Idézet és pár kép VIII. - Egon Bondy alias Zbyněk Fišer

Csaknem hat évvel ezelőtt, egész pontosan 2007. április 9.-én, 77 éves korában hunyt el Zbyněk Fišer cseh költő, filozófus, publicista, prózaíró, a prágai underground irodalom jelentős képviselője, akit művésznevén Egon Bondyként ismert a nagyvilág. Nemzetközi ismertségét elsősorban barátjának, Bohumil Hrabalnak köszönhette. Bondyt a szocialista érában a cseh ellenzéki kultúra igazi fenegyerekeként tartották számon, aki bizony nem egyszer okozott az egykori állambiztonsági szolgálatnak kellemetlen órákat. Az Idézet és pár kép sorozatunk mostani részében nem is egy, hanem két idézetet is bemutatunk olvasóinknak: Bondyról és Bondytól.

Az első szövegrész Oskar Mainx-tól, cseh irodalom és nyelv szakot végzett egyetemi oktatótól, az Egon Bondyról szóló monográfia szerzőjétől származik:

A fiatal Bondy

„Bondy személyét és műveit is mítoszok övezik immár tizenöt éve. Szinte mindenki a hatása alá került, aki kapcsolatba lépett karizmatikus és ellentmondásos személyiségével, és törvényszerűen alárendelődött a köré fonódó végtelen misztifikációk, hírneve és vitathatatlan karizmája szövedékének. Bondyra tekinthetünk mítoszként, fenoménként is, a fiktív regényvilág különleges személyiségeként, ami Hrabal művei közvetítésével jutott el a köztudatba. Nem csupán a Gyengéd barbárok prózájában tűnik fel, Hrabal a Táncórák idősebbeknek és haladóknak és a Véres történetek és legendák című műveiben is szerepelteti Bondyt, illetve még egy sor további prózai és költői szövegében. Hrabal írásai azt eredményezték, hogy a hetvenes évek undergroundja idején sokan nem is hitték, hogy az Egon Bondy nevű személy létezik. A Bondy körüli legendárium azonban már akkorára duzzadt, hogy Egon Bondy irodalmi alakja és a szerző pszichofizikai személyisége közötti határ rég elhalványult.” 

(Portrévázlat Egon Bondyról, Jelenkor, Irodalmi és Művészeti Folyóirat, Fordította: Mészáros Andor) 

És most következzék egy rövid idézet Egon Bondy, Kulcsszók (a totális realizmus költészete) / klíčová slova (Totální realismus - poesie) című verséből:

XXVII

„Prágában kóricált
a fodrászhoz ment
Prágában illegett, riszált
szemerkélt az eső
nem tellett villamosra
buszra sem
ez oly szomorú

Prága mögött
napsütötte mezők
eső zuhog rájuk
eső esik rájuk
ez az élet teljessége
mint dús szalonna
sőt több

a csúnya nő
fején árvacsalán
az asztalnál ült
egy nagylábú férfival
szemben
két pária
leendő házaspár

Vásároljon feketén
vásároljon sóskiflit
vásároljon dicsőséget
vásároljon mirtuszkoszorút
vásároljon motorkerékpárt
vásároljon könyveket
vásároljon ágyúkat
ilyen az élet

Megkeres kétezer
nyolcszázötvenet
a koszton is spórol
gyermeket vár

hogy többen legyünk
eggyel
hisz kevesen vagyunk

De begyulladt a méhe
a szülés így oda
oda az öröme
most szívesen meghalna
a testében fertőzés honol
homloka
rubint színű

Az élet végül is rendes dolog
élni is az
az hogy élsz
az élet következménye
olykor rímel
az élet így lesz egyre jobb
és vidámabb
sőt már villanykörte is kapható” 

Fordította: Gágyor Péter. A vers forrása: http://szvegeksfordtsokgagyor.blogspot.hu