tárgyi gyűjtemény összegyűjtésével zárult.

Hét év Dél-Afrikában - Holub egyik könyve

De hiába volt a nagy mennyiségű anyag, Holub az egy-két nagy elismertséget hozó kiállításon kívül nem talált a számukra állandó helyet, ezért csalódottságában szépen lassan eladogatta a fáradtságos úton összeszedett anyagait. Emil Holub számos könyvet, cikket, publikációt írt Afrikáról, amelyek rendkívül hasznosak voltak a kontinens megismerésében, és a nagy közönség előtti megismertetésében. A legendás cseh utazó azonban kamatostul megfizette kíváncsiságának az árát, hiszen mindössze 54 évesen maláriában és más Afrikában összeszedett betegségekben elhalálozott. 2005-ben, 130 évvel első Viktória-vízesésnél tett látogatása után az osztrák és a cseh nagykövet jelenlétében Livingstone városában avatták fel a szobrát, megemlékezvén a környék nagy felfedezőjéről.

A cikk folytatása következik...