Csehország
világszerte híres gyógyfürdőiről, fürdővárosairól, amelyek
közül Karlovy Vary, azaz a régi német nevén Carlsbad nevét ismerik leginkább. A Csehországba járó, a
fürdőket kedvelők, valamint magazinunk rendszeres olvasói fülében
a cseh fürdőháromszög másik két tagja, Mariánské Lázně
(Marienbad) és Františkovy Lázně (Franzensbad) fürdővárosainak
neve is ismerősen csenghet. De ki az aki már hallott Kyselkáról,
erről a Karlovy Vary közelében fekvő kis faluról és annak
egykor híres fürdőjéről? Bizonyára nem túl sokan. Pedig ez az Ohře (Eger) folyó festői szépségű völgyében megbúvó
település a XX. század elején, Karlovy Varyhoz hasonlatos divatos
fürdőváros volt.
A Csehországot járó ám rendhagyó módon nem
sörre, hanem ásványvízre vágyóak számára ismerős lehet a
Mattoni márkanév, a jellegzetes kitárt szárnyú madár logójával.
De mi köze van a Mattoninak Kyselkához, és egyáltalán ki is volt
ez a bizonyos Mattoni? Mindkét kérdésre egyszerű a válasz:
Manapság Kyselka falva nem a fürdőjéről, hanem az ásványvizéről
híres, ugyanis itt nyerik ki és palackozzák Csehország
legkeresettebb vizét, a Mattonit. A Mattoni népszerűségét jól
jelzi, hogy a csehek gyakorta „matonka”-nak hívják még a más
márkájú ásványvizeket is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy
Csehországban a Mattoni egyet jelent a nagybetűs ásványvízzel.
Mattoni, a cseh Ásványvíz |
A
másik kérdés megválaszolásához pedig ugorjunk vissza az időben.
1830-ban született egy bizonyos Heinrich von Mattoni, aki a császári udvar tanácsosa pozíciójának betöltötése mellett életét egyúttal a kyselkai gyógy-, és ásványvíz
népszerűsítésének szentelte. Jelmondata szabad fordításban az
alábbi volt: Ha
kiveszek ebből a földből, akkor cserébe vissza is kell tennem
valamit.
Ez az igen megfontolandó, a mai világból csaknem teljesen
kiveszett filantróp eszme vezette Mattonit mikor az
exportált víz hasznából egy gyönyörű fürdőkomplexumot
építtetett. De még ne siessünk ennyire előre.
Mattoni szobra |
Jóllehet
a kyselkai vízzel kapcsolatban már 1522-ben is születtek
feljegyzések, és a helyi lakosok élvezték is a jótét hatását,
fogyasztották rendületlenül, ám igazi, hivatalos elismerésére,
felfedezésére még sokáig várnia kellett. 1829-ben Wilhelm von
Neuberg fogott hozzá a víz fürdési célú hasznosításához, és
a forrás köré éttermet, pavilont építtetett. A hírneves Ottó
forrást (Ottův pramen) - amelyet az 1852-ben idelátogató I. Ottó
görög királyról neveztek el – hamarosan látogatók sokasága
látogatta meg.
Az
itt fakadó forrásvíz ásványvíz jellegét hivatalosan, először
Dr. Josef von Löschner fedezte fel. Löschner doktor egyik barátja
volt a már emlegetett Mattoni, kinek fantáziáját megragadta a
helyi víz gyógyereje, és 1867-ben hozzá is fogott a víz
palackozásához. Mattoni a palackozó üzem létesítése mellett
egyúttal egy kis fürdőváros (Lázně Kyselka) megépítéséhez
is belekezdett. Mattoni álmai lassan valóra váltak, megépült
a Kolonnád (1901), az Ivóház (Trinkenhalle), a Szent Anna nevet
viselő kis kápolna (1884), a szanatórium, a promenád és számos
más impozáns épület. Mattoni az Eger folyó felett megépített
egy vasbeton vasúti-közúti hidat és egy vasútállomást is. A
Kolonnádot nem más mint a kor neves, és művészi
individualizmusáról híres építésze Karl
Haybäck tervezte.
Kyselka, azaz Savanyú fürdő, német nevén Gießhübl-Sauerbrunn,
kül- és belhoni úri, nemesi családok keresték fel a gyógyulás,
pihenés kedvéért.
Trink-halle, egykor |
Mattoni
az 1910-ben bekövetkezett halálakor egy nemzetközi hírű
márkanevet, palackozó üzemet (10 millió palack vizet exportáltak)
és egy festői fürdőhelyet hagyott örökül az utókor számára.
Az utókor azonban mindennek volt nevezhető, csak hálásnak nem.
A fürdőkomplexum az első világháborút követően hanyatlásnak indult. A víz gyógyító jellege nem nyert egyértelműen bizonyítást, a XIX. század fürdő „őrülete” elcsitult, így a kyselkai gyógyfürdőzés sem tartott sokáig. Már a XIX. század elején is csak néhány száz fürdős gyógykezelést kereső beteg kereste fel tartósabban Kyselkát. Azonban a valóban kiváló minőségű forrásvíz fogyasztása kedvéért továbbra is igen sokan jártak ide. Az épületek ezt követően vegyes sorsra jutottak. A fő fürdőépület egészen 1990-ig gyermek szanatóriumként üzemelt, és ez valamennyire biztosította is a fennmaradását. Az egykori Ivóházba a falu mozija költözött. A különféle szocialista hasznosítás mellett Kyselka egykor gyönyörű épületei ha állagukban folyamatosan romolva is, de túlélték a kor viszontagságait. Azonban 1991-ben az egész fürdő komplexumot egy félresikerült privatizáció a totális pusztulás szélére taszította. A fürdőépületek egymás után váltogatták a tulajdonosaikat és a valóságban senki sem törődött velük. A fenntartás elhanyagolása miatt az egykor romantikus stílusban épített fürdő állaga mára teljesen leromlott.
A fürdőkomplexum az első világháborút követően hanyatlásnak indult. A víz gyógyító jellege nem nyert egyértelműen bizonyítást, a XIX. század fürdő „őrülete” elcsitult, így a kyselkai gyógyfürdőzés sem tartott sokáig. Már a XIX. század elején is csak néhány száz fürdős gyógykezelést kereső beteg kereste fel tartósabban Kyselkát. Azonban a valóban kiváló minőségű forrásvíz fogyasztása kedvéért továbbra is igen sokan jártak ide. Az épületek ezt követően vegyes sorsra jutottak. A fő fürdőépület egészen 1990-ig gyermek szanatóriumként üzemelt, és ez valamennyire biztosította is a fennmaradását. Az egykori Ivóházba a falu mozija költözött. A különféle szocialista hasznosítás mellett Kyselka egykor gyönyörű épületei ha állagukban folyamatosan romolva is, de túlélték a kor viszontagságait. Azonban 1991-ben az egész fürdő komplexumot egy félresikerült privatizáció a totális pusztulás szélére taszította. A fürdőépületek egymás után váltogatták a tulajdonosaikat és a valóságban senki sem törődött velük. A fenntartás elhanyagolása miatt az egykor romantikus stílusban épített fürdő állaga mára teljesen leromlott.
Amennyi a Trink-halle épületéből, moziként megmaradt |
A
privatizáció során az egykori ásványvíz kitermelésének jogát az
olasz Pasquale család (a cég pontos elnevezése: Karlovarské
mineralní vody) vásárolta meg mondhatni csaknem bagóért. A cég
ugyan Mattoni márka alatt palackozza az elvben helyi, a rossz
nyelvek szerint zömében csak ideszállított és újrapalackozott
ásványvizet, de a lokálpatriotizmus hiányában kizárólag a
profitszerzés által vezérelten álltak a Mattoni örökséghez.
Az egykori Mattoni kastély |
Az
új tulajdonosok nem csupán elhanyagolták a tulajdonukba került
épületeket, de a hírek szerint mindent elkövettek annak érdekében, hogy
egyes műemléki épületek kikerüljenek a védelem alól, megkönnyítve azok elbontását. Ez szerencsére nem
sikerült nekik, de a fenntartás hiányában a legtöbb épület
jóformán már magától összedől, nem is kell hozzá nagy bontási
művelet. Amely épületek nem került a Pasquale család birtokába
(habár a pletykák szerint közvetetten tulajdonolják őket) azok
sorsa meg végképp nem érdekelte a mai tulajdonosokat. Egy picit
sem törődtek Heinrich von Mattoni örökségével, az örökséggel
amelynek révén manapság milliárdokat (2010-ben több mint 34
millió dollár volt a hasznuk) keresnek. Ugyan a cseh hatóságok a
tulajdonukban lévő épületek állagának elhanyagolása miatt
megbüntették őket, de ez a profithoz képest vicces összeg nem
hatotta meg a céget.
A Mattoni hagyaték romjai |
Szerencsére
az elmúlt években egyre többen léptek fel az egykori épületek
feltámasztása érdekében. Petíciók születtek, jelentősebb
média nyilvánossághoz jutott ez a szomorú kérdés. Az egykori
Trinkhalle, ma moziként megőrződött, és a szanatórium épületét
is renoválták kívülről, a többi épület sorsa azonban
kétségbeejtő. Reméljük, hogy a nehézségek ellenére is
előbb-utóbb sikerül a szinte menthetetlen állapotú épített
örökség megmentése. Ha valaki Karlovy Varyban jár ugorjon el a
közeli Kyselkába és vessen néhány pillantást az egykori Mattoni
örökségre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése