A
korábbi cikkeinkből már ismert Kuksi Kastély-Kórház és Josefov erődje
között fél úton fekszik egy piciny falu, Heřmanice,
amely ugyan nem bővelkedik kiemelkedő építészeti emlékekben
mégis jelentősen hozzájárult Európa történelmének
alakulásához. Itt született ugyanis (alig két hét híján 420
évvel ezelőtt) Albrecht
von Wallenstein
a XVII. századi Csehország megkérdőjelezhetetlenül legfontosabb
személyisége, a legendás „generalisszimusz”, a Habsburg
birodalom első számú hadvezére. Cseh nemesember aki ki nem állta
a cseh nemességet, zseniális hadvezér, a művészetek lelkes
pártfogója, mecénása, a császár katonai jobb keze, majd
elárulója. Alakjával, egykori váraival, kastélyaival, tette
nyomaival szerte Csehországban találkozhatunk, így érdemes egy
kicsit többet elárulni erről a nagy kaliberű személyiségről.
 |
| Albrecht
von Wallenstein (1583-1634) |
 |
| Wallenstein herceg |
Albrecht
Wenzel Eusebius von Wallenstein (csehül: Albrecht Václav
Eusebius z Valdštejna) 1583 szeptemberében látta meg a napvilágot,
egy nem túl gazdag, mindössze 7-8 kis települést birtokló nemesi
családban. Előbb édesanyja, majd az édesapja is elhunyt, így a
kis Albrecht kora serdülőkorában, mindössze 13 évesen árván
maradt. Nagybátyja, Jindřich Slavata, aki a kis Albrecht
szüleihez hasonlóan a protestáns hitet gyakorolta (Cseh
Testvériség) vette át a neveltetését. Előbb a košumberki
kastélyba, majd a sziléziai Goldbergbe (ma a lengyelországi
Złotoryja) küldte tanulni az ifjú Wallensteint. A fiú magatartása
nem volt éppen példás. Vadsága fékezhetetlen volt, ezért később
az altdorfi protestáns egyetemről jó pár összetűzés és a
helyi börtön meglátogatását követően ki is csapták.
Protestáns csehként, mind ezidáig elsősorban az anyanyelvét
használta, de itt a németországi tartózkodása alatt mélyítette
el német nyelvi ismereteit, amelyet aztán olasz, latin, és némi
francia és spanyol nyelvtudással bővített.
 |
| A hírhedt Giorgio Basta |
Wallenstein
a kirúgását követően, 1600-ban utazgatni kezdett és bejárta a
mai Németország, Franciaország területét és Itáliát. Paduában
és Bolognában ismerkedett meg a barokk művészeti stílussal, és
az asztrológiával, aminek később lelkes, talán túlontúl is
lelkes rajongója lett. 1604-ben, számunkra nem túl szimpatikus
módon, csatlakozott Rudolf magyar király (II. Rudolf
német-római császár) hadseregéhez, pontosabban a Giorgio Basta
tábornok vezette katonai alakulathoz, amely Magyarországon harcolt
a Bocskai-felkelés ellen. Wallenstein lassan rájött, hogy
leginkább a Habsburgok szolgálatában juthat előre, és ennek
érdekében tudatos karrier építésbe kezdett.
 |
| II. Ferdinánd |
Tehetségének
köszönhetően 1606-ban már ezredesi rangban tért vissza
Csehországba. Ekkor áttért a katolikus hitre, majd jezsuita
gyóntatópapja közreműködésével csakhamar feleségül vette a
Lucretia Nikossie von Landecket, egy özvegyasszonyt, aki
ugyan nem volt fiatal de annál nagyobb vagyonnal rendelkezett. E
házasságának köszönhetően a fényűző élet immáron
biztosított volt a számára, és 1614-ben, a felesége halála után
jelentős morvaországi birtokok szálltak rá. A
vagyona révén 1617-ben sereget szervezett Ferdinánd főherceg
(a későbbi II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh
király) Velence elleni háborújának megsegítésére, ami megint
csak egy igen jó pontnak számított a jövője szempontjából.
