Strakonice
nem csupán a duda zenei hagyományairól, a gyönyörű
várkastélyáról és persze a kiváló italokat előállító Dudák
sörgyáráról híres, de egykor fontos szerepet töltött be a
csehszlovák járműipar életében is. Itt üzemelt ugyanis az
1919-ben alapított Česká zbrojovka Strakonice (ČZ)
nevet viselő gyár (a Škoda egyik ága). A vállalat, amely
hamarosan kiegészült prágai és más gyáregységekkel is
alapvetően fegyvergyártásra szakosodott.
Az I. Világháborút követő átmeneti békésebb közegben azonban profilt váltott és előbb kerékpárokat, majd később motorokat állított elő nagy sikerrel. Itt születtek a híres ČZ motorok, amelyekről a jövőben részletesebben is megemlékezünk. Most azonban a gyár egy speciális motorjával, pontosabban a Čezeta névre keresztelt robogójával foglalkozunk, amely nem éppen hagyományos küllemével méltán kiérdemli megkülönböztetett figyelmünket.
Az egykori gyár Strakonicében |
Jaroslav František Koch |
Kezdjük
motorunk történetét a szülőatyjával Jaroslav František Koch
mérnökkel. Koch már a 20-as évek második fele óta dolgozott a
cégnél, és már a Čezeta előtt is számos
remek jármű (köztük a Praga 500 BD jelzésű motorkerékpár)
tervezésében vett részt. A tehetséges tervező mérnök a
negyvenes években egy teljesen újszerű robogó megalkotásának
feladatát vállalta fel. Szeretett volna egy könnyen használható,
az időjárás viszontagságaival szemben jobban védő, mondhatni
autószerűbb motorral előrukkolni, de amíg tartott a II.
világháború természetesen nem erre összpontosított a német
hadsereg ellátására átállított vállalat. A háború után, az
államosítást követően azonban Koch újra lehetőséget kapott,
aki ezzel élve már az 1947-es prágai motor show-n bemutatta egy
modern robogó, a Vlaštovka prototípusát. Mivel a modell igen
népszerűnek bizonyult, ezért a ČZ vezetősége
úgy döntött, hogy immáron élesben látnak neki egy robogó
kifejlesztéséhez. 1950-ben (helyileg nem Strakonicében, hanem a
České Budějovice városában épült gyáregységben) három
tervező (Hausman, Kejval és Koch) kezdte el az új jármű
megálmodását. Jólehet a Hausman-féle “Rodeo” is számos
újszerű elemet tartalmazott, de a végén mégis Koch modelljét
választották tömeggyártásra.
Így
született meg 1956-ban a Čezeta 501-es robogó, amely több mint
izgalmas külsővel rendelkezik. A szokatlanul hosszú, torpedószerű
test mellett a kerekek viszonylag kicsik, a hátsó szinte alig
látható. A fényszóró egy malacorrszerű karosszéria elem végén
kapott helyet, nem is csoda, hogy a köznép hamar elnevezte
disznónak a járművet. De ez a becenév egyáltalán nem volt
rosszindulatú, becsmérlő, sőt! Maga a motor az űrkorszak
hajnalán egyenesen futurisztikus kinézetűnek tűnt, így hamar
közkedveltté vált a motorosok körében. Az 501-es 1958-ban kisebb
módosításokon esett át, többek között a motorost védő
plexivel egészült ki, és a korábbi gyermekbetegségek egy részét
(pl. elégtelen hűtés, eletronikai problémák) is hatékonyan
kezelték. A Čezeta 501-es robogót 1960-ig értékesítették, és
ez alatt a pár év alatt mintegy 43 ezer darabot adtak el belőle a
világ több mint 20 országában.
501 |
Čezeta 502 és Druzeta |
1960-ban
az 501-est felváltotta az 502-es kistestvér, amely külsőre ugyan
nagyon hasonlít elődjére, de a beltartalom már egy más, új
tervezési koncepciót árul el (pl. klasszikus hátsó villa
lengéscsillapítóval), maga a motor pedig számos kiegészítővel
(pl. Druzeta oldalkocsi) volt felszerelhető. Az 502-esből az
elkövetkező négy év során több mint 72 ezer darabot állítottak
elő, és ez volt az első olyan csehszlovák motorkerékpár,
amelyet az országon kívül (megvásárolt licenc alapján
Új-Zélandon) is gyártottak.
503 |
A
sikerekre való tekintettel már gőzerővel folyt az 503-as típus
tervezése, amikor a kommunista vezetés úgy döntött, hogy
különösebb indoklás nélkül leállítják a strakonicei gyár
robogó termelését. Hogy miért kellett felhagyni egy népszerű
termék előállításával? Ezt talán csak a korra jellemző,
szovjet barakkon belül uralkodó gazdasági-ideológiai „logikával”
tudnánk megmagyarázni. Vagy talán még úgysem.
505, a riksa |
Azonban
a Čezeta robogó története itt még nem ért véget. Pár évvel
később az alap szerkezetet felhasználták egy 505-ös típusnév
alatt futó háromkerekű riksa előállításához, amelyből 6000
ezer darabot gyártottak. 2012-ben pedig Čezeta motors s.r.o. név
alatt egy új vállalat alakult, amely piacra dobta az egykori ős
mai modernizált, elektromos változatát Čezeta 506 név alatt.
Čezeta 506 |
Čezetából
természetesen Magyarországra is jutott. Épp a napokban olvastam
egy internetes honlapon Massányi Aurél úti beszámolóját, aki
ezzel a manapság már igen egyszerűnek minősíthető technikával
rendelkező fura jószággal tett meg 1964-ben és 1965-ben sokezer
kilométert. A gyűjtők ma is féltve őrzik, újítgatják fel
egykori kedvencüket, amelyek mókás, „kisdisznós” látványa
sokaknak okoz kellemes pillanatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése