Engedjék még hogy egy személyes
emlékkel kezdjem a cikkünket. Valamikor megboldogult
gyermekkoromban szüleim a közeli ének-zene tagozatú általános
iskolába irattak be, ahol egy kisebb felvételit követően
egyenesen a „Z” betűvel jegyzett zenei osztály tagja lehettem.
Az osztály a jellegéből fakadóan inkább csak lányokból állt,
mindössze hatan alkottuk a „kőkemény” fiú brigádot. Hogy ez
a számbéli leány fölény vajon jó vagy rossz volt a számunkra
azt az olvasóink képzeletére bízzuk, a cikkünk ugyanis egészen
másról szól. Az iskolában az első években furulyázni
tanulgattunk, és persze szorgalmasan léptünk fel az osztályból
formált ének kórussal. Emellett csaknem valamennyiünk választott
magának egy hangszert is, mely professzionális használatát
legalábbis megpróbálta minél tökéletesebben elsajátítani.
Voltak akik a különféle vonós hangszerek mellett döntöttek, de
kétségkívül az egyik legnépszerűbb választás a zongora volt.
Petrof |