Ezzel a lépésével rangban is felemelkedett, hiszen a támogatás
fejében grófi címet szerzett.
 |
| A II. defenesztráció |
1618 májusában a II.
defenesztrációt, azaz II. Ferdinánd főherceg két kormányzójának,
és egy titkárnak a prágai vár ablakából történő kihajítását
követően kitört a Habsburg ellenes cseh felkelés. Wallenstein,
ugyan szintén cseh nemes volt, de a maga részéről nem
szimpatizált a lázadó cseh nemességgel, sőt folyamatosan
hangoztatta azok politikai és katonai hozzá nem értését, és
továbbra is a Habsburgok töretlen támogatója maradt. A lázadók
ugyan elkobozták tulajdonát, azonban sikerült egy lovas csapatot
szerveznie ami tevékenyen részt vett a lázadás ellenes katonai
lépésekben, többek között a csehek megsegítésére induló
Bethlen Gábor csapatainak megfékezésében. Emellett a morva hadi
pénztárat Bécsbe menekítette, ami szintén jó húzásnak
bizonyult.
 |
| A fehérhegyi ütközet |
 |
| Isabella, a második feleség |
A
cseh felkelés leverését jelentő fehérhegyi csatában személyesen
nem vett részt, mégis a császárhű tetteinek köszönhetően
kinevezték Csehország kormányzójának és egyúttal annak a
szindikátus tagjának akik a korábbi pénz értékét harmadára
devalválták. A pénzügyi trükközések jóvoltából Wallenstein
a kivégzett vagy elüldözött cseh nemesek birtokait (mintegy
hatvanat) sorra vásárolta fel potom pénzért, így csakhamar
óriási vagyonra tett szert. Csehország leggazdagabb főuraként,
Észak-Kelet Bohemia egyedüli birtokosaként 1623-ban birodalmi
herceg címet kapott, majd hamarosan Friedland hercege lett. Emellett
a további karrierépítés részeként feleségül vette Isabella
Katharina von Harrachot,
a császár legbefolyásosabb tanácsadójának leányát.
 |
| Ernst von Mansfeld |
A
harmincéves háború, és különösen a Dán Háború (1625-29)
kitörése Wallenstein számára további lehetőségeket nyújtott.
A Katolikus Liga befolyásától szabadulni kívánó császár
elfogadta Wallenstein 24 ezer főből álló hadseregre vonatkozó
felajánlását. A hadsereg felállításához szükséges
irgalmatlan nagy összeget természetesen adókból és hadisarcból
sikerült előteremteni. 1625
áprilisában a császár az összes császári haderő legfőbb
parancsnokának nevezte ki Wallensteint, helyettesének Johann von
Aldringen grófot jelölve. Az új sereg egy évvel később, 1626
áprilisában Dessau mellett, Ernst von Mansfeld gróf
csapatai ellen vívta meg első nagy ütközetét, teljes sikerrel. A
herceg ugyanakkor szemrehányást kapott amiért Mansfeldet hagyta
elszökni, amire ő dacosan reagált, és lemondással fenyegetőzött.
A császár ezt ekkor még nem hagyhatta, sőt engedélyt adott neki
egy 70 ezer fős hadsereg felállítására.
 |
| A stralsundi ütközet |
Az
elkövetkező években tovább folytatódtak katonai sikerei. 1626.
decemberében hadseregével rákényszerítette Bethlen Gáborra
a pozsonyi békét. 1627-ben Johann Tserklaes, Tilly grófjával, a
császár másik kiváló hadvezérével együtt kiűzte Sziléziából
a dánokat, majd elfoglalta Dánia kontinentális részét.
Erőfeszítéseiért cserébe megkapta Sagen, majd Mecklenburg
hercegségét is. 1628-ban ő lett a birodalmi hadiflotta, az Északi-
és Balti-tenger generálisa. Kereskedelmi társaságot tervezett az
angol-holland tengeri fölény letörésére, de mivel tábornokának,
Hans Georg von Arnimnak, majd neki sem sikerült elfoglalni
Stralsundot, az első számú tengeri bázist, így ez irányú terve
meghiúsult. Mégis 1629-ben Wallenstein a pályája csúcsán állt,
és amint azt jól tudjuk innen már csak lefelé vezet az
út....erről, és a Wallenstein „örökségről” szól következő
cikkünk.
Ez a cikkünk a Czech Tourism támogatásával készült! Ezúton is köszönjük a támogatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése