Varázslatos Český Krumlov XXI. - Középkori zarándokok nyomában Český Krumlov környékén

A „Varázslatos Český Krumlov” sorozatunk egy korábbi cikke végén, amely a Český Krumlovtól 4 km távolságra levő Kájov településről és annak fantasztikus egyházi történetéről szólt, arra biztattuk olvasóinkat, hogy érdemes felkeresni azt a kis zarándokutat, amely a krumlovi kastélykert sarkától indul, és a kájovi Nagyboldogasszony-templomnál ér véget.

A kájovi Nagyboldogasszony-templom

Több mint egy évig érlelgettük a gondolatot és vártuk a lehetőséget, hogy mi is megtegyük ezt az erdőn keresztül vezető utat, amelyen annyian jártak már előttünk. Félig komolyan, de azért kicsit izgatottan vágtunk neki egy esős nyári reggelen. Nem akartunk nagyon érzelgősek lenni, de szó mi szó, az út hangulata és szépsége hatással volt ránk. Mivel semmilyen útleírást nem találtunk a hajdani zarándok útról, így rábíztuk magunkat egy turista térképre és azokra a gyönyörű képoszlopokra, amelyek a valamikori utat szegélyezték. Ezeket, egészen pontosan 15 darabot még 1667-ben Krumlov (Krummau) elöljárói emeltették, a legtöbbjük szerencsére mind a mai napig jó állapotban van, sőt olyan mellett is elhaladtunk, amelyet friss virágcsokor díszített.

A zarándokút vidéke, jobbra Krumlov, balra fenn Kájov

A középkorban Český Krumlov környékén, sőt egész Csehország szerte ez az út volt az egyik legrégibb és legfontosabb zarándokút. A jámborságot szimbolizálta, a rajta járó zarándokok pedig többnyire a gyógyulás reményében látogattak el a kájovi Mária templomba, amely a legenda szerint egy gyógyító forrás fölé épült. A zarándoklatok már a 13. századtól a kezdetüket vették, a huszita háborúk idején azonban alábbhagyott a búcsújárói kedv, de ezt követően a 15. század második felére ismét reneszánszukat élték. 

Az egyik első képoszlop a krumlovi kastélypark mellett

Ekkor egy legenda is elterjedt a vidéken, miszerint a Kájov melletti erdőben, egy kőben felfedezték Szent Wolfgang (Farkas) regensburgi püspök lábainak és fenekének a lenyomatát, aki még a 10. században vonult át ezen a környéken. Az Egyház azonban mindezt babonaságnak nyilvánította és kijelentette, hogy a nyomokat egy fenyő gyökere hozta létre a sziklában.

Szent Wolfgang (Farkas)

Szent Farkasról érdemes tudni, hogy 924 környékén született Schwabenben, születésének pontos időpontja sajnos nem ismeretes. Életét nagyban meghatározta Bambergi Henrikkel, a németországi Trier későbbi érsekével kötött gyermekkori barátsága. Nevezzük őt eredeti nevén Wolfgangnak, akit soha nem vonzott a csillogás, a pompa és a hatalom. Szerény és komoly ember volt, aszkétikus életet élt és ezt még akkor is megtartotta amikor a trieri érsekség katedrálisának kanonokja lett. Henrik érsek 964-ben bekövetkezett halála után kolostorba vonult és szerzetes lett, tanítással töltötte a mindennapjait, diákjaitól fizetséget nem fogadott el. Később felébredt benne a missziós tevékenység iránti vágy és elhagyva a kolostort, Csehországon keresztül Magyarországra vándorolt. Hivatását a szegények és a betegek védelmezése területén gyakorolta. Többször visszautasította a püspöki kinevezést, míg végül 972 karácsonyán nagy nehezen beadta a derekát I. Ottó császárnak, aki Regensburg püspökévé nevezte ki. Ennek a püspökségnek cseh területen voltak missziós feladatai, így másodszor is volt oka arra, hogy szellemiségét és a lábnyomát is otthagyja a bohém földön. Nagyon tartott attól, hogy püspök legyen, de épp ebben a feladatban tudott kiteljesedni missziós tevékenysége. Szintén Csehországhoz fűződik egyik legnagyobb érdeme is, hiszen általa vált lehetővé a prágai püspökség II. Ottó általi 976-os megalapítása. Ottó császár megkeresésére lemondott csehországi püspöki jogairól, ezzel együtt hatalmas birtokairól is. E gesztusa által vált lehetővé Csehországban a keresztény egyház megszilárdítása, így nem véletlen a népszerűsége ebben az országban.

Képoszlop maradvány a fenyves mellett...

...közelében csodás gombákkal

Cikkünk írása közben jöttünk rá, hogy a témánknak abszolút mértékben aktualitása van, mivel Wolfgang püspök épp a mai napon, 994 október 31-én hunyt el Puppingban a mai Ausztria területén, Český Krumlovtól mindössze 85 km távolságra.

Az erőből kibukkanva, már látszik a kájovi templom

Az esős időben végigjárt zarándokutat szerencsésen befejeztük, út közben érdekesebbnél érdekesebb dolgok történtek velünk, és mindeközben megannyi szépet láttunk, amikről a fotóink is tanúskodhatnak. Az út végén, az erdőből kiérve megpillantottuk a völgyben elhelyezkedő kájovi nagytemplomot és láss csodát, a nap is épp ekkor sütött ki.

Az utolsó képoszlop a kájovi templomnál

A csodásan díszített kapualj

Ha kedvük tartja, egy következő Český Krumlov-i látogatás alkalmával zarándokoljanak Önök is a középkori búcsújárók nyomában.