Idézet és pár kép XXIV. - Irena Dousková: Anyegin ruszki volt

Irena Dousková 2006-ban megjelent könyve, az Anyegin ruszki volt, egy korábbi művének az „Év könyve”-vé (2002) választott Weöres Csepel folytatása. Az olvasók ugyanúgy Helena Součková, az immáron végzős gimnazista lány szemszögéből ismerkedhetnek meg a 80-as évek közepének Prágájával, a Gustáv Husák (a csehszlovák Kádár János) vezette „normalizált” szocialista ország légkörével. Humor, szatíra, mélabú és melankólia egyaránt jellemzi ezt az egyszerre könnyed és elgondolkodtató regényt. 

A mű magyar nyelvre ültetése során a fejezetcímekhez, Csoma Borbála remek fordítói megoldásként a szocialista éra magyar zeneszámaiból választott egy-egy címet vagy rövid idézetet:

Irena Dousková

1. Valóság nevű nagybátyám. 2. Számos aktíva szívja és fújja a cigarettát. 3. Már megint csak őt látom mindenütt. 4. Légy kedves, úgy szeretném. 5. Csak a gázgyár esett rám. 6. Pattanás nőtt az orromon az éjjel. 7. Totális hányinger fogott el már reggel. 8. Amikor felpofoz a télapó. 9. Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa. 10. Kör közepén állok. 11. Fújta a jó öreg, zengett a hangszer. 12. Nehéz a dolga a katonának. 13. Mi fáj? Gyere mesélj! 14. Belehazudott a szemembe. Kinyílt a bicska a zsebembe'. 15. Ha te így, én is úgy. 16. Szinte felfal a szemével. 17. Nyomomban vannak a detektorok. 18. Izzad és remeg a patkánykirály. 19. Anyám azt mondta, hogy boldog légy. 20. Lesben áll egy cápa.

No, ki hány számra és szerzőre/előadóra ismert rá? Ha nem jutna az eszébe néhány, akkor gördüljön a cikkünk végére, ahol eláruljuk a megoldást!

Most pedig következzék két rövidebb kedvcsináló részlet a mindenki számára kellemes olvasmányt jelentő igazi sikerkönyvből.

„Musilová a múltkor különben is azt mondta, hogy egészen szép vagyok ugyan, de túl okosnak látszom, és ez eléggé rontja az összhatást. Okosnak! Én! Látnia kellett volna, amikor a múltkor az illatszerboltban vásároltam.
- Azt az óvszert kérem – szóltam az eladónőnek a lehető legközömbösebb hangon. Igyekeztem olyan arcot vágni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, de valójában majd kiugrott a szívem. Csakhogy a nő meg sem mozdult, és fura képpel bámult rám. Összeszedtem minden bátorságomat, és megismételtem a kérésemet. A biztonság kedvéért még rá is mutattam, melyik dobozkára gondolok, hogy egyértelmű legyen a dolog. De semmi. Nem értettem, mi a gond. Most mi van, óvszert csak pasiknak árulnak? Vagy csak tizennyolc éven felülieknek? De honnan tudhatná, hogy még nem vagyok tizennyolc? Az eladónő még furcsább képet vágott, mint eddig. A francba, csak nem adom föl az utolsó percben! Aztán végre-valahára megmozdult, és levette azt az apró dobozt, amire mutattam.
- Erre gondolt? - kérdezte. - De hiszen ez Vietnami kenőcs!
Kifizettem a három ötvenet, és az Anděltől egészen hazáig rohantam. Többé be nem teszem a lábam abba az illatszerboltba! Micsoda égés! És folyton ez van. (...)

(…) Ott fenn a Sztálin-szobornál néha rágyújtunk egy-egy cigarettára, lenézünk Prágára, és arról beszélgetünk, hogy milyen rabul ejtő is a szépsége. Fogva tart, és az ember aztán képtelen magasról tenni erre az egészre, és elhúzni valahova messzire, pedig tudja, hogy itt úgyis rossz vége lesz, és hogy bajosan változnak meg a dolgok. Életünk végéig ebben fogunk vergődni, aztán meg meghalunk, anélkül, hogy legalább egyszer láttuk volna Párizst. (Míg Prágában cseszed a rezet, Párizs számodra elveszett.) Kafka „oroszlánkörmű anyácskának” nevezte Prágát, pedig akkor még tiszta Hawaii volt itt minden. Épp időben dobta fel a bakancsát, bár a könyvei arról tanúskodnak, hogy azért már sejtett valamit. De azért így reggel, cigivel a kezünkben, Sztálin csizmájánál állva a város fölött, egész jó az ember közérzete. Innen föntről nem tűnnek olyan tragikusnak a dolgok, és az embernek az az érzése, hogy mindenen felül tud emelkedni, hogy akár még repülni is képes lenne, ha akarna, és hogy akármi megtörténhet, még csoda is. Ez az érzés mindig csak egy pillanatig tart, tíz perc múlva abban a csempecsodában már mindennek vége, de még így is megéri. Ez a fő oka, hogy télen-nyáron gyalog járok iskolába, a szatírokkal teli Letná park ellenére. Zsaruk is nyüzsögnek errefelé, ugyanis közvetlenül a suli mellett székel a belügy, az is egy csempecsoda. Érdekes, hogy a zsarukat nem érdeklik a szatírok, pedig tudnak róluk. De persze nemcsak a Letná nyüzsög tőlük, szatírok és zsaruk országa ez, az utolsó négyzetméterig. (…)

Irena Dousková: Anyegin ruszki volt, Kiadó: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2009. Fordította: Csoma Borbála. A verseket fordította: Leszkovszki Anna.

Megfejtések: 1. Cseh Tamás 2. Cseh Tamás 3. Albert Einstein Bizottság 4. Illés 5. KFT 6. Fürgerókalábak 7. Cseh Tamás 8. KFT 9. Illés 10. Edda 11. Illés 12. Bikini 13. Metro 14. Bikini 15. Szégyen ami szégyen, de a cikk írói nem jöttek rá, hogy honnan ez az idézet! 16. Neoton Família 17. Balaton 18. Edda 19. LGT 20. Neoton Família