A cikksorozatunk előző részében már
elkezdtük felvázolni, hogy milyen történések vezettek az
Operation Anthropoid név alatt is ismert Heydrich elleni
merénylethez, most folytassuk az események láncolatának
felvázolását, s a legfontosabb szereplők ismertetését.
 |
| Reinhardt Heydrich |
1942-ben, amikor Reinhardt Heydrich a Cseh-morva Protektorátus kormányzói posztját elfoglalta, már tapasztalt náci politikusnak, agytrösztnek, végrehajtónak, s emiatt Adolf Hitler német birodalmi kancellár bizalmi emberének számított. A kegyetlensége miatt Heydrichet maga a Führer is mint „vasszívű ember” említette, s ezt a nevet dicséretnek szánva. Az 1904-ben született Reinhardt Tristan Eugen Heydrich édesapja protestáns zeneszerző, operaénekes volt, de az egész família közel állt a zenéléshez. A Heydrich felmenői között szerepelt a Drezdai Királyi Konzervatóriumot dirigáló nagyapa is, de sajnálatosan az ifjú Reinhardot nem csupán a zene iránti rajongás (még felnőttként is szívesen hegedült), hanem más, sokkal kevésbé békés gondolatok is mozgatták. A német szempontból vesztes I. Világháborút követő zűrzavaros időszakban a fiatal fiú egyre közelebb került a nemzetiszocialista mozgalmakhoz, majd 1922-ben belépett az újraformálódó német hadseregbe, pontosabban a haditengerészethez szegődött. Az ambíciókban és arroganciában egyáltalán nem szűkölködő, a ranglétrán folyamatosan felfelé lépdelő, amúgy a csapodárságáról is híres Heydrich 1930-ban megismerkedett későbbi feleségével Lina von Ostennel, majd gyorsan el is jegyezte. Ám eme lépése nem volt túl átgondolt, hiszen korábban egy másik hölgynek, mégpedig egy befolyásos tanácsos lányának is házasságot ígért és a házasság szédelgés áldozatának felbőszített édesapja bosszúból kirúgatta Heydrichet a tengerészettől.
A karrierlehetőségtől imigyen
megfosztott Heydrich ifjú felesége már korábban is a náci párt
híve lett, s így nem meglepő, hogy a talajt vesztett, ám a
nemzetiszocializmus eszméjében újból követendő ideológiára
találó férje csakhamar a politikai életben keresett új célokat.
Az éles eszének, s nem mellesleg a morális fenntartás
nélküliségének köszönhetően csakhamar üstökösként szállt
felfelé a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)
szervezetében, Heinrich Himmler jobb kezének számított. Aktívan
részt vett a zsidóellenes „kristályéjszaka” lebonyolításában,
a párton belüli konkurencia, az SA vezetőinek eltávolításában
(a hírhedt „hosszú kések éjszakája”), az ő nevéhez
fűződött a párt katonai és védelmi szervezetén (SS) belüli
titkosszolgálat (SD) kitalálása és vezetése, később a Gestapo,
Interpol majd a rendőri, államvédelmi szervezetek összevont
irányítása (RSHA – Biztonsági Főhivatal), továbbá a háború
kirobbantását követően a meghódított területeken a Hitler faji
politikájának gyakorlatban történő megvalósítása, a zsidó,
cigány, kommunista lakosság megsemmisítése az általa tervezett,
szervezett Einsatzgruppen működése keretében. Jóllehet a
rosszakarói többször támadták feltételezett zsidó származása
miatt, de ő a vádakat kategorikusan visszautasította, és annál
bőszebben dolgozott a zsidókérdés „végső megoldásán”.
1942. január 20-án Wanseeben Heydrich, ekkor már mint SS
vezérezredes (SS-Obergruppenführer) a konferencián részt vevő
német állami szervek vezetőivel elfogadtatta elképzeléseit az
európai zsidósággal kapcsolatban, melynek értelmében a
fizikailag jó állapotban lévőket útépítésre használnák fel,
melynek során a többség „természetes úton semmisülne meg”.
Mindezek alapján Heydrich a Holokauszt egyik szülőatyjának
tekinthető.
 |
| Cikk Heydrich Prágába érkezéséről |
Amikor Adolf Hitler kinevezte a
Cseh-morva Protektorátus kormányzói tisztére, a feladat már
ismerős volt számára: a Führer által csak „cseh férgeknek”
titulált lakosság germanizálása, de legfőképp az egyre
komolyabb belső ellenállás gyors letörése, a cseh lakosság
megtörése. Heydrich a bevált módszereit alkalmazta és regnálása
első három (!) napja alatt 92 embert öletett meg. 1942 februárja
folyamán 4-5 ezer embert tartóztatott le, és akiket nem végeztek
ki, azokat a Mauthasen-Guseni koncentrációs táborba hurcolták el,
ahonnan csak 4%-uk tért vissza a háború befejeztével. A „prágai
mészáros” színre lépésének köszönhetően márciusra a cseh
kulturális, civil élet megszűnt, az ellenállási mozgalmak
többsége felszámolódott, a cseh földek halálosan
elcsöndesedtek. A cseh gyárak csöndben a német háborús
gépezetnek dolgoztak, a kiemelkedő termelési teljesítményeket
maga a kormányzó jutalmazta. Így 1942 májusára Reinhardt
Heydrich kissé óvatlanul már azt hihette, hogy a cseheket teljesen
megtörte, de legalábbis lecsendesítette. Túlzott magabiztosságát
jelezte az is, hogy bátran utazott nyitható tetejű kocsijában,
mindössze a sofőrje kíséretében.
 |
| Edvard Beneš kitüntetést ad át Jan Kubišnak |
Ám mindeközben a másik oldalon is
zajlottak az események. Csehszlovákia német megszállásakor az
elmenekülő Edvard Beneš, az
ország korábbi miniszterelnöke Párizsban megalakította a
Csehszlovák emigráns kormányt, amely Franciaország német
megszállásakor Nagy-Britanniába tette át a székhelyét. 1941-ben
Beneš és František Moravec a csehszlovák titkosszolgálat
vezetője ötölte ki az Operation Antropoid, magyarul „emberszabású
hadművelet” kódnévvel ellátott akciót, melynek célja a
Protektorátus kormányzója elleni merénylet lett. Beneš úgy
vélte, hogy egy ilyen hősies akció egyrészt felszítja az
ellenállási mozgalmakat, továbbá a csehek és szlovákok testvéri
kapcsolatát is jól jelképezi. A tervet a brit katonai vezetés
támogatta, a szükséges haditechnikát, eszközöket, a
logisztikát, a kiképzést biztosította, ugyanakkor a cseh
ellenállás egy része kifejezetten ellenezte a tervet, a
megtorlásoktól félve. Ám a kockát elvetették, és a feladat
végrehajtására felkészített csoport két vezető tagja a
cseh Jan Kubiš, és a szlovák Jozef Gabčík lett. Kubišt
csereemberként került az eredetileg kiválasztott Karel Svoboda
őrmester helyére, aki a kiképzésen fejsérülést szenvedett, s
ez a kényszerű csere a küldetés végrehajtásában is késedelmet
okozott.
 |
| Kubiš és Gabčík |
Jan Kubiš 1913-ban született a
morvaországi Dolní Vilémovicében. Hosszú ideig a csehszlovák
hadseregben szolgált, majd 1938-ban leszerelt és visszatért a
civil életbe, mint téglagyári munkás. Ám Csehszlovákia német
megszállásakor elhagyta az országot, s a Francia Idegenlégiót is
megjárva csatlakozott a brit földön állomásozó csehszlovák
emigráns hadsereghez. Az egy évvel idősebb Jozef Gabčík a ma
Szlovákiához tartozó Rajecfürdőn (Rajecké Teplice) született, eredetileg vegyi üzemi dolgozó, aki később csatlakozott a csehszlovák hadsereghez.
Végül 1941. december 28-án légi
úton elindult a kilenc katonából álló kommandó, és több
incidenst követően (légelhárítás tüze, ellenséges repülőgép
támadása) az egység ejtőernyősugrással földet ért, ám nem a
tervezett Pilsen környéki területre, hanem Prága mellé, s nem
mellesleg Jozef Gabčík lába is megsérült. Ám megúszták a
lebukást, és sikeresen felvették a kapcsolatot a helyi
ellenállással, majd Prágában rejtőzködve hónapokon át
tervezgették a merényletet. Felmerült a gondolat, hogy egy vonatút
során támadjanak Heydrichre (végül elvetették az ötletet), majd
tettek egy sikertelen kísérletet Prágán kívül a kormányzó
autójának megállítására (pár órán át hiába vártak a
gépjármű megérkezésére), végül Heydrich napi rutinjának
tanulmányozásával összeállt a terv, 1942. május 27-én Jan
Kubiš és a Jozef Gabčík, Josef
Valčíkkal (ő töltötte be a megfigyelő, előrejelző őrszem
szerepét, a merénylet helyszínétől 100 méterre) kiegészülve
elfoglalta a helyét, és várta Reinhardt Heydrich kocsijának
megérkezését. Innentől kezdődik a cikksorozatunk első részében
leírt eseménysorozat. A következő cikkünkben a merénylet
utóéletéről, tragikus következményeiről szólunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése