Számos fórumon hangzottak már el arról szubjektív ítéletek, hogy
mely magyarországi cseh sört csapoló vendéglátóipari egységek a
„legcsehesebbek”, legautentikusabbak. A vélemények rendesen eltérnek egymástól, hiszen valakinek az egyszerűbb pince
jellegű sörözők jönnek be, másoknak a cseh fotókkal,
feliratokkal, dísztárgyakkal stb. ékesített dizájnú éttermek,
kocsmák a szimpatikusabbak, de még sorolhatnánk a köztes változatokat is. Van aki a
csapolási módszerben látja a lényegi különbséget, más a
sörválaszték alapján véli csehesnek a helyet. Mindenkinek a maga
ízlése szerint. Mégis a cseh söröző, mint sok évszázados
önálló fogalom mögött nem a külcsín, és nem is feltétlenül
csak az árult sör cseh mivolta áll, ennél azért jóval
összetettebb a történet.
Amióta sört főznek a Cseh földeken, azóta léteznek olyan kocsmák, vendéglők, fogadók, ahol ezt az italt el is fogyasztják. A sörfőzést és sörfogyasztást előszeretettel támogatták az uralkodók, a földek urai is, hiszen az eladás vagy éppen az adók révén igen sok pénz csörgedezett be a kasszájukba, kincstárukba. Ráadásul az alattvalók is jóval engedelmesebben, békésebben végezték a dolgukat. A vérnyomást kevésbé megemelő sörivást alapban jóval inkább előnyben részesítették, mint a keményebb alkoholok fogyasztását, hiszen igyekezték azt elkerülni, hogy az alattvalók hőbörgős részegre igyák magukat. A sörivás számos előnye között még azt is megemlíthetjük, hogy egy-egy járvány idején vagy akár egy-egy bizonytalanabb vízellátású térségben a sörivás sokkal biztonságosabbnak bizonyult, mint a víz fogyasztása.
 |
| A söröző és vendégei megörökítve |
A cseh földeken hamar
a napi rutin részévé vált a munka utáni sörözés, és
ugyancsak rövid időn belül kialakultak az első írott, íratlan
szabályok is. Vasárnaponként és ünnepnapokon tilos volt a
sörcsapolás, és főként a nagyobb városokban megszabták a napi
nyitvatartási időt is. Azonban a korabeli feljegyzések alapján
nagyon úgy tűnik, hogy nem mindig tartották be ezeket az
előírásokat, mivel a sörfogyasztó helyek jóval nagyobb szereppel
bírtak az emberek életében, mint szimpla szomjoltó kocsmák.
Televízió, internet és más kommunikációs terep hiányában a
kocsma volt az információ-szerzés, megosztás, valamint a
szórakozás központja. A sörözgetés mellett folyt a napi
diskurzus a szűkebb-tágabb világ történéseiről, de emellett a
vendégek itt, a kocsmában verték a blattot, énekelgettek, sőt
még amatőr színi előadások is színesítették az amúgy is
kellemes hangulatot.
A
kocsmai beszélgetések fő témái ugyanazok voltak mint manapság:
bűnügyek, helyi pletykák, szép lányok, hűtlen feleségek, pénz,
politika és emberi gyarlóságok. A XX. századtól kezdve a
korábbiakhoz képest tovább bővült ez a kör és becsöppent a
„kötelezően” megvitatandó témák közé a sport is
(elsősorban a jéghoki és a foci). A kocsma persze fontos
információ forrás volt az állam számára is, ezért nem csoda,
hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában gyakorta ült a sörözőkben
egy-egy besúgó. Mi ezt a csehes kocsmai légkört leginkább
Jaroslav Hašek Švejkjéből,
illetve Bohumil Hrabal nagyszerű írásaiból ismerhetjük meg.
 |
| Kerthelyiségben is zajlik a szociális élet, persze sör társaságában |
Ahogyan
azt láthatjuk, a cseh kocsma a múltban fontos társadalmi,
szociológiai szerepet töltött be, és tölt be a napjainkban is.
1620-ban a fehérhegyi ütközetet követően száműzték a cseh
nyelven beszélő arisztokratákat, és egyúttal erős rekatolizáció
vette kezdetét, ami azonban csak ahhoz vezetett, hogy a csehek
többsége innentől kezdve egyre közömbösebbé vált a vallással
szemben. Így a fő közösségi színhelyek nem a katolikus
templomok vagy a nemesek palotái lettek, hanem a vendéglők. Ide
jártak a település előjárói, külön asztala volt a tanítónak,
de gyakorta a helyi pap is be-betért egy kis informális
igehirdetésre. A professzortól az útkaparóig mindenki együtt,
gyakorta közös asztalnál ivott és vitatta meg az élet nagy
dolgait.
