 |
| Ján Jiskra z Brandýsa |
Az
alábbi idézetünk, pontosabban egész költeményünk a XV. század
közepéről származik. A Bohemia földjén zajló huszita háborúk
záróakkordjaként is számon tartott 1434-es lipanyi csatában a
vesztes „táboriták” (azaz a „kelyhesekkel” szemben a
radikálisabb eszméket hirdető és agresszívabb huszita csoport)
csalódott „parasztkatonái” már nem láttak maguk előtt nemes
célt. Korábbi munkájukhoz visszatérni nem tudtak vagy éppen nem
akartak. Sokan közülük egy bizonyos Brandýsi Jiskra
(Giskra) János (Ján
Jiskra z Brandýsa) morva nemes
és zsoldosvezér formálódó seregéhez csatlakoztak, és mint
fizetett katonák természetesen annak az érdekeiért harcoltak
akitől a pénzt látták. 1440-ben Giskrát és csapatát a Magyar
Királyság uralkodási viszálya során Erzsébet királynő (az
elhunyt Habsburg Albert felesége,
és V. azaz Árva László anyja) behívta az országba és ők
megkezdték nem éppen áldásos tevékenységüket. Igazán hosszú
cikket érdemel meg a csapat és a fővezér tevékenysége és
sorsa, amire hamarosan sort is kerítünk, most csak annyit, hogy
bizony pár évtizeden át keserítették meg a felvidéki városok
és a Hunyadiak életét. Hogy Giskra – Jiskra a végén mégis
miként is állt-állhatott Mátyás szolgálatába, az egyenlőre
(de ígérjük nem sokáig) maradjon titok. Addig is olvassuk a
Giskra-himnuszt, Mocsáry Lajos fordításában (Forrás:
Zalabai Zsigmond - Verses magyar Bohémia, Kalligram Kiadó, 2001.)
Giskra-himnusz
Fel,
csehek, és bátran menjünk,
itt
a durva ellenségünk,
fel,
barátim, a harcra,
Urunk
hív, mint bajnokokat,
mert
ellenség ad okokat,
menjünk
győző piacra,
menjünk
győző piacra!
Már
közel a határszélhez,
Készül,
közel a veszélyhez,
Hogy
uralkodjon rajtunk:
Bajtársinkat
megragadja,
Rabláncokra
majd aggatja,
De
hitünktől nem válunk.
Miért
tehát mi elhalasszuk?
Verjük,
öljük, szétszalasszuk,
Mert
mi husziták vagyunk,
(Cseh
dicsőségre vágyunk - váltakozva)
Fegyverkezzünk
bátorsággal,
Megrettentünk
bajnoksággal:
Példát
mi is jót adjunk.
Eleink
mint nap fénylettek,
Az
idegenek rettegtek,
S
előttük elszédeltek;
Féltek,
mint a kőesőtől,
Szikla
s erdő omol ettől,
Giskrát
hallván, remegtek.
Fergetegképp
rohanással
Jöttek
gyors bátorítással
S
az ellenség rettegett;
Csoportosan
elszélede,
A
fegyverét elvetette,
S
cseh árnyék is tett véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése