A minap elkapott a romantika és
mielőtt kigyógyultam volna belőle előkerestem megboldogult
gyermekkorom kedvenc magyar zeneszámait. Köztük jóleső
mosollyal néztem meg újból és újból Waszlavik Gazember László
örökbecsű opuszát a Made in East Európát. Aki nem emlékszik
erre a műre és a szenzációs videóklipre, az nyomban keresse fel
valamelyik népszerű videómegosztót és énekelje együtt velünk
az alábbi frenetikus szöveget:
„Hier ist mein auto, ez az én
autóm, brrr brrr
oké is challanger, mégis jobb ez az ajtó, ó je
tricikli i'm riding, neu es ist ein turbó, ó je
natural material, made in east európa, ó je”
oké is challanger, mégis jobb ez az ajtó, ó je
tricikli i'm riding, neu es ist ein turbó, ó je
natural material, made in east európa, ó je”
Velorex a bőregér |
És hogy melyik kelet-európai,
„természetes anyagból” készült, „turbó”„autóról”
is van szó? Természetesen a Velorexről! A bűvös hangzású
cseh(szlovák) csodáról, a háromkerekűek istenéről, amelyet
egykor méltatlanul csupán a mozgássérültek kocsijaként
tartottak számon. Egy igazán állatias külsejű jószág, csak
éppen ebben az esetben nem egy puma, tigris vagy ágaskodó paripa,
hanem egy csöppet csúnyácska barna varangy vagy éppen a bőregér
jut először eszébe a rácsodálkozó szempárok gazdáinak.
František Stránský |
De ne hagyjuk magunkat az első
pillantást követő megrökönyödés zsibbasztó hatása alatt
szenvedni, lassan, óvatosan közelítve ismerkedjünk meg eme
járműcsodával, történetével. Kelet-Csehországban, Česká
Třebová városának szomszédságában, egy bizonyos Parník
településen, élt egyszer egy cseh testvérpár, név szerint
František Stránský (1914-1954) és 10 évvel fiatalabb öccse,
Mojmír Stránský (1924-2011). Az idősebb testvér figyelme már
igen korán a technikai eszközökre terelődött, és hamarosan
kerékpárok szerelésével kezdett el foglalkozni. A lassacskán
szintén felcseperedő öccse pedig az inas szerepét töltötte be a
családi vállalkozásban. De nem csak javítgatták őket, hanem
folyamatosan azok jobbításán, fejlesztésén is törték a
fejüket.
Mojmír Stránský |
1936-ban felkeltette a figyelmüket a
híres Morgan Autógyár háromkerekű modellje, és nekiláttak,
hogy kitaláljanak egy a Morgannél könnyebb és jelentősen olcsóbb
járművet, amely a motorkerékpár és az autó között foglalna
helyet. 1938-ban Moto-Velo név alatt meg is alapítottak egy külön
vállalkozást, de természetesen a második világháború erősen
korlátozta munkájukat.
Mégis 1943-ra már elkészült az első
háromkerekű járgányuk, amely az Oskar névre hallgatott (Os, mint
tengely, kar, mint kocsi). Ez a picit még inkább tákolmánynak
hívható csővázas, szövet borítású valami, gyengébb kerékpár
alkatrészekből állt, amelyeket fokozatosan cseréltek erősebb
motoridomokra, több erősebb motort is próbálgatva.
A háború végén jelentős igény
volt egy olcsó közlekedési eszközre, ezért kapóra jöttek a
Stránský testvérek törekvései. Az újrainduló Jawa motor
gyártás adta meg az alapot ahhoz, hogy egy erős szívvel láthassák
el a háromkerekűjüket. 1950-ben a kommunista államosítás és
szövetkezetesítés korszakában a Moto-Velonak is be kellett
olvadnia egy Hradec Králové központú, szocialista járműgyártó
szövetkezetbe (VELO) 5 más kisebb vállalkozással együtt. A
megnövekedett igények kielégítése érdekében a két testvér és
hat szerelő Solnice-be költözött, és itt működtették tovább
a gyártást.
Vadonatúj Velorexek használatra készen |
1952-ben a testvérek triciklije új
nevet kapott és innentől fogva Velorexnek hívták, az ex-el az
exportra utalván. A magyarországi Velorex Kub oldalán egy másik
névmagyarázat szerint a velo mint kerékpár, és a rex mint király
szóösszetételével magyarázzák a Velorex nevet. De akármi is az
igazság, tény ami tény, a Velorexet a szocialista blokk egyre több
országába kezdték el szállítani. Ugyan ez elsősorban a
Szovjetuniót jelentette, de azért akadt köztük olyan is ami
Magyarországra érkezett.
Az idősebb Stránský testvér halálos balesetének helyszíne |
1954-ben tragikus körülmények között
elhalálozott František az idősebb Stránský fivér. Éppen egy
prototípust tesztelt, amikor megcsúszott a jeges úton és az
ütközésnél végzetes koponyasérülést szenvedett. Mojmír sorsa
sem fordult kedvezőre, hiszen egy év múlva elbocsátották a
szövetkezettől, mert nem volt hajlandó belépni a kommunista
pártba.
Támad a Velorex |
A Velorex gyártása a kifejlesztői
nélkül is folyt tovább, sőt 1959-ben már volt amikor a 80 munkás
napi 120 db, a halálvágyó sofőrök kezei között akár 80-90
km/h sebességre is képes autót gyártott le. A megnövekedett
mennyiségű gyártás 1961-től már egy új üzemben, Rychňov nad
Knežnou városában zajlott, de az összeszerelés színhelye
továbbra is Solnice maradt.
Velorexek összeszerelése |
1950-től 1973-ig több mint 15 ezer
tulajdonoshoz jutott el ebből a megmosolyogtató csodajárgányból.
Az egyáltalán nem a mozgássérültek számára kifejlesztett, sok
szempontból a motorkerékpárhoz közelebb álló járművet a
szocialista 60-as években már csak pont a mozgássérülteknek
utalták ki. A Velorexekbe eközben sorra építettek be újabb és
újabb motorokat, a JAWA 350-est, 572-est, majd 250-est.
Velorexek egy veterán autó találkozón |
A 70-es évek elején, a Skodák és a
Trabantok előretörésével, a még az 50-es évek elején
Solnice-be költöztetett gyárban abbahagyták a triciklik
gyártását, két évig ugyan még próbálkoztak négykerekű
előállításával, de a továbbiakban már csak oldalkocsikat
készítettek. A Velorex történetének azonban ezzel még nem lett
vége. Ma Solnicében az ismét önállósult vállalkozás még
végzi az autók műszaki ellenőrzését, és varrja a régebben
gyártott bőregerekre a huzatokat.
Mojmír Stránský 2010-ben a régi és új Velorexek képeivel |
A korunk retro, vintage vagy más
fantázianévvel ellátott „ korszak-felmelegítős”
divathullámai pedig a Velorexet is újra a felszínre dobták, persze
erősen korszerűbb formában. 2010-ben, közel 60 év elteltével
Brno-ban bemutatták a Velor-x-trike-ot, az új Velorexet. Hogy
mennyivel lett szebb és jobb az unoka, mint a nagyapja, no azt
döntse el mindenki maga, de egy biztos, a Velorexnek még ma is
vannak rajongói. A cikk írása közben találtunk egy magyar
honlapot, ahol még abban is segítséget nyújtanak, hogy miként
varjunk saját magunk új karosszériát az elhasználódott helyett.
Éljen soká a Velorex, a „kerékkirály”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése