Észak-morvaországi boszorkányvadászat Boblig módra

A XV. század végétől csaknem háromszáz éven át egy egészen különleges kivégzési hullám futott végig Európán. A kivégzetteknek egyetlen közös jellemzőjük volt, mindannyian a boszorkányság vádjában „bizonyultak” bűnösnek. Az évszázadok folyamán így több tízezer ember vált az emberi gyarlóság, mondhatnánk eszementség áldozatává. De ahogyan azt látni fogjuk a boszorkány vadászat hátterében nem csak a hitbuzgó elmebaj állt, hanem jóval szimplább, anyagiasabb indokok is.

A híres Boszorkánypöröly

A boszorkány üldözés természetesen a mai Csehország területét sem kerülte el. A harminc éves háborút követően a cseh protestánsok nem fogadták örömmel a megszálló katolikus osztrákokat, és az új urak a hit fegyverét is felhasználták uralmuk megszilárdítása, a hatalom és vagyon átrendeződés, valamint az esetleges ellenállás megtörése érdekében. A katolikus ellenreformáció során így bevetették a már jól ismert boszorkányüldözést is, amelyet a Malleus maleficarium.

Arnold Engel, magyarul Boszorkánypöröly – az eretnek boszorkányok elleni küzdelemre felhívó és a harcra vonatkozóan pontos előírásokat tartalmazó mű - megírását követően rendszeresen gyakoroltak., jezsuita pap volt a morvaországi boszorkány üldözés egyik úttörője, aki csak hogy egy kis hírnevet szerezzen I. Lipót császárnál, egy különleges memorandumot alkotott, amelyben a protestánsokat boszorkánysággal, az ördöggel való cimborálással vádolta. Az első morvaországi boszorkány perre az európai átlaghoz képest aránylag későn, 1622-ben, Jeseník városában került sor, amelynek során 4 nőt végeztek ki. A legnagyobb és leghosszabb ideig tartó boszorkány ellenes hadjárat 1636-ban vette kezdetét és egészen 1648-ig tartott. 1651-ben újabb 86 embert végeztek ki, így összességében 1622 és 51 között több mint 250 „boszorkány” lelte halálát. 1667-ben újabb perre került sor ezúttal Ratiborban és ekkor 16 embert égettek meg.

"Boszorkány" a máglyán

Az újabb nagy boszorkány üldözési hullám 1678-ban indult el Észak-Morvaországban és ez a vadászat tizennyolc éven át, egészen 1696-ig tartott. A fő boszorkány vadász Jindřich František Boblig volt, aki addigra már komoly tapasztalatra tett szert az inkvizíciós vizsgálatok területén. 1678-ban a Vernířovice településről származó Marie Schuhovát azon kapták rajta, hogy a mise végén az ostyát kiveszi a szájából, és az imakönyvébe teszi. Erre a cselekedetére nem is lehetett más magyarázat, minthogy az ördöggel cimborál, ezért a velké losiny-i kastély úrhölgyének javallatára rögtön összeült egy boszorkány ellenes testület, a hírhedt Boblig vezetésével. Miután Schuhovát a kikérdezés során alaposan megrémítették, így a rettegő hölgy három másik nőt is boszorkányság gyanújába kevert. A kihallgatásokat kegyetlen vallatások, kínzások követték, amíg csak a bűnösségük be nem bizonyosodott. Egy évvel később máglyán meg is égették mind a négy nyomorult sorsú nőt. Mondani se kell, hogy a boszorkány perek során az inkvizíciós procedúra szinte minden esetben sikeresnek bizonyult. A vádlók, és az egyház nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy a vádlottak a végén ne vallják magukat bűnösnek, és ne nevezzenek meg további gyanúsítottakat. A brutális vallatások során a szerencsétlen „boszorkányok” mindenre képesek voltak, csak hogy meneküljenek a fájdalomtól.

Boszorkány-égetés

Boblignak úgy látszik nagyon is a kedvére szolgált ez a biztos eredményre vezető eljárás így folytatta az Isten nevében, de nem az áldásával folytatott ténykedését. A puszta sikerélmény mellett, persze más motivációi is voltak a vadászat folytatására, hiszen akit boszorkányság bűnében találtak vétkesnek annak minden vagyonát elkobozták. Mivel ebből neki, mint bírónak is bőséggel jutott, így ez már igazán kellő motivációt jelentett az üldözés folytatására, sőt annak kiterjesztésére. Boblig kiterjesztette működését a jóval nagyobb és tehetősebb Šumperk városára, ahol a tehetős „potenciális bűnösök” száma is nagyobbnak mutatkozott. Boblig kedvenc halálneme a máglyahalál volt (sok más európai országban a lefejezés, megfojtás volt a kedvelt módozat), így ebbéli örömei kiélése érdekében 1680-ban újabb öt nőt égetett meg.

Velké Losiny kastélya

A vallatásokra, az ítélet hozatalra többnyire Velké Losiny kastélyában került sor, míg a kivégzéseket többségében a kastélyparkban bonyolították le. A perek során a vád az egyik fontos része az volt, hogy a gyanúsítottak az éjnek éjjelén a közeli Péter-sziklákon összegyűltek, és mindenféle eretnek szertartáson vettek részt. Egy idő után azonban több más egyházi személyiségnek, így egy Tomáš König nevű papnak is elege lett a tömeges mészárlásból. Más papokkal együtt tiltakozni kezdett Boblig ténykedései ellen, mondván hogy lassacskán senki sem lehet biztos az életében. A véreskezű inkvizítor azonban nem hagyta magát és visszatámadott. A kritikusairól mindenféle terhelő bizonyítékot kezdett el összegyűjteni, és 1682-ben már arra készült, hogy Königet is lefogassa. König ugyan ezt nem érte meg, mivel abban az évben, még az elfogatása előtt elhalálozott, de a „vérengző fenevad” egy másik ellenfele nem úszta meg ilyen könnyen. No persze sokszor csak igen szövevényesen lehetett eljutni a prédához, így el kellett telnie egy pár évnek az újabb leszámoláshoz.

Šumperk, boszorkány cellák

Az úgy nevezett Lautner per során a fő kiszemelt célpont a Kryštof Alois Lautner, Šumperk nagy népszerűségnek örvendő plébánosa volt, akire a házvezető nője, és egyben szeretője vallott, akit pedig az igen tehetős Sattler család megkínzott tagjai mártottak be. Az 1685. évi kivégzésen a Sattlerék (apa-anya-kislány) mellett Lautnert és a házvezetőnőt is meggyilkolták. A Sattler birtokok megszerzése (Olomouc püspökével osztozva a nyereségen) nem elégítette ki Bobligot, és még tizenegy éven át szedte áldozatait, férfiakat, nőket, gyerekeket. Mint egy hivatalos engedéllyel rendelkező sorozatgyilkos.

Alois Lautner

A Osztrák Birodalomban Mária Terézia 1768-ban kiadott rendelete vetett hivatalosan véget a boszorkány üldözés időszakának. Ezt követően már más indokokat találtak a politikai, vagy gazdasági szempontból megcélzottak meggyilkolására, kifosztására, a szomszéddal való irigy leszámolásra, vagy az ellenszenves ismerősök eltávolítására.

Lautner emlékmű

Ha valaki kíváncsi az észak-morva boszorkány üldözés helyszíneire és a perek részleteire akkor javasoljuk, hogy keresse fel a Velké Losiny kastélyát, illetve Šumperk város Boszorkány-per múzeumát a Geschader Házban.