Čezeta – a robogó kisdisznó

Strakonice nem csupán a duda zenei hagyományairól, a gyönyörű várkastélyáról és persze a kiváló italokat előállító Dudák sörgyáráról híres, de egykor fontos szerepet töltött be a csehszlovák járműipar életében is. Itt üzemelt ugyanis az 1919-ben alapított Česká zbrojovka Strakonice (ČZ) nevet viselő gyár (a Škoda egyik ága). A vállalat, amely hamarosan kiegészült prágai és más gyáregységekkel is alapvetően fegyvergyártásra szakosodott.

Čezeta

Az I. Világháborút követő átmeneti békésebb közegben azonban profilt váltott és előbb kerékpárokat, majd később motorokat állított elő nagy sikerrel. Itt születtek a híres ČZ motorok, amelyekről a jövőben részletesebben is megemlékezünk. Most azonban a gyár egy speciális motorjával, pontosabban a Čezeta névre keresztelt robogójával foglalkozunk, amely nem éppen hagyományos küllemével méltán kiérdemli megkülönböztetett figyelmünket.

Az egykori gyár Strakonicében

Jaroslav František Koch

Kezdjük motorunk történetét a szülőatyjával Jaroslav František Koch mérnökkel. Koch már a 20-as évek második fele óta dolgozott a cégnél, és már a Čezeta előtt is számos remek jármű (köztük a Praga 500 BD jelzésű motorkerékpár) tervezésében vett részt. A tehetséges tervező mérnök a negyvenes években egy teljesen újszerű robogó megalkotásának feladatát vállalta fel. Szeretett volna egy könnyen használható, az időjárás viszontagságaival szemben jobban védő, mondhatni autószerűbb motorral előrukkolni, de amíg tartott a II. világháború természetesen nem erre összpontosított a német hadsereg ellátására átállított vállalat. A háború után, az államosítást követően azonban Koch újra lehetőséget kapott, aki ezzel élve már az 1947-es prágai motor show-n bemutatta egy modern robogó, a Vlaštovka prototípusát. Mivel a modell igen népszerűnek bizonyult, ezért a ČZ vezetősége úgy döntött, hogy immáron élesben látnak neki egy robogó kifejlesztéséhez. 1950-ben (helyileg nem Strakonicében, hanem a České Budějovice városában épült gyáregységben) három tervező (Hausman, Kejval és Koch) kezdte el az új jármű megálmodását. Jólehet a Hausman-féle “Rodeo” is számos újszerű elemet tartalmazott, de a végén mégis Koch modelljét választották tömeggyártásra.

Hausman és a Rodeó

Így született meg 1956-ban a Čezeta 501-es robogó, amely több mint izgalmas külsővel rendelkezik. A szokatlanul hosszú, torpedószerű test mellett a kerekek viszonylag kicsik, a hátsó szinte alig látható. A fényszóró egy malacorrszerű karosszéria elem végén kapott helyet, nem is csoda, hogy a köznép hamar elnevezte disznónak a járművet. De ez a becenév egyáltalán nem volt rosszindulatú, becsmérlő, sőt! Maga a motor az űrkorszak hajnalán egyenesen futurisztikus kinézetűnek tűnt, így hamar közkedveltté vált a motorosok körében. Az 501-es 1958-ban kisebb módosításokon esett át, többek között a motorost védő plexivel egészült ki, és a korábbi gyermekbetegségek egy részét (pl. elégtelen hűtés, eletronikai problémák) is hatékonyan kezelték. A Čezeta 501-es robogót 1960-ig értékesítették, és ez alatt a pár év alatt mintegy 43 ezer darabot adtak el belőle a világ több mint 20 országában.

501

Čezeta 502 és Druzeta

1960-ban az 501-est felváltotta az 502-es kistestvér, amely külsőre ugyan nagyon hasonlít elődjére, de a beltartalom már egy más, új tervezési koncepciót árul el (pl. klasszikus hátsó villa lengéscsillapítóval), maga a motor pedig számos kiegészítővel (pl. Druzeta oldalkocsi) volt felszerelhető. Az 502-esből az elkövetkező négy év során több mint 72 ezer darabot állítottak elő, és ez volt az első olyan csehszlovák motorkerékpár, amelyet az országon kívül (megvásárolt licenc alapján Új-Zélandon) is gyártottak.

503

A sikerekre való tekintettel már gőzerővel folyt az 503-as típus tervezése, amikor a kommunista vezetés úgy döntött, hogy különösebb indoklás nélkül leállítják a strakonicei gyár robogó termelését. Hogy miért kellett felhagyni egy népszerű termék előállításával? Ezt talán csak a korra jellemző, szovjet barakkon belül uralkodó gazdasági-ideológiai „logikával” tudnánk megmagyarázni. Vagy talán még úgysem.

505, a riksa

Azonban a Čezeta robogó története itt még nem ért véget. Pár évvel később az alap szerkezetet felhasználták egy 505-ös típusnév alatt futó háromkerekű riksa előállításához, amelyből 6000 ezer darabot gyártottak. 2012-ben pedig Čezeta motors s.r.o. név alatt egy új vállalat alakult, amely piacra dobta az egykori ős mai modernizált, elektromos változatát Čezeta 506 név alatt.

Čezeta 506

Čezetából természetesen Magyarországra is jutott. Épp a napokban olvastam egy internetes honlapon Massányi Aurél úti beszámolóját, aki ezzel a manapság már igen egyszerűnek minősíthető technikával rendelkező fura jószággal tett meg 1964-ben és 1965-ben sokezer kilométert. A gyűjtők ma is féltve őrzik, újítgatják fel egykori kedvencüket, amelyek mókás, „kisdisznós” látványa sokaknak okoz kellemes pillanatokat.