Jičín egyike azon kevés számú cseh
városoknak melyek neve közismert még a Csehország iránt kevésbé
érdeklődő honfitársaink számára is. Ez az észak-csehországi
város - mint jól tudjuk- a hazai hírnevét elsősorban a Václav
Čtvrtek által írt Rumcájsz meséknek köszönheti, a meséknek
amelyek mind a mai napig széles népszerűségnek örvendenek. De
Jičín-t nem csupán a mese miatt érdemes felkeresni! Az Akkor és
most sorozatunk soron következő részében a város „mesés”
főterét igyekszünk bemutatni, egy kis történelmi megalapozással.
 |
| Főtér 1913-ban, jobbra kastély, szemben a kaputorony, kicsit balra a Koronázási kút |
A régészeti ásatások alapján
bizton állítható, hogy a mai Jičín területe már több mint
8000 évvel ezelőtt lakott volt és nagy mennyiségben maradtak fenn
leletek a kő- és bronzkorból is. Magát a települést 1297 és
1304 között alapíthatták, majd egészen 1337-ig királyi város
volt, majd ezt követően nemesi családok (Vartenberk, Lípa-i
Trčka, Smiřický) vették birtokba. A már sokat emlegetett
fehér-hegyi ütközetet követően a híres-hírhedt Albrecht von
Wallenstein (Valdštejn) lett a város új gazdája. A gróf nem
csupán megszerezte a várost, de egyenesen a székhelyévé tette.
Ennek köszönhetően a cseh vidéket végigpusztító harminc éves
háború ellenére Jičín pont ekkoriban élte a fénykorát. Ebben
a virágzó időszakban építette újjá a generalisszimusznak is
nevezett hadvezér a kastélyt (1633), a Wallenstein halála miatt
torony nélkül maradt kora barokk Szent Jakab-templomot, és ekkor
alakult ki a város ma is megcsodálható főtere.
 |
| 1925, középen a torony nélküli Szent Jakab-templom |
Az alapítóról elnevezett
Wallenstein-tér négy oldalán álló árkádos házak a cseh
kulturális örökség részét képezik. A házak többnyire
reneszánsz illetve kora barokk stílusúak. 1840-ben a városban
jelentős tűzvész pusztított, a házakat ezt követően
kisebb-nagyobb mértékben módosították. A házak többsége egy
emeletes, a két emeletes épületek második emeletét többnyire a
XIX. század második felében építették rá.
 |
| A kapu, a sárga kastély, és a mesés házak |
A tér képét meghatározza a már
említett kastély, amely a XIX. század közepén nyerte el mai
kinézetét. A főtér délnyugati szegletétől nem messze látható
az 1627-ben épített Loyolai Szent Ignác-templom, és mögötte az
egykori jezsuita kollégium épülete.
 |
| A tér a kaputoronyból nézve, 1961-ben, a felső sarokban a Szent Ignác-templommal |
 |
| Ugyanaz a kép 50 évvel később |
A képeken jól látszik három,
védelem alatt álló műtárgy: a Koronázási kút, a Szűz
Mária-oszlop, és az Amphytrite-kút. Az 1835-ben épült Koronázási
kút V. Ferdinánd cseh királlyá való koronázásának
tiszteletére épült. A kút építménye egy római templomot
formáz, 7 méter magas és egy bizonyos J. Fritz tervei alapján
készült. A klasszicista Amphytrite-kutat 1835-ben faragta a Nová
Paka városában élő Jan Sucharda. A hat méter magas, alapzatán
négy angyalt, a tetején Szűz Máriát ábrázoló oszlopot
1702-ben emelték.
 |
| A tér 1914-ben, előtérben az Amphytrite-kút |
A tér legmagasabb építménye és
egyben a város meghatározó látványossága a Szent Jakab-templom
mellett magasodó, 52 méter magas Valditzi kapu (Valdická brána).
Ez a tornyos kapu még jóval Wallenstein előtt, 1568-78 között
épült, amikor a város védműveit elkezdték megépíteni.
Wallenstein alatt a várost már erős falakkal vették körbe.
Manapság a falmaradványok már csak itt a Valditzi kapunál
tekinthetők meg. A reneszánsz kapuépület legfelső szintjét késő
barokk stílusban 1768-ban toldották hozzá, a kilátó galéria
valamint a ma látható tető 1840-ben került megépítésre. Aki
veszi a fáradtságot és felmászik a 152 lépcsőn, az 32 méter
magasból nézhet végig a szép városkán, és a gyönyörű
környékén.
 |
| Fotó az árkádok alól 1940-ben |
 |
| Ugyanez ma, egy kicsit más szögből |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése