Giacomo
Girolamo Casanova de Seignalt, azaz közismert rövid nevén
Casanovát a világon mindenütt ismerik. A női szívek
elcsábítójáról, tiprójáról, a híres szélhámosról,
csodadoktorról, velencei kémről, párbajhősről, utazóról
azonban csak kevesen tudják, hogy Csehországban töltötte élete
utolsó éveit.
1785-ben az egykor még forró vérű kalandorunk betöltötte hatvanadik életévét és már nem számított sikeres embernek. Az immáron „fogatlan paripa” munkával vegyített szélhámoskodásainak nem volt kellő eredménye, így csalódottan, megkeseredve elfogadta Josef Karl Emanuel Wallenstein (Waldstein) gróf ajánlatát, és könyvtárosnak állt egy Dux nevű városka kastélyában. Az 1798-ban bekövetkezett haláláig tartó tizenhárom évben többnyire a duxi kastély levéltárában töltötte idejét (ha éppen nem Karlovy Vary gyógyfürdőiben, Prágában, vagy Drezdában tartózkodott), nem túl nagy megelégedésére. Ugyanakkor az itt töltött "nyugalmas", számára túlságosan is izgalom mentes éveknek köszönhető, hogy Casanovának volt ideje megírnia élete történetét, ami „meglepő” módon az Életem története cím alatt jelent meg. Ebből a műből ismerhetjük meg a Nagy Szerelmi Bajnok csöppet eltúlzott hódítás történeteit.
De hol is van
ez a nevezetes Dux városa, melynek temetője Casanova sírját is
rejti? Dux,
azaz mai nevén Duchcov városa Csehország Ústí nad Labem
kerületében, Most-tól 7 km-re, észak-keleti irányban fekszik az
Érchegység lábánál elterülő egyik hatalmas bányavidék
közvetlen szomszédságában. A városka nem túlságosan ismert a
turisták körében, ugyanakkor nevét éppen a napokban hallhattuk,
a cseh szélsőjobboldali megmozdulások egyik színhelyeként. De mi
most ne ezzel foglalkozzunk, hanem magával a településsel, amely
gazdag történelemre tekinthet vissza, és számos látnivalóval
büszkélkedhet.
Kastély, hátsó fertály |
A
ma mintegy kilencezer fővel rendelkező város története valamikor
a XII. század végén kezdődhetett, igaz az első írásos
dokumentumok 1240-ből származnak. Az idők során a neve
Tockczaw-ról Duchczow-ra majd németül Dux-ra változott. 1460-ban
Pogyebrád György királytól címert és város pecsétet kapott. A
fehérhegyi ütközet előtt a városka a Lobkowitz család
birtokában állt, majd ezt a birtokot is a már sok cikkünkben
említett Wallenstein szerezte meg, és évszázadokon át
családja tulajdonában maradt. A Wallenstein időkben került sor az
eredetileg 1570-ben épült reneszánsz kastély átalakítására és
bővítésére (1707 – barokk, majd 1818 – klasszicista
stílusban), a szomszédos Szűz Mária templom megépítésére (a
templom sajnos 1945-ben szinte teljesen kiégett) és ekkor vette
kezdetét a szénbányászat is, amely a későbbiekben megélhetést
és átkot is jelentett az itt élők számára. A Wallenstein
kastélyban nem csupán Casanova volt az egyetlen híres látogató.
Bach, Mozart, Beethoven, Schiller és Goethe egyaránt tiszteletét
tette a zene-költészet rajongó nemes úr birtokán.
A Duchcovi kastély |
A
bányászat rohamosan fejlődött, és ezzel együtt gyakoriakká
váltak a bánya katasztrófák, amelyek az idők során több száz
(!) életet követeltek. A város másik jellemző ipari ágazata az
üveg-, illetve porcelángyártás lett, a XX. század elején több
gyár is létesült. A csehországi német lakosság kitelepítéséig
ez a városka is döntően németek lakta település volt. Ezt
követően nem csupán a lakosság cserélődött ki, de a
szocialista korra jellemző agresszív szénbányászat-fejlesztés
és nemtörődömség miatt számos értékes műemlék vált az
enyészeté (pl. a barokk kúria a kastélykertben). Az elmúlt 20
évben azonban igen sok erőfeszítést tettek a fennmaradt értékek
megőrzésére, a turisták idecsalogatására. Mi a magunk részéről
ajánljuk a Matthias Bernard Braun szobrait, és I. V. Reiner barokk
képeit rejtő kastélyépület, a kastélykert (Üvegház,
Sfingový-tó),
a templomok (Szűz Mária, és huszita), a Városi (Casanova) Múzeum
felkeresését, egy pihentető tóparti sétát a Barbora- (Borbála-)
tó partján, a Szentháromság téri barokk Szent Flórián szobor
és sok-sok más látnivaló megtekintését.
Barbora-tó a cseh Huszita templommal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése