1866. július 3-án Königgrätznél,
azaz a csehországi Hradec Králové városa mellett a porosz
csapatok megsemmisítő vereséget mértek az osztrák haderőre, s
ez az esemény közvetve ugyan, de hozzájárult az 1848-49-es
szabadságharcot követő osztrák-magyar kiegyezéshez. Rövid
cikkünkben erről a haditechnika, stratégia, hadviselés
szempontjából is számos érdekességet hordozó eseményről
emlékezünk meg.
|
Königgrätzi csata |
A korszak két nagyhatalma közötti
konfliktus a Schleswig-Holstein tartományok birtoklásának
apropóján robbant ki, de a tét ennél sokkal nagyobb volt. A két
területet mindössze két évvel korábban még együttesen
foglalták vissza Dániától, de az osztrák és a porosz uralkodó
mást – mást gondolt a területek további sorsáról. 1866.
június 9-én a poroszok bevonultak Holsteinbe, az osztrák király
pedig az 1815-ben alapított Német Szövetség keretein belül
próbált az ügyben dűlőre jutni. Porosz ellenes határozatot
hozatott, de a Szövetség tagjai megosztottak voltak. 12 német
állam az osztrákokat, 17 észak- és közép-német állam
Olaszország külön támogatásával a porosz oldalra álltak. A két
ország közötti háború június 14-én tört ki, de a Német
Szövetségen belüli hatalomért folyó küzdelem némiképp meglepő
módon, de nem tartott sokáig.
|
Katonák 1866-ban |
A hadi tevékenységek során a porosz
csapatok végig helyzeti és technikai előnyben voltak. Az utóbbi
főként abból adódott, hogy a katonák már fejlettebb hátultöltős
gyútűs puskával is rendelkeztek, amelyeknek köszönhetően
sokkal gyorsabban tudtak egymás után tüzelni. Emellett a poroszok
elsőként a történelemben a vasutat is igénybe vették csapataik
mozgatása során. Mindezek döntőnek bizonyultak a továbbiakban. A
porosz haderők június 21-én átlépték a mai cseh-lengyel határt,
és sorra nyerték meg a kisebb összecsapásokat (Podol,
Hühnerwasser, Skalitz, Náchod). Egyedül Trutnovnál kerültek az
osztrákok fölénybe, de itt is csak komoly emberveszteség árán.
Ezt látván az osztrák hadat irányító, az amúgy sem túlzottan
tehetséges Ludwig Ritter von Benedek (aki az 1859-es solferinói
csatában szerzett hírnevet) békekötést javasolt I. Ferenc József
osztrák-magyar királynak, de ő kitartott egy végső ütközet
mellett. Végül is a Habsburg király kellően biztonságos távolban
volt a harcvonaltól, és nem a saját életét tette kockára.
|
Ludwig Ritter von Benedek |
|
Helmuth von Moltke |
Így 150 évvel ezelőtt, július 3-án
Sadowa (mai Sadová) és Königgrätz (Hradec Králové) közötti
térségben sor került a mindent eldöntő csatára. Kezdetben a
215-240 ezer osztrák, szász katona megszorongatta az I. Vilmos
király és Helmuth von Moltke vezette 163 ezer poroszt, de a kis
késéssel megérkező III. Frigyes császár vezényelte 2. porosz
hadseregnek sikerült körbekerítenie a jobb szárnyat és ezzel
végső csapást mért ellenfelére. A rövid csata során hatalmasak
voltak a veszteségek, osztrák oldalon 30-40 ezer katona esett el,
sebesült meg vagy került fogságba, míg a porosz haderő több
mint 9000 főt veszített.
|
A csata |
A Königgrätzi-csataként elhíresült
ütközet után a visszavonuló osztrák csapatok felett még több
kisebb alkalommal is győzedelmeskedtek a poroszok, és ezek a
vereségek végül az 1866. augusztus 23-án Prágában megkötött
békeszerződéshez vezettek. Az Osztrák Császárság a Porosz
Királyság javára lemondott a német egység megvalósításáról,
az Olasz Királyságnak pedig átengedte Veneto tartományt
(Velencét). Bismarck az erőskezű, de taktikus porosz kancellár
azonban nem akarta túlnyerni magát és nem törekedett az osztrákok
megsemmisítésére. Szeme előtt az a cél lebegett, hogy a győztes
fél kegyessége az osztrákokat a későbbi együttműködés felé
tereli. Ez 1879-ben, a német-osztrák katonai szövetség
létrejöttével meg is valósult. A Königgrätzi-csata közvetetten
hozzájárult ahhoz is, hogy a vesztes osztrák császár kényszerből
közeledni próbáljon a rebellis magyarokhoz, amely végső soron a
kiegyezéshez és az Osztrák-Magyar Monarchia születéséhez
vezetett.
|
A csata újrajátszása |
Hradec Královéban és az egykori
csata színhelyén minden évben katonai bemutatók keretében
emlékeznek meg a hajdani ütközetről. Idén, az esemény 150.
évfordulóján négy napon át zajlottak a színes, érdekfeszítő
programok, melyek során amellett, hogy lelkes hagyományőrzők
korabeli viseletben, fegyverekkel újrajátszották az ütközetet,
az érdeklődők számos kiállítást is tekinthettek meg.
Apró kiegészítés, hogy Ludwig Ritter von Benedek Benedek Lajos néven született Magyarországon, Sopronban. Egyike volt a korszakra olyannyira jellemző kettős identitású katonatisztjeinek. 1848-ban Mészáros hadügyminiszter fővezéri pozíciót ajánlott neki a Honvédségben, de Benedek az uralkodóházhoz való lojalitást választotta és a császári oldalon harcolt és sebesült meg a szabadságharcban.
VálaszTörlésTehetséges hadvezér volt, bár Königgrätz után bűnbakot csináltak belőle. Valójában nem rajta múlt a vereség, sokkal inkább a poroszok technikai fölényén, amit nagyon okosan ki is használtak.