 |
| Alkotóműhely Jaroslav Hašekkel (jobbról a második) |
A
XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve már színvonalas kávézók,
bárok is megjelentek a színen, és vették át a helyi elit
társasági színhelyeinek szerepét. 1918 után pedig kezdtek úgy
vélekedni a cseh sörözőkről és a kocsma kultúráról, mint
valami szégyellni való dologról, amit fel kell hogy váltson
valamiféle magasabb rendű cseh kultúra. A kocsmák azonban
továbbra is megőrizték az elengedhetetlenül fontos szerepüket és
nem csak az alacsonyabb osztályhoz tartozók (munkások,
parasztok) számára. Számos író, művész, pl. a már említett
Jaroslav Hašek író, Josef Pekař történetíró, Václav Rabas
festő, Alfons Mucha festő és még hosszan sorolhatnánk, továbbra
is a sörözőket választotta előszeretettel mind ihlet szerzés,
mind alkotó műhely céljából. Az amatőr zenészek, énekesek
jóvoltából számos, később igen népszerűvé vált dal, zenemű
született meg sör társaságában. A különféle politikai pártok,
civil szervezetek is gyakorta szerveződtek a helyi sörözőkben,
illetve itt tartották meg rendezvényeiket, üléseiket.
 |
| A szocializmusban is népszerű a söröző-vendéglő |
A
társadalmi életben betöltött szerep terén a szocializmus alatt
sem történt végzetesebb változás, viszont a kocsmák-vendéglők
minősége igencsak lezuhant. Az államosított vendéglátóhelyeken
sem a sör, sem az étel kínálat nem érte el a korábbi
színvonalat. Ekkortájt kezdték el különféle kategóriákba
minősíteni őket, minőség és ár szerint, az olcsó, abrosz és
normális ételt nélkülöző kocsmáktól a külföldi vendégek
számára mutogatható „luxus” intézményekig, ahol már
Coca-Cola és rákkoktél is fogyasztható volt. De a leggyakoribb,
legnépszerűbb helyeknek a harmadik kategóriás helyek bizonyultak,
ahol fehér inges pincérek, olcsó, de nem rossz minőségű (habár
kissé egyhangú választékú) ételt tálaltak fel a mindig
megfelelő hőfokon és minőségben csapolt sör mellé.
Gulyás-rántott hús-vadas, knédli, bramborák-féleségek és társaik jelentették a sörökhöz társuló étkek
alapját, nem éppen az egészséges étkezést támogatva.
 |
| Igazi "csehes" hangulat |
A
bársonyos forradalmat követő elmúlt évtizedek során a cseh kocsma,
kocsmai hangulat fokozatosan megváltozott. Egyrészt újból
visszakerültek magántulajdonba a vendéglátóhelyek (legalábbis
azok, amelyeket nem zártak be) és az új gazdák sokat javítottak
a hely és a szolgáltatás színvonalán. Különösen az elmúlt években zajló kisüzemi / „kézműves” sörfőzde „forradalomnak”
köszönhetően a sörök választéka is nagyban kibővült.
Ugyanakkor a fiatalok jelentős része már a számítógép,
televízió előtt szerzik az információkat, mobilon kommunikálnak,
a szórakozási lehetőségek száma pedig megszaporodott, így az ő
számukra már megváltozott a cseh söröző fogalma. A középkorú
és idősebb generáció tagjai azonban még ma is megtöltik a
kedvenc törzshelyüket, vagy éppen törzshelyeiket, és nap mint
nap ugyanúgy diskurálnak egy-két sör mellett a napi fontos
dolgokról mint évszázadokkal ezelőtt.
 |
| Mai, modern vendéglátóhely, de az ember a lényeg! |
Kis
cikkünkből talán érezhető, hogy mi mitől is tartunk csehesnek
egy vendéglátóhelyet, de egy kis késztetést érzek arra, hogy
felettébb szubjektív véleményünket összegezzem. Nem a
söröző-étterem külcsínje a lényeg, nem elsősorban az számít,
hogy mennyire dekorálunk ki egy amúgy tiszta és rendezett helyet
(persze ez önmagában egyáltalán nem baj, sőt). Jóval fontosabb,
hogy a sör legyen jó minőségű és megfizethető (nem csak a
pénzesebb elit számára), legyen legalább valami szintén nem
vagyonokba kerülő sörkorcsolya, esetleg étel. És ami még
fontosabb, hogy a vendéglátós / kiszolgáló közeg ha nem is
mosolygós (persze az sem baj), de korrekt legyen, olyan, aki fél
litert sört hoz ki ha egy korsót rendelünk, és nem csak azt
megközelítő, de soha el nem érő mennyiséget. És mindez
kutyafülét sem ér, ha nincsenek a kocsmában törzsvendégek, akik
ha nem is nap mint nap, de sűrű alkalmakkor térnek be a sörözőbe,
hogy egymással megvitassák a világ dolgait. Mert végül is egy
igazi csehes kocsmahangulathoz itthon mi is kellünk, a magyar
sörisszák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése