Cseh közmondások a magyar sajtóban I.

A közélet szereplői, újságírók, politikusok, celebek előszeretettel éltek és élnek különféle nemzetek korábban rendszerint sosem hallott, vagy kevésbé ismert szólásainak, közmondásainak idézésével. Legyen az egy kazah, orosz, olasz, arab vagy dakota régi népi bölcsesség, kiválóan alkalmazható egy-egy frappánsnak gondolt beszéd, írás színesebbé, plasztikusabbá tételekor. Használatuk felettébb hasznos lehet, hiszen, ha találunk egy-egy a mondanivalónkhoz passzoló közmondást a véleményünk hatékonyabban célba juttatható. Az eladdig csak egyéni vélekedésünk hirtelen már nem csak a mienk, nem egyetlen személyé lesz, hanem egy egész népé vagy akár az emberiségé. Az idézett nemzetek között természetesen a csehek sem maradhattak és maradhatnak ki, sőt meglepő módon nagy változatossággal bukkantak elő az elmúlt 160 év írott sajtójában. Most ezek közül idézünk párat az Arcanum Digitális Tudástár átböngészését követően.

Darovanému koni na zuby nehleď vagy ahogyan mi ismerjük: Szuvenír nyihuhu, nyekukucska protku! :)

Az első idézett cseh közmondást egy Bécsben zajló „felségsértési „pörről” szóló 1864-ben írt tárcában olvashatjuk, miszerint: „Bízd Istenre a bosszút!” A Hon című lap egy két évvel későbbi cikkében az alábbi cseh közmondást citálják: „Valamiért valamit, semmiért semmit.” 1895-ben a Fővárosi Lapok nevet viselő korabeli bulvár újságban jelent meg a „Májusban tilos a házasodás” címmel írt felettébb „tudományos” cikk, melyben az állítás igazolására egy olyan cseh közmondást cibáltak elő, mely szerint „a májusban házasodó fiatal párok csakhamar a halál martalékaivá lesznek”. Erre a felettébb „izgalmas” témára persze számtalan más újság, köztük a Pesti Hírlap is rávetette magát így idézve a mondást: „Májusban házasodni annyit jelent, mint meghalni.” 1923-ban az Ellenzék nevű kolozsvári független politikai napilap Masarik Garrigue Tamásról, azaz Tomáš Garrigue Masaryk cseh filozófus, szociológus, egyetemi tanár, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke személyéről írt hosszabb cikket „Egy államalapító filozófus” címmel. Itt az idézett közmondás szerint: „Minden cseh született hadvezér”.

"Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy!" - mondta Masaryk vagy IV. Károly vagy sokan mások?

„Mosd meg a bundámat, de úgy, hogy ne legyek nedves!” Eme cseh közmondást használja fel a Keleti Újság cikkírója 1931-ben, a Prager Presset idézve. Egy évvel később egy bizonyos Hokky Károly, az akkortájt az első Csehszlovák köztársasághoz tartozó Kárpátalja egyik képviselője az egy miniszternek interpellálva hozza elő az alábbi cseh szólást: „Spravedlivost je základ státu. azaz az állam alapja a tiszta erkölcs.” Megjegyeznénk, hogy a múlt század első felében a nemzetiszocialista ideológiát terjesztő újságok hasábjain, sokszor politikusokat is idézve számos alkalommal használtak fel vélt vagy valós cseh közmondásokat a „faji kérdések megvitatása” során, de ezek ismertetésétől örömest eltekintünk. A II. Világháborút követően újabb cseh közmondások bukkannak elő a magyar sajtóban. „A kéz mely bölcsőt ringat, az egész világot ringatja.” Ez a mondás kiváló megalapozást adott egy a csehszlovák asszonyok gyermekvállalásáról szóló cikkecskéhez. „Simon napján ügetve jön a tél” idézi a cseh népi bölcsességet az „Erdélyi gazda naptárja”, mondván: október 28-án egy gazdának el kell dobnia a kosarát és fel kell hagynia a vetéssel.

Munka nélkül nincs kalács!

A Jézus Szíve Szövetség se marad ki a cseh közmondások idézésből egy 1949-es írásában: „Ha az Isten a szamarat meg akarja büntetni, akkor szarvakat növeszt neki“. Magyarul az életünk során néha olyan esetek adódnak, melyek alaposan megdöfnek. Ott esünk a verembe, ahol nem is gyanítjuk. Az csal meg minket, akit a leghűségesebbnek gondolunk. A Szív című lap egy pár hónappal később újabb cseh közmondásokat bányász elő és írja: „Bölcsen mondja a cseh közmondás: „Ments Isten a már jó feleségtől“, vagy inkább attól, aki régebben rossz volt. Az ilyen tükör ugyanis megtartja átkát magának.” Egy másik cseh mondás szerint pedig: „Az isten is a bátor harcos mellett hadakozik.”

Pes, který štěká, nekouše - amelyik kutya ugat...

Gyakorta a sokszor teljesen általánosan, vélhetőleg számos nemzet által kitalált és használt mondásokról is cseh közmondásként írtak a sajtóban. Egy 1937-es szocialista újságban cseh közmondásnak tartják „a tisztaság fél egészség” kijelentést, de vélhetően ez a közmondás sem éppen köthető egyetlen nemzethez. A Világirodalmi tájékoztató egy 1953. évi írásában pedig ez olvasható: „A régi cseh közmondás azt tartja: "Kétszer ad, aki gyorsan ad!" (Kdo rychle dává, dvakrát dává) De a több nemzet által hasonlóan megfogalmazott mondások között sorolhatnánk még az alábbiakat is: „A hallgatás egyetértést jelent”, „Beszélni ezüst, hallgatni arany” (Mluviti stříbro, mlčeti zlato) „Tartsd a fejed hidegen és a lábad melegen.” „Babkáért (semmiségért) adta el.” „Aki csinálni akar valamit, talál rá eszközt, aki nem akar csinálni semmit, talál rá mentséget.” Ennyit így első körben a magyar sajtóban megjelent cseh vagy éppen csak csehnek nevezett közmondásokról, melynek sorát a következő cikkünkben folytatjuk.