A
XV. század végétől csaknem háromszáz éven át egy egészen
különleges kivégzési hullám futott végig Európán. A
kivégzetteknek egyetlen közös jellemzőjük volt, mindannyian a
boszorkányság vádjában „bizonyultak” bűnösnek. Az
évszázadok folyamán így több tízezer ember vált az emberi
gyarlóság, mondhatnánk eszementség áldozatává. De ahogyan azt
látni fogjuk a boszorkány vadászat hátterében nem csak a
hitbuzgó elmebaj állt, hanem jóval szimplább, anyagiasabb indokok
is.
A híres Boszorkánypöröly |
A boszorkány üldözés természetesen a mai Csehország területét sem kerülte el. A harminc éves háborút követően a cseh protestánsok nem fogadták örömmel a megszálló katolikus osztrákokat, és az új urak a hit fegyverét is felhasználták uralmuk megszilárdítása, a hatalom és vagyon átrendeződés, valamint az esetleges ellenállás megtörése érdekében. A katolikus ellenreformáció során így bevetették a már jól ismert boszorkányüldözést is, amelyet a Malleus maleficarium.
Arnold Engel, magyarul Boszorkánypöröly – az eretnek boszorkányok elleni küzdelemre felhívó és a harcra vonatkozóan pontos előírásokat tartalmazó mű - megírását követően rendszeresen gyakoroltak., jezsuita pap volt a morvaországi boszorkány üldözés egyik úttörője, aki csak hogy egy kis hírnevet szerezzen I. Lipót császárnál, egy különleges memorandumot alkotott, amelyben a protestánsokat boszorkánysággal, az ördöggel való cimborálással vádolta. Az első morvaországi boszorkány perre az európai átlaghoz képest aránylag későn, 1622-ben, Jeseník városában került sor, amelynek során 4 nőt végeztek ki. A legnagyobb és leghosszabb ideig tartó boszorkány ellenes hadjárat 1636-ban vette kezdetét és egészen 1648-ig tartott. 1651-ben újabb 86 embert végeztek ki, így összességében 1622 és 51 között több mint 250 „boszorkány” lelte halálát. 1667-ben újabb perre került sor ezúttal Ratiborban és ekkor 16 embert égettek meg.
"Boszorkány" a máglyán |
Az
újabb nagy boszorkány üldözési hullám 1678-ban indult el
Észak-Morvaországban és ez a vadászat tizennyolc éven át,
egészen 1696-ig tartott. A fő boszorkány vadász Jindřich
František Boblig volt, aki addigra már komoly tapasztalatra
tett szert az inkvizíciós vizsgálatok területén. 1678-ban
a Vernířovice településről származó Marie
Schuhovát azon kapták rajta, hogy a mise végén az ostyát
kiveszi a szájából, és az imakönyvébe teszi. Erre a
cselekedetére nem is lehetett más magyarázat, minthogy az ördöggel
cimborál, ezért a velké losiny-i kastély úrhölgyének
javallatára rögtön összeült egy boszorkány ellenes testület, a
hírhedt Boblig vezetésével. Miután Schuhovát a kikérdezés
során alaposan megrémítették, így a rettegő hölgy három másik
nőt is boszorkányság gyanújába kevert. A kihallgatásokat
kegyetlen vallatások, kínzások követték, amíg csak a bűnösségük
be nem bizonyosodott. Egy évvel később máglyán meg is égették
mind a négy nyomorult sorsú nőt. Mondani se kell, hogy a
boszorkány perek során az inkvizíciós procedúra szinte minden
esetben sikeresnek bizonyult. A vádlók, és az egyház nem
engedhette meg magának azt a luxust, hogy a vádlottak a végén ne
vallják magukat bűnösnek, és ne nevezzenek meg további
gyanúsítottakat. A brutális vallatások során a szerencsétlen
„boszorkányok” mindenre képesek voltak, csak hogy meneküljenek
a fájdalomtól.
Boszorkány-égetés |
Boblignak
úgy látszik nagyon is a kedvére szolgált ez a biztos eredményre
vezető eljárás így folytatta az Isten nevében, de nem az
áldásával folytatott ténykedését. A puszta sikerélmény
mellett, persze más motivációi is voltak a vadászat folytatására,
hiszen akit boszorkányság bűnében találtak vétkesnek annak
minden vagyonát elkobozták. Mivel ebből neki, mint bírónak is
bőséggel jutott, így ez már igazán kellő motivációt jelentett
az üldözés folytatására, sőt annak kiterjesztésére. Boblig
kiterjesztette működését a jóval nagyobb és tehetősebb Šumperk
városára, ahol a tehetős „potenciális bűnösök” száma is
nagyobbnak mutatkozott. Boblig kedvenc halálneme a máglyahalál
volt (sok más európai országban a lefejezés, megfojtás volt a
kedvelt módozat), így ebbéli örömei kiélése érdekében
1680-ban újabb öt nőt égetett meg.
Velké Losiny kastélya |
A
vallatásokra, az ítélet hozatalra többnyire Velké Losiny
kastélyában került sor, míg a kivégzéseket többségében a
kastélyparkban bonyolították le. A perek során a vád az egyik
fontos része az volt, hogy a gyanúsítottak az éjnek éjjelén a
közeli Péter-sziklákon összegyűltek, és mindenféle eretnek
szertartáson vettek részt. Egy idő után azonban több más
egyházi személyiségnek, így egy Tomáš König nevű
papnak is elege lett a tömeges mészárlásból. Más papokkal
együtt tiltakozni kezdett Boblig ténykedései ellen, mondván hogy
lassacskán senki sem lehet biztos az életében. A véreskezű
inkvizítor azonban nem hagyta magát és visszatámadott. A
kritikusairól mindenféle terhelő bizonyítékot kezdett el
összegyűjteni, és 1682-ben már arra készült, hogy Königet is
lefogassa. König ugyan ezt nem érte meg, mivel abban az évben, még
az elfogatása előtt elhalálozott, de a „vérengző fenevad”
egy másik ellenfele nem úszta meg ilyen könnyen. No persze sokszor
csak igen szövevényesen lehetett eljutni a prédához, így el
kellett telnie egy pár évnek az újabb leszámoláshoz.
Šumperk, boszorkány cellák |
Az
úgy nevezett Lautner per során a fő kiszemelt célpont a Kryštof
Alois Lautner, Šumperk nagy népszerűségnek örvendő
plébánosa volt, akire a házvezető nője, és egyben szeretője
vallott, akit pedig az igen tehetős Sattler család megkínzott
tagjai mártottak be. Az 1685. évi kivégzésen a Sattlerék
(apa-anya-kislány) mellett Lautnert és a házvezetőnőt is
meggyilkolták. A Sattler birtokok megszerzése (Olomouc püspökével
osztozva a nyereségen) nem elégítette ki Bobligot, és még
tizenegy éven át szedte áldozatait, férfiakat, nőket,
gyerekeket. Mint egy hivatalos engedéllyel rendelkező
sorozatgyilkos.
Alois Lautner |
Lautner emlékmű |
Ha
valaki kíváncsi az észak-morva boszorkány üldözés helyszíneire
és a perek részleteire akkor javasoljuk, hogy keresse fel a Velké
Losiny kastélyát, illetve Šumperk város Boszorkány-per múzeumát a
Geschader Házban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése