Előző cikkünkben szóltunk Johann Gregor Mendel, a „genetika atyja” fiatalságának éveiről és a gazdag brünni (Brno) intellektuális táptalajról, amelyre az ifjú pap megérkezett. Mendel Cyril František Napp apát, a Szent Tamás apátság vezetője szárnyai alá került, így megkapta a kellő kezdő lökést a későbbi munkásságához. A kor átlagánál magasabb (168 cm) fiatalember a saját bevallása szerint amúgy sem érzett túl nagy ihletet a papi feladatok ellátására, így számára a tanítás és a tudomány jelentette az igazi utat. Egy ideig helyettes tanárként matematikát és görög nyelvet tanított Znojmóban, majd megpróbálta a tanári végzettséget megszerezni, de ez nem sikerült neki, így visszatért a brünni kolostorba. Később Bécsben is tanult egy ideig, ám a végén csak nem sikerült letennie a professzori vizsgát.
 |
| Mendel 200 |
Ehelyett a brünni kolostor termékeny légkörében méhészkedéssel, meteorológiai mérésekkel és nem mellesleg a kolostor kertjében növények keresztezésével (hibridizációjával) kezdett foglalatoskodni. Ehhez sokféle növényt próbált ki, majd közülük 1856-tól a borsóban találta meg a kísérletei szempontjából az „igazit”. Egy 35x7 méteres területen termesztette a saját maga által porzott borsó növényeket, gondosan ügyelve arra, hogy pl. a rovarok egy kis kósza porzással ne tudjanak belekontárkodni a kísérleteibe.
 |
| Néhány lap Mendel könyvéből |
A borsó szaporításának eredményeit (ugye még rémlik valami a biológiai tanulmányainkból?) végül 1865-ban közölte a „Kísérletek növényhibridekkel” címmel, mintegy 40 oldalon, de eme később meghatározónak bizonyuló munkája hamar a feledés homályába tévedt, és sajnálatosan ott is maradt évtizedeken át. Munkái révén nem mellesleg Mendelt tekinthetjük a biometria szülőatyjának is, ám a felfedezéseit rögzítő könyveinek példányai ekkor még csak cseh és osztrák egyetemek könyvtárainak polcán porosodtak. Mendel ugyan elkeseredett, de a feljegyzések szerint biztos volt benne, hogy az ő ideje el fog jönni. Figyelmen kívül kerülésének oka egész egyszerűen az volt, hogy a korszak még nem érett meg a munkája megértésére és elfogadására. Kortársa, Charles Darwin pedig amúgy is „izgalmasabbat” alkotott.
 |
| A kolostor udvara és az egykori üvegház helye |
1868-ban, Napp apát elhunytát követően Mendelt választották a kolostor vezetőjévé, majd egy évvel a Természettudományos Társaság alelnöke lett. Ezen a posztokat egészen az 1884. január 6-án bekövetkezett haláláig betöltötte. A csontvázán elvégezett és a napokban közölt vizsgálati eredmények szerint magas vérnyomás, vese problémák és az erős dohányzás káros hatásai keseríthették meg életét, és vezethettek a halálához. Egy „a virágokat szerető…szelíd, jóságos és kedves” ember távozott el, aki nem mellesleg letette a genetika alapköveit. De ezt ekkor még senki sem sejtette. Mendel tudott Darwinról, és a munkája előtt tisztelgett, jólehet vitatta néhány megállapítását. Darwin ugyanakkor vagy nem ismerte Mendel munkájának eredményeit, vagy nem mutatott érdeklődést irányukba.
 |
| Interaktív kiállítás |
Mendelt és művét 1900-ban „fedezte fel” szinte egyszerre három biológus-botanikus kiválóság is, nevezetesen a német Carl Correns, a holland Hugo de Vries és az osztrák Erich von Tschermak Seysenegg, Ekkor vált világossá a számukra és ezzel a világ számára is, hogy a csöndes szerzetes anno egy új tudományág, nevezetesen a klasszikus genetika alapjait tette le, olyan a mai napig használt alapkifejezések bevezetésével együtt, mint pl. domináns és recesszív öröklésmenet, homo- és heterozigóta. Ugye ezekre a szavakra már valamennyien emlékszünk, még ha a jelentésüknek után is kell néznünk! Az utókor az említett trió mellett az angol Batesont, és Punnettet valamint a dán Johannsent tekintik az első genetikusoknak. Ők voltak azon kutatók, akik továbbfejlesztették a mendelizmust, ezzel hivatalosan is útnak indítva a genetika tudományágát. Ám egy biztos, hogy Mendel nélkül a genetika csak jóval később született volna meg.
.jpg)
.jpg) |
| Mendelre emlékezve |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése