Csehország, nem csak Prága!: Akkor és most 34. - Tábor

Dél-Csehország északi részén van egy város, melynek születésénél nem az aktuális király vagy a helyi nagyúr bábáskodott, hanem egy rebellis hadvezér. 1420-ban a mártírhalált halt katolikus reformer pap Husz János radikális követői, élükön Jan Žižkával a félszemű parasztvezérrel itt, az általuk Tábor-hegyének elnevezett gránitból álló sziklatömb tetején új várost alapítottak, Tábor néven. A korábban csak egy piciny települést rejtő, meredek oldalú sziklatetőt a Lužnice folyó és a Tismenický patak öleli szinte teljesen körbe, tovább erősítve természetes védelmét. A husziták a frissiben alapított településüket jól kigondolt védelmi rendszerrel, kőfalakkal, városkapukkal vették körbe, így biztosítva az itt élők biztonságát. Az új város ugyanis elsősorban a huszita mozgalmat támogató, és abban részt vevő emberek számára nyújtott menedéket.

Tábor főtere maketten

Táborban védelemhez jutottak a király hatalma ellen, amelyet a táboriták nem ismertek el, és a város egyben a vallási mozgalom központját is betöltötte. Itt képezték ki a huszita katonákat, innen indultak, és ide tértek haza a nem kis pusztítást végrehajtó csapatok. De a huszita háborúk korszakának mélyebb ismertetésébe most nem mennénk bele, számunkra most csupán az a lényeg, hogy alig pár év alatt megszületett, pontosabban felépült Tábor városa. A huszita háborúk lezárását követően ugyan Tábor hamar királyi városi rangot kapott, de lakói egészen 1452-ig még továbbra is az uralkodótól való függetlenségüket hirdették. Azonban az egyetlen huszita cseh király, Pogyebrád György (Jiří z Poděbrad) csapatai végül nagy nehezen, de csak bevették a várost, és ezzel az utolsó rebellis huszita cseh település lakói is „megtértek”.

Tábor a folyó feletti sziklán

A XV. század békés időszakában Tábor katonai erődből fokozatosan alakult át valódi várossá. Előbb megépült az Óvárosháza épülete, majd a főteret domináló csodás templom. Róluk még a későbbiekben részletesebben is írunk. 1532 és 1539 között, az ekkor még jobbára fából épült kereskedő házak többsége tűzvész martalékává vált. Ez egyszerre jelentett szörnyű katasztrófát, de egyúttal esélyt is arra, hogy Tábor építészetileg felfrissüljön. Ekkortájt emelték a ma is látható, eredetileg reneszánsz stílusú kereskedő házak többségét, amelyeket különféle fal rajzok, festmények, sgraffitók díszítettek. Ezek egy része még ma is látható. Ugyancsak ekkortájt érte el a tetőpontját Tábor földalatti alagútrendszerének kialakítási hulláma is. Kezdetben csak az Óvárosháza épülete alá véstek a sziklába hosszú pincéket, majd egyre több más ház alatt is kialakították őket. A nem összefüggő, de összességében több mint 20 km hosszú pincerendszer egyrészt kiváló tárolási lehetőséget jelentett a különféle termények számára, másrészt az év minden időszakában állandó hőmérséklet, megteremtette a feltételeit a sör érlelésének, tárolásának. Nem csoda, hogy a földalatti pincerendszer kiépítésében elsősorban a kis helyi sörfőzők gazdái jeleskedtek. No persze az alagutak kiváló menedéket is nyújtottak az ellenség elől.

1620

Első archív képünkön Tábor kőfallal körülölelt városa látható, középen a főtérrel. Az 1620 környékére datálható ábrázoláson a főtér a valósághoz képest még jóval nagyobb méretűnek látszik. A XVII. század első felében csapás csapás hátán érte Tábor városát. Előbb a Habsburg ellenes felkelésben játszott szerepéért lett kegyvesztett, majd később a harminc éves háború során a sikeresen ostromló svéd csapatok dúlták fel. De ezt követően a város fokról fokra magához tért és lassacskán újból központi szerepre tett szert a függetlenségétől megfosztott országban. Tábor ma Dél-Csehország második legnagyobb városa.

1899

A főtér a különféle korok, különböző építészeti stílusok sajátos elegyét mutatja be. A késő gótikus, reneszánsz, barokk, rokokó jelei harmonikus egységet képeznek a teret határoló épületeken. Az 1899-ben készült képeslapon a főtér (nem teljes) nyugati oldala látható. A bal oldali tornyos épület az Óvárosháza, amelyet 1440-ben kezdtek el építeni, de véglegesen csak 1521-re készült el. Ekkor már magába foglalta a csodálatos gótikus tanácstermet is, amely miatt gyakorta csak Palotaként emlegették. A harmincéves háború során az épületben jelentős károk keletkeztek, majd a felújítása barokk stílusban történt. Azonban 1878-ban egy bizonyos Josef Niklas építész vezetésével visszaállították az eredetihez közel álló (neo) gótikus kinézetét. Azóta jelentősebb változtatás nem történt, így ma is csodás látványban lehet részünk.

A Városháza gótikus tanácsterme, Jan Žižka lovasszobrával

Jelenleg itt található a Huszita Múzeum, és a már említett alagútrendszer látogatható szakaszának a bejárata is. A jobbra mellette álló házban található Csehország egyik legkiválóbb turisztikai Infocentruma. A kép jobb oldalán látható a „Krisztus megdicsőülése a Tábor-hegyén” elnevezésű plébániatemplom. Építésének kezdete egyidős a város alapításával, de az Óvárosházához hasonlóan csak jóval később, 1520-ban fejezték be.

1910

Az 1910-ben készült felvételen a főtér délnyugati szeglete látható. A már említett Óvárosháza épülete mellett balra áll a pazar homlokzat díszítésű Škochův dům, amely nevét a XX. század eleji tulajdonosáról kapta. A csodás szamárhát ívekkel díszített épület története azonban sok száz évvel korábbra nyúlik vissza. Balra tőle, a tér déli oldalát határoló házak szintén a reneszánsz kor szülöttei, még ha később számos kisebb-nagyobb átépítésen estek is át. A téren még megfigyelhető az 1567–68 között épített, díszesen faragott díszkút is, amely egykor igen fontos szerepet játszott a sziklára épített város vízellátásában. A kutat egy kis szobor is ékesíti, amely a legenda szerint egy Koudela, vagy Koudelka nevezetű huszita kapitányt ábrázol.

1928

Az 1928-as felvételen a már jól ismert épületek mellett jól látszik, hogy az akkortájt Köztársaság térnek hívott főtér fontos kereskedelmi szerepet töltött be.

1941

Az 1941-ben készült fotón a tér északi szélét határoló Beseda szálloda-éttermet, és két további kereskedő, polgári házat figyelhetjük meg. A Beseda előtt áll az egykori nagy paraszt hadvezér Jan Žižka 1884-ben emelt homokkő szobra, talapzatán azon csatahelyekkel, ahol a cseh hős győzedelmeskedett.

1920-as, 30-as évek

Az utolsó archív képen pedig a tér dél-keleti sarkában álló pompás kereskedő házak láthatók, amelyek látványában ma is gyönyörködhetünk. Végezetül következzék néhány mai kép Tábor főteréről.