Idézet és pár kép IX. - Giskra-himnusz

Ján Jiskra z Brandýsa

Az alábbi idézetünk, pontosabban egész költeményünk a XV. század közepéről származik. A Bohemia földjén zajló huszita háborúk záróakkordjaként is számon tartott 1434-es lipanyi csatában a vesztes „táboriták” (azaz a „kelyhesekkel” szemben a radikálisabb eszméket hirdető és agresszívabb huszita csoport) csalódott „parasztkatonái” már nem láttak maguk előtt nemes célt. Korábbi munkájukhoz visszatérni nem tudtak vagy éppen nem akartak. Sokan közülük egy bizonyos Brandýsi Jiskra (Giskra) János (Ján Jiskra z Brandýsa) morva nemes és zsoldosvezér formálódó seregéhez csatlakoztak, és mint fizetett katonák természetesen annak az érdekeiért harcoltak akitől a pénzt látták. 1440-ben Giskrát és csapatát a Magyar Királyság uralkodási viszálya során Erzsébet királynő (az elhunyt Habsburg Albert felesége, és V. azaz Árva László anyja) behívta az országba és ők megkezdték nem éppen áldásos tevékenységüket. Igazán hosszú cikket érdemel meg a csapat és a fővezér tevékenysége és sorsa, amire hamarosan sort is kerítünk, most csak annyit, hogy bizony pár évtizeden át keserítették meg a felvidéki városok és a Hunyadiak életét. Hogy Giskra – Jiskra a végén mégis miként is állt-állhatott Mátyás szolgálatába, az egyenlőre (de ígérjük nem sokáig) maradjon titok. Addig is olvassuk a Giskra-himnuszt, Mocsáry Lajos fordításában (Forrás: Zalabai Zsigmond - Verses magyar Bohémia, Kalligram Kiadó, 2001.)

Giskra-himnusz

Fel, csehek, és bátran menjünk,

itt a durva ellenségünk,

fel, barátim, a harcra,

Urunk hív, mint bajnokokat,

mert ellenség ad okokat,

menjünk győző piacra,

menjünk győző piacra!

Már közel a határszélhez,

Készül, közel a veszélyhez,

Hogy uralkodjon rajtunk:

Bajtársinkat megragadja,

Rabláncokra majd aggatja,

De hitünktől nem válunk.

Miért tehát mi elhalasszuk?

Verjük, öljük, szétszalasszuk,

Mert mi husziták vagyunk,

(Cseh dicsőségre vágyunk - váltakozva)

Fegyverkezzünk bátorsággal,

Megrettentünk bajnoksággal:

Példát mi is jót adjunk.

Eleink mint nap fénylettek,

Az idegenek rettegtek,

S előttük elszédeltek;

Féltek, mint a kőesőtől,

Szikla s erdő omol ettől,

Giskrát hallván, remegtek.

Fergetegképp rohanással

Jöttek gyors bátorítással

S az ellenség rettegett;

Csoportosan elszélede,

A fegyverét elvetette,

S cseh árnyék is tett véget.