1942.
május 27-én, délelőtt fél tizenegy felé egy nyitott tetejű,
elegáns, sötétzöld Mercedes 320-as haladt Prága utcáin. Utasa
egy negyvenes évei felé közeledő, fiatal kora ellenére enyhén
kopaszodó, szigorú arckifejezésű, magas, egyenruhás férfi, akit
sofőrje, Johannes Klein éppen munkahelyére, a Prágai Várba
szállított. Aznap a cseh főváros közelségében fekvő s a több
mint fél
éve otthonául szolgáló, akkortájt Jungfern-Breschannak hívott,
ma Panenské Břežanyként ismert
település kastélyából a megszokott útvonalon haladtak, s így
értek el Prága mai 8. kerületébe, Libeňbe. A Bulovka kórház
közelében a V Holešovičkách utcára vezető út íves kanyart
vetett, így a sofőr a fékpedálra lépve kissé lelassította
járművét.
A merénylet színhelye |
Ám ekkor az útkanyarulat belső ívénél található villamosmegállóban álló férfi a hosszú kabátja alól előrántotta Sten MK II-es géppisztolyát és rájuk szegezte. Az alapjában véve könnyen kezelhető, és emiatt közkedvelt fegyver ezúttal csütörtököt mondott vagy műszaki hiba miatt, vagy éppen azért mert a használója izgalmában elfeledte kibiztosítani. Ám ezen kudarcot látva a férfi pár méterrel mögötte várakozó társa is gyorsan akcióba lendült. Táskájából előkapott egy kézigránátot, majd a közben, az utas utasítására megálló kocsi felé dobta, amely ugyan felrobbant, ám látszólag csak kis kárt okozott. A Mercedes kerekei és a karosszéria megsérült, a jobb oldali ajtó kivágódott, s a robbanásból az éppen elhaladó villamosnak, sőt magának a robbantónak is jutott, de az autó utasán és sofőrjén nem látszott semmi sérülés, sőt pisztolyaikat előrántva azonnal vissza is vágtak az ellenük támadóknak.
A megsérült gépjármű |
A lélekjelenlétét el nem
vesztő utas a robbanás előtt még rálőtt a besült géppisztolyú
merénylőre, majd azt követően rövid ideig tartó heves lőpárbaj
alakult ki. Mind az utas, mind a sofőr üldözőbe vett egy-egy, a
helyszínt elhagyó merénylőt, de közülük a robbantó kerékpárra
pattanva villám gyorsan elmenekült. Az utas egy darabig követni
próbálta a fel-, pontosabban besült gépfegyverest, de ekkor
döbbent rá, hogy eltalálta egy repesz, így a földre lerogyva
feladta az üldözést. A robbantót hiába kergető, majd visszatérő
sofőrjét küldte el inkább a még látó távolban lévő
géppisztolyos merénylő után, aki azonban egy kicsit később
visszalőve lábon találta üldözőjét, s elmenekült. Maga az
esemény percek alatt lezajlott, és látszólag egy volt a világ
sikertelen merényletei sorában. Ám rövidesen a történet
valamennyi szereplője, sőt a történésekről tudomással sem bíró
ártatlan ezrek sorsa is megpecsételődött. De mielőtt folytatnánk
az események sorát, ideje a merénylet előzményeivel is
foglalkozni, hiszen ennyiből még azt sem lehet megállapítani,
hogy miért került sor erre a drámai cselekményre, s ki is a rossz
vagy a jó ebben az igaz tragédiában.
A Német Birodalom terjeszkedése 1939-ig |
Ehhez azonban pár évvel
korábbra kell a történelemben visszaugranunk, egész pontosan 1938
szeptemberéig. A világuralmi terveit megvalósítani kívánó
Adolf Hitler német kancellár, a Führer, Ausztria annektálása
után az igen jelentős számú német nemzetiségű lakossággal
rendelkező első Csehszlovák Köztársaságot szemelte ki
célpontul. Az erősödő Német Birodalom ellen hatékony fellépésre
képtelen Nagy-Britannia és Franciaország, valamint a nácikkal
szövetséges Olasz Királyság 1938. szeptember 29-én aláírta a
müncheni egyezményt, amely Csehszlovákia többségében
szudétanémetek által lakott területeinek a németek általi
bekebelezését jóváhagyta. Ám a folyamat itt nem állt meg, gyors
ütemben a magyarlakta területek Magyarországhoz csatolásához, a
tisói fasiszta bábkormány megalakulásához, majd a német
csapatok 1939. március 15-i bevonulását követően a Cseh-Morva
Protektorátus kikiáltásához vezetett.
Emil Hácha csehszlovák elnök és Adolf Hitler német birodalmi kancellár |
A Protektorátus egyike volt
azon látszat kormányzatoknak, ahol elvileg a csúcson ugyan állt
egy “hivatalos” nemzeti vezető, jelen esetben a németek
meghagyták hivatalában az egészségében már igencsak megromlott
Emil Hácha államelnököt, ám ez a vezető a gyakorlatban
semmilyen irányítást nem végezhetett, döntést nem hozhatott,
sőt az ügyekbe még csak bele sem szólhatott. A Cseh-Morva
Protektorátus valódi urának szerepét a Führer által kinevezett,
s szinte teljhatalommal bíró kormányzó töltötte be. A
cseh-morva területeken az első kormányzói posztot egy utólag
akár mérsékeltnek is nevezhető politikus, a nemzetiszocialista
kormányok korábbi külügyminisztere, bizonyos Konstantin von
Neurath báró töltötte be, akinek a megszállt országban a fő
feladata a demokratikus intézmények (pártok, civil szervezetek,
sajtó) korlátozása, illetve kézi vezérlése, továbbá a
zsidóság szervezett begyűjtését célzó terv megalapozása volt.
Báró Konstantin von Neurath |
Ez utóbbit azonban nem tudta
teljes szívvel támogatni, így munkáját ez irányban nem éppen
elégségesen végezte, s emellett egyre kevésbé tudott mit kezdeni
a kezdeti sokk után felerősödő ellenállási mozgalmakkal sem.
Mindezért 1941 szeptemberében kényszerűen elhagyta hivatalát, s
helyére pár hónap elteltével az időközben a Szovjetunió
megtámadásával világháborút kirobbantó Német Birodalom vezére
egy felettébb tehetséges, szívvel-lélekkel náci eszméket valló
és azokat gyakorlatba hatékonyan átültető, hidegvérű
kegyetlenségéről hírhedt fiatalembert, Reinhardt Heydrichet
nevezte ki. Ő az eddig meg nem nevezett utasunk, aki ellen
merényletet hajtottak végre azon a csöndes nyár közeli prágai
napon, amely esemény később megsokszorozódva fejtette ki tragikus
hatását. Ennyit így bemelegítésként, a merénylet
főszereplőiről, a közvetlen előzményeiről s utóhatásáról
a soron következő cikkeinkben olvashatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése