A leghíresebb cseh felfedezők, utazók Afrikában - II. rész

Az előző cikkünkben megismerkedtünk a leghíresebb cseh kutatóval, Emil Holubbal, de lássuk a többi Afrikát kutató nevezetesebb cseh utazót is. A XX. század első évtizedeiben előbb Dr. Pavel Šebesta járta be az Egyenlítő vidékét, a kongói esőerdők vidékét, majd 1927-ben Pilát és Jiří Baum zoológus folytatta az egzotikus kontinens bejárását.

Richard Storch és Bedřich Machulka

Észak-Kelet Afrika cseh kutatóinak-utazóinak sorában meg kell említenünk Richard Storch és Bedřich Machulka, Stanislav Škulina, és Vilém Němec nevét is. Ez utóbbiról érdemes tudni, hogy 1884 és 1910 között, tehát 25 éven át élt Észak-Afrikában, ahol gyógyszerészként, állatorvosként munkálkodott, illetve az európai arisztokraták számára szervezett szafarikat. 1910-ben mikor visszatért Prágába, tevékeny részt vállalt a cseh főváros állatkertjének megtervezésében.

František Vladimír Foit (balra...)

1931-ben František Vladimír Foit néprajzkutató egy Tatra 12-es gépjárművel, a már említett Jiří Baum társaságában északról délre átszelte a kontinenst, Kairóból előbb a Nílus folyását követve, majd a Belga-Kongón, Ugandán, Kenyán és Rodézián (mai Zimbabwe) át egészen a dél-afrikai fővárosig, miközben még a Kilimandzsáróra is megpróbáltak felmászni. Foit a II. Világháborút követően, 1947-ben immáron a felesége oldalán újból nekiindult a már kipróbált kocsival (Tatra 57B). Ezúttal a kiindulási ország Algéria volt, ahonnan Nigéria, Kamerun, Belga-, és Francia-Kongón át haladtak dél felé, majd visszakanyarodva Nairobiba, Kenya fővárosába. A hosszú út során szorgos gyűjtőmunkát végeztek, de mindeközben Csehszlovákiában átvették a hatalmat a kommunisták, és Foit vagyonát lefoglalták. Mindezekről Afrikában értesült a pár, majd úgy döntöttek, hogy inkább ott maradnak. Foit csupán 1970-ben települt vissza Európába, de akkor sem szülőhazájában, hanem Jugoszláviában keresett magának „menedéket”. Az utazásai során gyűjtött és a nagykövetségeken leadott anyagok nagy részének lába kélt, ma már csak töredékekben maradt fenn.

Hanzelka, Zikmund és a Tatra

Érdekes párhuzamként ugyancsak 1947-ben indult gépkocsis szafari túrájára az idősebb korosztály számára ismerős nevű páros, Jiří Hanzelka és Miroslav Zikmund is. A húszas éveik végén járó két fiatal mérnök közös gyermekkori álmuk, a világ körüli utazás megvalósítását tűzték ki célul. A tervüket jól átgondolva, megfogalmazva egyenesen a Tatra autógyárba mentek, hogy támogatást kérjenek útjaikhoz. A gyár hamar meglátta a két megfontolt fiatalember ötletében a globális reklám lehetőséget, ezért áldását, pontosabban a szponzorációját adta. Biztosítottak számukra egy mai szemmel is furcsa kinézetű Tatra 87-es gépkocsit, amivel Prágából indulva, majd Afrikában a marokkói Casablanca városából kezdték el kalandos útjukat. Innen végighaladtak a Földközi-tenger mellett Kairóig, majd dél felé fordulva teljes egészében átszelték a kontinenst. Sőt megérkezvén Fokvárosba nem hazafelé, hanem Dél-Amerikába vezetett tovább az útjuk. Utazásukat végig dokumentálták, amelyek egy kiváló stílusú könyvben, illetve az utazás közben írt és hazaküldött cikkekben jelentették meg, így hazájukban igazi korabeli „celebekké” váltak, legalábbis egy időre...de ez már egy másik izgalmas történet, amire egyszer külön visszatérünk.

Josef Vágner könyve magyarul

Érdemes még megemlékeznünk Josef Vágner biológusról, állatkert igazgatóról, akinek számos csehszlovákiai állatkert afrikai állatokkal való feltöltése köszönhető. 1967 és 1976 között kilenc alkalommal utazott afrikai szafarira (Kenya, Uganda, Namíbia, Botswana) és összesen több mint 2000 vadállatot hozott be az országba. Az állatokat igen nagy szakértelemmel és körültekintéssel szállíttatta, így az elhullás mértéke igen alacsony volt. Az persze más kérdés, hogy a melegebb éghajlathoz és szabadsághoz szokott élőlények mit is szóltak a közép-európai állatkertekhez.

Dan Přibáň csapata munkában

Természetesen a nagy kutató expedíciók kora már rég elmúlt, de egy-egy, talán jobbára csak öncélú ötlet még fel-felkelti az emberek érdeklődését. 2009-ben Dan Přibáň újságíró, három kollégájával úgy döntött, hogy Tunéziából Egyiptomon át, végig a keleti-partvidék mentén Fokvárosba pöfékelnek, mégpedig a szocialista éra kultikus járműipari alakjával, egy Trabanttal. Jóllehet az öreg járgánnyal korábban már részt vettek egy ázsiai túrán, mégis afrikai útjuk sokkal nehezebbnek bizonyult. Végül azonban Foit és Holub kései utódai sikerrel jártak, akik azóta már Hanzelkáék nyomdokait követve már a dél-amerikai kontinenst is átszelték a taxis sárga Trabijukkal.

A Dan Přibáň Team és Afrika

Zárszóként pár gondolat: Mikor benőtt a fejem lágya hamar rájöttem, hogy egy hangyányit álságos dolog felfedezésnek hívni azt az eseményt, amikor egy számunkra idegen tájon élő nép először találkozik velünk, hiszen ők már évszázadok óta boldogan leledzettek anélkül is, hogy „felfedezték” volna őket. Ahogyan azt a történelmi események igazolták, sem az ott élők, sem a természet nem járt jól a felfedezésükkel, ugyanakkor a folyton kutató, kereső, újat hajszoló ember sem hibáztatható azért, hogy teret ad a teljesen természetes, ősi vágyának, az ismeretlen megismerésének. Persze azzal az erkölcsi kötelességgel, hogy nem okozha súlyos károkat felfedezésének tárgyában.