Ismét eltelt egy hónap, következzék
a megszokott rövid cseh hírcsokrunk hírekkel, információkkal.
 |
| (Václav) Havel tér |
Zarándokút Prágából Hájekbe
Aki megfordult már Prágában a
Strahovi kolostor csodás Szűz Mária mennybemenetele-templománál,
illetve a Loretánál, az talán nem is sejtette, hogy egyben egy
régi zarándokút kezdő állomásánál áll. Egy olyan
zarándokútnál, amelynek 20 megállóját egykoron egyforma
kialakítású, magas kőstáció, s egyben képfülke jelezte. Ez a
Poutní cesta Hájek, azaz a Hájek zarándokút, amely a
közép-csehországi kerületben fennmaradt három egykori barokk
zarándokútvonal közül a legfiatalabb, de a stációk méreteit
tekintve a legimpozánsabb.
 |
| A fehérhegyi stáció |
Cseh kisüzemi sörfőzdék 12 – Közép-Csehországi kerület 1.
Időben hosszúra nyúló sorozatunkban
már csak két csehországi kerület (mondhatni megye) kisüzemi
sörfőzdéivel nem foglalkoztunk. A kettő közül az egyik a
csodálatos Prága városát körülölelő Közép-Csehországi
kerület, a Středočeský kraj. Akárcsak a cseh fővárosban, úgy
a közvetlen környezetében is gomba módra szaporodnak a
kisebb-nagyobb sörfőzdék, jelenlegi számuk egész pontosan 43,
amelyből 11 sörgyárnak minősül, míg 32 kisüzemi sörfőzdének.
A nagyobb méretű sörgyárak a következők: Bakalář, Ferdinand,
Herold, Hubertus, Klášter, Lobkowicz, Nymburk, Kozel, Podkováň,
Únětický és a Královský pivovar, más néven a Krušovice. Ugye
milyen ismerős nevek, nem csoda, hiszen a legtöbb sörgyár
termékei megtalálhatóak egy-egy budapesti söröző stabil
kínálatában is. De most ne foglalkozzunk velük, jöjjenek a
kicsik, nagy számuk miatt természetesen több részletben.
 |
| Chýně - Pivovarský dvůr |
Idézet és pár kép XXXIV. - Jiří Kratochvil: Kushadj, bestia!
Jiří Kratochvil 1940 januárjában
született Brünnben. Ahogyan azt látni fogjuk a karrierje
szempontjából talán nem is „választhatott” volna erre az
eseményre rosszabb időpontot. A tehetséges fiatalember 1963-ban
végezte el a Prágai Károly Egyetem filozófiai fakultását, majd
ezt követően tanárként és archiváló munkatársként dolgozott.
Megbecsült értelmiségi pályafutásának azonban hamarosan vége
lett hiszen 1968-ban, a Prágai tavaszt követően, az alig 28 éves
ifjút rendszer ellenessége miatt a „normalizálás” korszakát
élő kommunista Csehszlovákiában évtizedekre tiltó listára
tették. Csak a végzettségétől igen távol eső munkát
vállalhatott, így lett az elkövetkező húsz évben egyebek között
darukezelő, segédmunkás, éjjeliőr, telefonkezelő, fűtő.
Mindez azonban nem gátolta meg Kratochvilt abban, hogy élményeit,
gondolatait papírra vesse, ám a regényei kiadására még sokáig
várnia kellett. 1989-ben, a bársonyos forradalom fémjelezte
rendszerváltás éve után jött el végre a régen várt idő,
mikor hivatásos íróként is a nyilvánosság elé léphetett.
 |
| Jiří Kratochvil |
Séta a Lány-i kastély parkjában
Mindenek előtt érdemes leszögezni,
ezúttal sem a gyengédebb nem képviselőiről szól írásunk,
hiszen a Prágától nyugatra mintegy 40 km-re fekvő Lány
városkának természetesen nincs köze a lányokhoz, sőt! Amint azt
látni fogjuk a kicsi település s kastélyának története jóval
inkább kötődik az ország sorsát igazgató nagy hatalmú
férfiakhoz és kevésbé a hölgyekhez.
 |
| A Lány-i kastély |
Csehország drón „szemmel”
Amióta világ a világ az ember
törekszik környezete felfedezésére, és a látottak rögzítésére.
Kezdetben csupán rajzokon örökíthette meg mindazt amit a két
szemével látott, majd a technika fejlődésével már bővebbé
váltak a lehetőségei. Ma, az okos telefonok korában a
fényképezés, a mozgókép felvétel készítés már nem
ördöngösség, sőt nem is úri huncutság. Szinte a napi élet
részeként fotózunk, videózunk persze különböző minőségben,
mindenki a maga tehetsége, technikai háttere, lelkesedése szerint.
Folyton keressük a lehetőséget, hogy egy-egy témát olyan
szemszögből láthassuk és láttathassuk amely csak keveseknek
adatik meg. Az elmúlt pár évben a korábban csak katonai célokra
használt pilóta nélküli repülőgépek, közkeletű nevükön a
drónok váltak a filmezők új kedvenceivé, hiszen ezek a
kamerával felszerelhető masinák ma már megfizethetőek, aránylag
könnyen kezelhetőek és használatuk révén olyan látványban
részesülhetünk, amely eddig csak a madaraknak adatott meg.
A (dačicei) kockacukor története
"Hány cukorral a kávét?" - hangzik el
nem csupán Tandori Dezső versében ez a rövidke kérdés, hanem
nap mint nap sok százezer alkalommal a konyhában, ebédlőben,
kávézóban, étteremben és megannyi más helyen. És ekkor még
csupán Magyarországról beszélünk, hiszen szerte a világban
felbecsülhetetlenül sokszor érdeklődnek ily módon az éppen
kívánt cukor mennyisége felől. De miért is olyan természetes
számunkra ez a hány cukorral kérdés, amikor alapvetően egy
kristályos, mondhatni homok szerű anyagról beszélünk? A válasz
persze egyértelmű, hiszen még a mai mézzel, mesterséges
édesítőszerrel tarkított, kis porciókban zacskósított, a
„fehér cukrot” amúgy is közellenségnek nyilvánított
világunkban is a cukor egyik vezető „mértékegysége” a kocka.
Bizony, bizony a kockacukor a mostani cikkünk témája, és
hogy mi köze is van Csehországhoz arra hamarosan fényt derítünk.
De előbb szóljunk egy pár szót magáról a cukorról, pontosabban
annak történetéről.
 |
| Kockacukor emlékmű Dačicében |