Szegény lovag lekvárral (Chudí rytíři s povidly)

Ezt az érdekes fogást nem csak elolvasásra, de elkészítésre is mindenképpen ajánljuk! A regionális konyhák jobbnál-jobb fogásai között keresgélve akadtunk rá Csehország első számú hegyvidékének, az Óriás-hegységnek (Krkonoše) és a hozzá tartozó hegylábi vidéknek (Podkrkonoší) erre az egyik igen egyszerűen és gyorsan elkészíthető olcsó ételére.

Szegény lovag lekvárral

A régi, hagyományos ételek jellemzője, hogy kevés, könnyen hozzáférhető és olcsó összetevőkből állnak. Sok közöttük a burgonyás vagy a kelt tésztás fogás amit némi hússal, máskor gyümölccsel vagy az ebből készített lekvárokkal dobnak fel. A szegénység, a változatos alapanyagok hiánya hozta ezt magával, és persze az is, hogy minden országnak a maga által megtermelt alapanyagokból kellett gazdálkodnia.

Anuše Kejřová régi szakácskönyve

A szegény lovag nevű étel eredete valójában ismeretlen, úgy lehetett, hogy ez az étel szép lassacskán terjedt el a köztudatban. Kutatómunkánk eredményeként elmondhatjuk, hogy Magdalena Dobromila Rettigová (1785-1845) a cseh gasztronómia nagyasszonya még nem említi ezt a fogást a leírásaiban, viszont a tőle majdnem 90 évvel fiatalabb Anuše Kejřová (1874-1924), a „hradeci Rettigovának” is nevezett, saját főzőiskolát alapító és működtető hölgy könyvében már szerepel a Chudí rytíři fogás. Anuše 1905-ben írt is egy szakácskönyvet a kis háztartások számára, amely leginkább a takarékosságra, a maradékok felhasználási lehetőségeire helyezte a hangsúlyt oly sikeresen, hogy ez a szakácskönyv azóta is használatban van, sőt 2009-ben kicsit megújítva újra kiadásra került.

Szerény összetevők

De mi is az a Chudí rytíři? Annyit elárulhatunk előzetesen, hogy leginkább a mi bundás kenyerünkre hasonlít, de attól sokkal ötletesebb. Ha a háziasszonyoknak mindene kifogyott már a kamrából, akkor vetették be ezt az egyszerű, de nagyon laktató fogást, amely legnagyobb meglepetésünkre tényleg finom eledelnek bizonyult. Még itthon is volt ellenzője a családban, de a megkóstolás után az ellenzék is elismerő szavakkal nyilatkozott róla. Amikor hozzáláttunk az elkészítéséhez, ugyanaz az érzés kerített hatalmába, amit az az alapanyagokban szűkölködő asszony vagy lovag, netán agglegény érezhetett, aki valami nagyon finomat szeretne létre hozni, és szinte kipattan a fejéből az Isteni szikra, mikor az asztalon levő szűkös hozzávalók láttán megszületik az ötlet. Ekkor még mi is kíváncsian vártuk a kicsit bizarr hozzávalókból születő ízletes eredményt, amit főfogásként vagy desszertként is tálalhatunk, és ami a magyar konyha számára is hozhat újdonságot.

Hozzávalók:
4 zsemle
szilvalekvár
1 tojás
kevés tej
3 evőkanál víz
zsemlemorzsa
zsír és/vagy olaj a sütéshez

Gyors elkészítés

Elkészítés:
A zsemléket (lehetnek kicsit szikkadtabbak is) vízszintesen négybe vágjuk, majd két szeletet szilvalekvárral „összeragasztunk”. A lekvárral bánhatunk kicsit bőségesebben is, így még ízletesebb fogást kapunk. Az összeragasztásnál a zsemle alját és tetejét fordíthatjuk befelé, így a tejet is jobban beszívja, és kinézetre is szebb szeleteket kapunk. Ha megvan a töltés, akkor a felvert tojáshoz adjunk kevés tejet és 3 evőkanál vizet, jól keverjük össze, és forgassuk meg benne a páros zsemle szeleteket. Vigyázzunk, hogy ne áztassuk el őket, csak éppen nedvesítsük meg. Ezt követően forgassuk meg a szeleteket a zsemlemorzsában, és már tehetjük is őket a forró zsiradékba. Nem szükséges túl sok belőle, mert jól magába tudja szívni. Elég, ha a szeletek alsó harmadáig ér a serpenyőben a felolvasztott zsír vagy olaj, amiben aranybarnára sütjük a szeleteket. Azonnal tálalhatjuk, melegen a legfinomabb.

Pompás végeredmény

A Chudí rytíři-nek léteznek más változatai is, lehet a lekvárhoz diót keverni vagy nutellával is tölteni. Sőt, sós változatban is elkészíthető, például párolt gombával.

Jó kísérletezést és még jobb étvágyat kívánunk hozzá! Dubrou chut'!