Idézet és pár kép XXXI. - Jiří Drašnar: Forradalmakról, titkos társaságokról és a genetikai kódról

Idézet és pár kép sorozatunkban ezúttal egy emigráns cseh író 1996-ban írt regényéből idézünk. Jiří Drašnar 1948. március 31-én született Náchodban. Gyermek és fiatalkorát ebben az észak-kelet csehországi városkában töltötte, majd elvégezte a Gazdasági Egyetemet. 1969. augusztusában a Prágai tavasz leverése utáni kommunista visszarendeződés során letartóztatták és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ezután egy ideig filmrendezőnek tanult, de pár év elteltével a tanulmányainak felhagyására kényszerítették. Jó pár éven át csak ablaktisztítóként, éjjeli őrként, portásként vagy maximum rendező asszisztensként dolgozhatott. 1979-ben előbb Ausztriába, majd onnét az Egyesült Államokba emigrált, ahol mindössze két évvel később elnyerte a Salt Lake City-i független filmfesztivál legjobb rövidfilmjéért járó díjat. A siker ellenére felhagyott a filmezéssel, és az írás felé fordult.

Jiří Drašnar

A 2013-ban bekövetkezett haláláig összesen öt regényt írt, melyek közül az első (Az információs kor desperádói) egy újság floppy mellékleteként jelent meg 1985-ben. A több mint tíz évvel később kiadott Forradalmakról, titkos társaságokról és a genetikai kódról (O revolucích, tajných společnostech a genetickém kódu) című regényében erősen naturalisztikus, néha horrorisztikusan brutális stílusban ír a cseh földek történelméről, a közép-kelet európai emberek történeteiről, az emberi kegyetlenség és életerő viadaláról, a hatalom erejéről, gyilkosokról és áldozatokról. Ezúttal rendhagyó módon nem a regény szövegéből idézünk, hanem a sokat mondó fejezet címekből válogattunk össze egy csokrot:“Demon est deus inversus – szavak, amelyek állítólag a mennyország kapujában éneklő angyalok tartotta díszszalagok egyikére vannak felírva”

“Josefína Švestková genetikai származása és a bestiák, akik Istenről álmodnak”

“Néhány további rejtett motívum Josefína Švestková lelkének fejlődésében: pokol, festőműhely és egy kardra támaszkodó, páncélingbe öltözött kétarcú férfi, a terrorista fiktív életrajza”

“A gyónás – mondta nekem – ízléstelen gondolat. - A dolog egyszerű – feleltem. - Olyan, mint az ingyenes pszichiáter. Nem kell neki fizetni, hazudhatsz, és minden félhomályban, diszkréten történik.”

“A bor szerelmesei és a kasztráltak, a férfiak, akik az orrukkal és a nyelvükkel élnek, vérmesek, mint az áldozati bárány, és telítettek gyomorsavakkal”

“Férfi heregolyó, a gyümölcs, melyet Éva leszakított a Paradicsomban, a szerv, mely iránt nemcsak a nők körében nagy az érdeklődés, hanem a titkosrendőrségnél is”

“Drag nach süden, avagy délre is űznek minket, barátaim, nemcsak keletre, a melegbe, le a combok közé”

“Hazudozók és vadorzók, tanítsatok meg a tőrvetésre és más látszólag haszontalan ismeretekre”

“Hogy miként gazdagszik meg néhány csóró gyerek, arra sajnos sosem derül fény, de úgy tűnik, jobb is. Vašátko úr úgy vélte, valamilyen disznóság van mögötte, különben neki is sikerült volna”

“Sej szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok – holnapra megfarkaljuk az egész világot”

“A meghalás művészete, avagy adjatok morfiumot, és miután meghalok, temessétek el velem az özvegyemet”

“Ma már a Léthé folyó révészének is Mercedese van”

“Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a magasságoshoz.

“Bár a mítoszalkotásnak nincs köze a valósághoz, jobb, ha az emberre mint szemétládára és nem mint hülyére emlékeznek”

“Gépek falta paradicsomi gyümölcs, a férfiak elnőiesedése, na és a káosz, amely lehet ugyan ördög, de nem feltétlenül jelent rosszat”

Jiří Drašnar: Forradalmakról, titkos társaságokról és a genetikai kódról – Kalligram Könyvkiadó 2006., Fordította: Koloszár Péter.