Klokoty, a tábori zarándoktemplom

A külföldön-belföldön járó mezei turista gyakorta követ el egy klasszikus „hibát”. A helyi ismeretszerző, látványosság néző útja során csak az útikönyvekben jelzett „legfontosabb” épületeket, nevezetességeket tekinti meg, de már energia, vagy lelkesedés hiányában nem szán időt azok szűkebb-tágabb környezetének megtekintésére. Pedig az esetek többségében olyan érdekességek vagy szépségek bújnak meg valahol nem is messze a háttérben, melyek meglátogatása felettébb lélekmelengető vagy akár életre szóló élményt nyújt.

Klokoty

Ez jutott eszünkbe akkor is, mikor a dél-csehországi Tábor városában néhány napot töltve, a „kötelező” városnéző útvonal teljesítését követően lesétáltunk az egykori huszita Tábor hegyről a Tismenicky (Košínsky) patak völgyébe, ahol a nyári napmelegben is kellemesen hűvös sétaösvények várnak az árnyra és a természet csendjére áhítozókra. Miközben a Jan Žižka egykori huszita vezérről elnevezett bástya alatti zöldben, a Josef Holeček íróról, fordítóról elnevezett parkban sétálgattunk, feltűnt, hogy egy kis hídon át olykor-olykor pár helyi, vagy turista kel át a keskeny patak túlsó oldalára, majd egy meredek emelkedőn felfelé veszi az útját. Az erős kaptató ugyan egyáltalán nem vonzott minket, ám annál inkább felkeltette az érdeklődésünket, hiszen miért is menne fel bárki is, ha nem érné meg neki? Így a sokszor használt „nincs más hátra, mint előre” jelmondat mentén mi magunk is nekivágtunk megmászni a völgyet határoló túlsó domboldalt.

Úton a zarándoktemplom felé

Amint a rövid kaptatón igencsak lassan haladva, a fonnyadt tüdőnket és az erősebb terheléshez nem éppen szokott szívünket „életre keltve” caplattunk felfelé egyre izgalmasabb látvány tárult elénk. Ugyanis a völgy felől érkező zarándokokat lelkesen üdvözlő Nepomuki Szent János kápolnácskához érve egyúttal megpillanthattunk egy csodás épületet is. Miközben haladtunk a stációkkal és hársfasorral szegélyezett utunkon a falakkal körülvett sok tornyú szépség is egyre inkább feltárulkozott előttünk.

Tíz torony

Hamarosan meg is érkeztünk a Klokotyhoz vagy más néven a Tábor-Klokoty római katolikus zarándok templomhoz. Klokoty nevét vagy a területen egykor nővő hólyagfákról vagy az itt kibuggyanó gyógyító erővel bíró forrásról kaphatta. Ez utóbbi fölé emelték az ún. Dobrá Voda (Jó víz) kápolnát. A délről a Lužnice folyó által határolt Klokoty már a kora középkor óta zarándokok sokasága által felkeresett szent terület volt s a hely vonzásához egy Szűz Máriáról szóló legenda is hozzájárult.

Dobrá voda kápolna

A Kotnov lovagok alapította XII. századi fatemplomot idővel gótikus templom váltotta fel, de a kezdeti fejlődés azonban a husziták megjelenésével megakadt. Nagy csapás érte a templomot, hiszen a szemközti, addig be nem népesített dombra erődöt, majd várost építtető trocnovi Jan Žizka táborita hívei nem értékelték túl nagyra a római katolikus szomszédot. Sem az épület, sem a hívek nem úszták meg tragédia nélkül. A husziták bukását követően azonban a megtépázott Klokoty lassan magához tért. 1520-ből származó írás szerint a romok helyén egy sértetlen Szűz Mária képre bukkantak, ami több, mint bíztató jel volt az építendő, később természetesen Szűz Máriához felszentelt új templom jövőjével kapcsolatban.

Bejárat a templom udvarába

A mai napig álló, más templom társaitól erősen különböző épületegyüttest a XVII. század végére tulajdonossá váló montserrati bencés rend 1700 körül alapította a már említett előd helyén. Az immáron hosszú évtizedek óta Habsburg uralom alatt álló cseh földeken, az ellenreformáció, rekatolizáció lendülete természetesen még olyan városokban is fénykorát élte, mint Tábor az egykori huszita főváros. Így nem csoda, hogy a város gazdag arisztokratái és jómódú kereskedői jelentős összegeket áldoztak egyházi épületek emelésére. A bencés rend vezetője Didaco di Converonak így a pénz megszerzése nem volt oly nehéz feladat, mikor meghirdette az új zarándoktemplom építését. A munkálatok elvégzése azonban már nem bizonyult oly egyszerűnek, így mintegy tizenhárom éven át tartott amíg végeztek. Ennek oka nagyrészt abban is keresendő, hogy a templomhoz a korszak egyik legzseniálisabb építésze, Jan Blažej Santini meglehetősen intelligens, ám eléggé bonyolult munkái adták az ihletet, ötletet.

A zarándoktemplom és környezete alaprajza

Magát a templom főépületét 1714-re fejezték be, majd fokozatosan bővítették a mai falakkal határolt, komplex szerkezetű formájára. Így született meg 1743-ra az a mű, amely az európai barokk építészet ékköveivel összevetve is kiállja a próbát. Erre az évre készült el a templom főoltára is, melyet a híres prágai aranyműves, Franz Josef Seitz alkotása. A tíz gyönyörű toronyban tizenegy harang található, melyek közül a legrégebbi 1508-ból származik. A központi Szűz Mária-templom körüli kerengőt 1723 és 1730 között építették.

A templom körüli kerengő

Klokotyban ma is aktív vallási élet folyik, helyi hívők látogatják, zarándokok keresik fel és persze a magunk fajta turisták is, akik itt a hívők sokaságához hasonlóan egy kis békére és szépségre lelnek. Zárásként megjegyeznénk, hogy a zarándoktemplom természetesen nem csak a cikk elején említett módon közelíthető meg, a cikk elején említett meredek kaptató csupán a legrövidebb út a belváros felől.