Idézet és pár kép XI. - Miloš Urban – Santini nyelve (A fény regénye)

Sorozatunk legújabb részében újból (lásd Idézet és pár kép II.) Miloš Urbantól, az 1967-ben született cseh regényírótól idézünk. A 2005-ben megjelent Santini nyelve címet viselő történelmi thrillerje az író egyik legkiválóbb műve, főleg azok számára nyújt maradandó élményt, akik szeretnének megismerkedni Csehország gótikus építészeti remekműveivel, és többet szeretnének tudni „Jánoskáról”, azaz Nepomuki Szent Jánosról. A kis túlzással „művészettörténeti horror”-ként is jellemezhető izgalmas regényt olvasva bejárhatjuk Csehországot, meglátogathatjuk a híres cseh építész Santini zseniális építményeit, és a regény főhősével együtt kereshetjük a világról mindent elmondó titokzatos univerzális mondatot. Az alábbi idézetünkben a főhősünk éppen Santini egyik alkotását látogatja meg:

A templom és mellette a Szent Anna-kápolna

„A Coopert egy panzió előtt hagytam, ahonnan pirított hagyma szaga terjengett, és a bőröndből kivettem az elemlámpát. Vagy ötven métert visszamentem az országúton. A templomhoz vezető lépcső tövében álltam. A Szűz Máriáról elnevezett templom a morvaországi Křtiny-ben. A fehér homlokzaton szilánkokra törő délutáni nap sugaraiban félig lehunytam a szemem, és feszülten vártam, hogy sarkában mikor villannak fel a táncoló fehér foltok, amelyek abban a pillanatban eltűnnek, amint arra fordítom a fejem. De semmi sem mozdult, a falu olyan volt, mintha valamennyi lakosát magával vitte volna a patkányfogó, és a templom előtti szabad tér is kihalt volt, még turistát sem látott az ember.

Szűz Mária-templom

Hatalmasnak tűnt, az éles fényben így közelről nem volt könnyű az egészet befogni a tekintetemmel. De rögtön láttam, mi hiányzik róla, egyébként tudtam is a könyvekből. Látni ezt a hiányt szinte fájt. A templom szokatlan – északnyugati – tájolású, a Santini halála után megtervezett és a déli homlokzaton emelt torony a hajó főtengelyén áll. Mind az északkeleti, mind a délnyugati oldalon egy-egy ovális alaprajzú, alacsony oszlopos keresztfolyosónak és kápolnának kéne lennie. Az északkeleti oldalon az árkádfolyosó végében meglepően magasra emeli kupoláját a Szent Anna-kápolna. A délnyugati oldalon viszont hiányzik ez a keresztfolyosó, meg a kápolna is. Szent Józsefnek kellett volna szentelni, és az Anna-kápolna tükörképe lett volna. Soha nem építették fel, üresség van a helyén csupán.

A templom túloldalán a meg nem épült Szent József-kápolna helye

Aki keletről érkezik az országúton a keskeny völgybe, azt lenyűgözik a kegyhely épületegyüttesének fehérre vakolt falai és zöld tetői, akárcsak a felfalazott függőlegesek és az üresen hagyott helyek dinamikus összjátéka – a fal résein a templom mögötti erdő domboldalra nyílik a kilátás. Ezt látva arra gondoltam, vajon Santini tudta-e, hogy nem messze innen zuhan a mélybe a Macochának, azaz Mostohának nevezett szakadék. Křtinyt a halála előtt öt évvel tervezte, a templomot azután a század közepén fejezték be, és a hiányzó ikret inkább elfelejtették, mint ahogyan azokat felejtik el, akik a szakadékba vetik magukat.”

A Macocha-szakadék

Miloš Urban: Santini nyelve (Santiniho jazyk), Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2008 (Fordította: V. Detre Zsuzsa)