Előző cikkünkben a Csehországban található katonai gyakorló
területekről írtunk, azokról a nagyobb térségekről, amelyek
talán első hallásra meglepő módon de mégis igen jelentős
természetvédelmi szerepet tölthetnek be. Miért is? Nos
mindenekelőtt ezek a területek elzártak, nincs rajtuk állandó
emberi jelenlét, nincs, vagy csupán nagyon korlátozott mértékű bárminemű gazdasági tevékenység. Továbbá a területek
vízelvezetése csaknem természetes, többnyire alacsony szintű az
emberi károsanyag-termelés, -felhalmozás mértéke. A korábbi
települések helyén már összefüggő, jórészt közel természetes
vegetáció alakult ki. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ezek a
területek mintegy visszatértek egy középkor előtti állapotba,
ami kifejezetten jót tett a természetes növénytakarónak és az
állatvilágnak egyaránt. A különböző rendszerességgel
megtartott hadgyakorlatok természetesen egy-egy helyen drasztikus
hatással járnak, de ezek összességében jóval kevésbé
kártékonyak, mintha az évtizedek során folyamatos intenzív mező-
vagy erdőgazdálkodást folytattak volna.
Az
elzárt területek botanikai, ökológiai vizsgálataira egészen a
rendszerváltásig nem kerülhetett sor, de ezt követően már
szerencsére beengedték a kíváncsi kutatókat és természetvédelmi
szakembereket. A legnagyobb terepi vizsgálatok a NATURA 2000-es
területek kijelölésekor zajlottak. Ekkor jöttek rá, hogy a
nagyszabású katonai gyakorlatok helyszínei kifejezetten változatos
borítottságú, mozaikos szerkezetű területek (erdő, rét foltok,
különféle vizes élőhelyek), amelyek igen magas biodiverzitás
(biológiai sokféleség) értéket mutatnak, azaz nagyon sokféle
állat- és növényfaj él rajtuk. Ez a sokféleség elsősorban a
növényfajok terén mutatkozik meg. A dél-csehországi Boletice
nevű katonai területen a több száz faj mellett 53 (!) védett
fajhoz tartozó egyedeket, illetve azok stabil populációra találtak rá a kutatók.
Boletice |
A
madárvilág vizsgálata során is igen érdekes eredményekre
bukkantak. A Boletice területén olyan ritka madárfajok példányai
élnek, mint a haris, az európai törpekuvik,
az erdei pacsirta, a háromujjú harkály
vagy éppen a császármadár! Egyik-másik faj teljes
cseh populációjának több mint 10%-a él ezen a kis területen. A
patakokban jelentős botos kölönte (ez egy halacskaféle!)
állományokra bukkantak és a hiúzok száma is jelentős. Ez az
állapot persze nem nevezhető természetvédelmi szempontból
ideálisnak, számos negatív emberi beavatkozás (a katonai erdészet
erdőirtásai, hadgyakorlatok, egyes értékes területek évtizedes
kezeletlensége) veszélyezteti az állapotot.
Haris (fotó: Pal Hermansen) |
Vannak
azonban olyan területek is, ahol az emberi pusztítás mellett már
nem tudunk pozitív fejleményekről beszámolni. A cikkünk nem
katonai jellegű lakatlan térségei, - amelyekre főként Csehország
északi-északnyugati részén, az Érchegység lábánál
bukkanhatunk - ugyanis helyben csak a rombolást hirdetik. Rendszeres
blog olvasóink - főként akik a Most óváros sorsáról szóló
cikkünket is olvasták - talán már kitalálták, hogy ezek a
területek nem egyebek, mint a bányavidékek.
Bányavidék (kattints rá!) |
Az
ember fokozódó nyersanyag és energiahordozó igénye
kielégítésekor kivált a szocialista időszakban háttérbe
szorult a természet, a kulturális és épített örökségek,
végeredményben magának az embernek a védelme. Amennyiben
kiderült, hogy egy település alatt, vagy akár sok települést
érintő területen könnyen kiaknázható (külszíni fejtés) pl.
barnakőszén készlet fekszik akkor az emberi értelem megszűnt
létezni, és csak a gazdasági érdekek törtek a felszínre.
XIX. századi térképrészlet |
Ugyanaz a terület ma |
A
településeket ledózerolták, a tájat teljesen lepusztították, a
külszíni fejtés során millió köbméternyi fedőréteget szedtek le, és az alatta található értékes anyagot kitermelték.
Így nem csupán a megnyitott bányaterületek okoztak nagy
pusztítást, de a kitermelt irgalmatlanul nagy mennyiségű meddő
anyagnak is kellett a felszínen helyet biztosítani. Így
keletkeztek, és keletkeznek a mai napig ezek a hatalmas meddőhányók
a soha nem csillapodó energiaéhség örök mementójaként.
Bányaművelés |
Csehországban
elsősorban Kadaň,
Chomutov,
Březno
háromszögében, valamint Most
város környezetében alakították ki ezeket a hatalmas
bányavidékeket. A légi- illetve műholdfelvételek sokatmondóak.
Erdők, mezők, tavak, falvak, kisebb városok...minden eltűnt,
egyszer s mindenkorra. Helyén csak a puszta meddő, műdombok,
műtavak, műpatakok, művízesések maradtak. Akadt olyan
bányaterület is, ahol egyetlen év során több mint 50 millió tonna
fedőréteget távolítottak el! De ne gondoljuk, hogy mindez csak
Csehországban történhetett meg, hiszen egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Iharkút
nevű
falucska a Bakonyban, amelyet a 70-es évek végén szintén
feláldoztak a bányászat kedvéért. Búsongásnak azonban nincs
helye, a múlt történései, régi vétkeink egyben a
tanítómestereink is. Csak jól figyeljünk arra, amit tanítani
akar nekünk!
Nemrégiben voltak olyan tervek, hogy a Karlovy Vary közeli Hradiště katonai területet nemzeti parkká alakítják (Doupovské hory), de aztán, állítólag a veszélytelenítés túl nagy költségei miatt, inkább a Brdy katonai területet szüntetik meg.
VálaszTörlésKöszönjük a kiegészítést!
Törlés