700 évvel ezelőtt született IV. Luxemburgi Károly

2016. május 14-én, IV. Luxemburgi Károly német-római császár és cseh király születésének 700. évfordulójára emlékezik Csehország. Az egész éven át tartó programsorozat innentől fogva kapcsol igazán turbó fokozatra. Sorra nyílnak az egykori uralkodó életét, munkásságát, korát bemutató kiállítások, számtalan koncerttel tisztelegnek IV. Károly, „Csehország atyjának” emléke előtt, sőt szeptember elején egy igazi koronázási fesztivált is rendeznek Prága Óvárosában, így idézve fel az egykori ceremóniát. De nem csak Prága ad helyszínt különféle, színes emlékprogramoknak. Brno-tól Karlovy Vary-ig, Jihlava-tól Písekig, Karlštejntől Kašperk váráig szerte az egész országban szinte megszámlálhatatlan mennyiségben kerülnek kisebb-nagyobb „Károly specifikus” események megrendezésre. Aki idén Csehországba látogat, még ha akarná, akkor se tudná elkerülni a IV. Károly emlékév egyik vagy másik programját. De ki volt ez a számunkra talán kevésbé ismeretes uralkodó, és miért is tartják Csehországban ekkora becsben? Lássunk hát róla egy kis háttér információt!

IV. Luxemburgi Károly

Luxemburgi Károly 1316. május 14-én született Prágában. Az elsőszülött fiút édesapja Luxemburgi János és persze édesanyja Csehországi Erzsébet eredetileg Vencelnek (Václav) keresztelte, de a IV. (Szép) Károly francia királlyal való jó kapcsolat miatt már Károly név alatt bérmálkozott. A kis trónörökös Franciaországban nevelkedett, ahol többek között Pierre Roger teológia professzor, a későbbi VI. Kelemen pápa okította. A tehetséges, igen jó eszű gyerkőc 17 korában már öt nyelven (cseh, német, francia, olasz és persze latin) beszélt és jól értett a harcművészethez is. Apja ekkortájt adományozta neki a morva őrgrófi címet, majd két évvel később, 1335-ben részt vett a nevezetes visegrádi királytalálkozón is. Mivel János főként Párizsban tartózkodott, így a Cseh Királyságot már 1333-tól kezdve a fia irányította a gyakorlatban. 1346-ban IV. (Bajor) Lajos császár ellenében német ellenkirállyá választották, de a császárhű tartományok ellenállása miatt csak francia területen tudott megmaradni. A híres crécyi csatában, az édesapjával együtt harcolt a franciák oldalán, persze némi földszerzés reményében, de ekkor nem csupán a harcot veszítette el. A már sok éve vak apja, Luxemburgi János a csatamezőn életét vesztette, és Károly maga is megsebesült. Ezt követően azonban fokról fokra fellendült Károly karrierje. Előbb 1347. szeptember 2-án cseh királlyá, majd német uralkodóvá, és végezetül 1355-ben német-római császárrá koronázták.

A Cseh Királyság IV. Károly alatt

Azonban a szimpla történelmi események, dátumok további felsorolása helyett egy kicsit összegezve tekintsük át, hogy ki is volt a több mint 30 éven át a cseh trónon (is) uralkodó király. Nos, mindenek előtt remek országvezető volt. Uralkodása alatt a cseh földek és benne főként Prága, gyors ütemben fejlődtek. Emellett Károly a Luxemburgok családi birtokait is sikerrel gyarapította, hiszen 1353-ban megkaparintotta Felső-Pfalzot, később Lausitzot, valamint a sziléziai Schweidnitz és Jauer hercegségeket (1368). Lényegében így egész Szilézia a cseh korona fennhatósága alá került. Károly, mint jó politikus a kisebb hűbéreseinek is kiváltságokat adományozott.

A Károly-híd

Korunkban IV. Károlyra elsősorban mint alapítóra, építtetőre tekintünk. Ez nem csoda, hiszen az ő nevéhez fűződik a csodálatos Károly-híd megépíttetése, a prágai Újváros, Karlovy Vary, Karlštejn és számos más várak, kolostorok megalapítása. IV. Károlynak köszönhetően a Cseh Királyság egy igazi ékkővé változott. Bátran állíthatjuk, hogy ebbéli munkálkodásai nélkül merőben más, szegényesebb képet alkotna ma Csehország. De az uralkodó nem csupán az építészeknek adott munkát. Mint mecénás, bőkezűen támogatta a festőket, szobrászokat és más művészeti ágak képviselőit. Köreiben megfordult maga Petrarca is. Persze IV. Károly mint országvezető, fejlesztő, alapító sikereiben nagy szerepet játszott egy külső tényező is. Az Európát ekkortájt erősen letaroló pestisjárvány a cseh földeket csak csekély mértékben érintette, így nem okozott nagy károkat.

Karlovy Vary

IV. Károly volt talán az első cseh király, aki a soknyelvűsége mellett tudott írni és olvasni is. Ez a tanultsági szint ma már természetesnek tűnik, de a XIV. században bizony még igencsak ritkaság számba ment. Talán éppen ebbéli műveltsége eredményezte, hogy 1348-ban megalapította a Prágai (Károly) Egyetemet, ahová szerte Európából hívott neves oktatókat. 1366-ban megépíttette a Karolinum (kollégium) komplexumát, amely erős lökést jelentett az egyetem fejlődésében. Károly maga is számos művet írt, köztük a fiatalságát összegző Vita Caroli Quartit. De ugyancsak támogatta a Biblia, és más művek latinról cseh nyelvre történő fordítását is.

Karlštejn vára

IV. Károly mint államfő, 1356-ban írta be magát Európa történelmébe. Ekkor bocsátotta ki Metzben a híres Aranybullát, amelyben törvényre emelte a kölni, a mainzi és a trieri érsekek, a cseh király (!), a szász–wittenbergi herceg, a rajnai palotagróf, valamint a brandenburgi őrgróf királyválasztó jogát. A fejedelmeknek a császárral megegyező jogokat adományozott a saját területükön (regálék, igazságszolgáltatás, személyük sérthetetlensége), s így szövetségi állammá alakította át a német-római birodalmat. Az Aranybulla lényegében egészen 1806-ig érvényben maradt.

Mindezek mellett IV. Károly, mint Európa nagy részét bejáró utazó, befolyásos diplomata, korának nagy gondolkodója, mondhatni látnoka is megalapozta a mai napig tartó hírnevét. Hitt egy erősen centralizált, háborúk nélküli Európában. Végezetül emlékezzünk meg még IV. Károlyról mint hithű keresztény uralkodóról is. Ebbéli ténykedésének egyik nagyon fontos lépése volt, amikor 1346-ban a prágai püspökséget érseki rangra emeltette, ezzel kivonva azt Mainz fennhatósága alól. Még édesapjával együtt nekifogott a Szent Vitus-katedrális építtetésének, amely az ő végső nyughelyének is helyet adott. Ezek mellett pedig, személy szerint is nagy rajongója volt a szent relikviáknak, amelyekből hatalmas gyűjteményt hozott létre.

IV. Károly 62 éves korában, egész pontosan 1378. november 29-én halt meg Prágában. Kulturális felvirágozás, gazdasági fejlődés és politikai stabilitás, minden túlzás nélkül így lehetne összegezni IV. Károly alatt a Cseh Királyságot. Mindez azonban a halálával megváltozott. Utódja a trónon fia. IV. Vencel lett, aki sajnálatosan nem örökölte apja adottságait, így a Cseh királyság fokozatos romlásnak indult, amely végeredményben a huszita háborúk kitöréséhez vezetett. De ez már egy más történet. Kívánjuk mindenkinek, hogy látogasson el idén Csehországba, és vegyen részt a IV. Károlyra emlékező programok, kiállítások egyikén-másikán.