Ahogyan azt a korábbi cikkünkben már
említettük Észak Csehországban, a Cseh Svájc Nemzeti Park
mellett összesen négy egymással érintkező tájvédelmi terület
alkot egy nagy összefüggő természet-, tájvédelmi tömböt. Ezek
közül a Kokořínsko-t és a Lužické hory-t már bemutattuk, most
következzék az a tájvédelmi körzet, amely szó szerint
körülöleli a Cseh Svájc Nemzeti Parkot. Ez pedig nem más mint a
Labské Pískovce, azaz az Elbai Homokkő CHKO. Az Ústecký kraj-ban
– Ústí nad Labem kerületben fekvő 324 négyzetkilométer
kiterjedésű területet 1972-ben nyilvánították védetté. Ebből
„vált ki” 2000-ben a Cseh Svájc Nemzeti Park, így ma a Lasbké
pískovce területe 245 km2. A tájvédelmi terület szinte szerves
egységben áll nem csupán a Cseh Svájccal, de a német oldalon
fekvő Szász Svájccal (szintén nemzeti park) is, hiszen így ezek
együttesen jelentik Közép-Európa legmarkánsabb, legkiterjedtebb
homokkő vidékét.
Děčín és a környező homokkő vidék |
Maga a terület nyugat-kelet irányban, viszonylag keskeny sávban terül el, majd a keleti végén „felkunkorodva” követi a nemzeti parkot, mintegy védő sávot jelentve a számára. Északon a cseh-német országhatár, majd az Elbától kezdve a Cseh Svájc határa jelöli ki a helyét, míg délen Petrovice, Libouchec, Jilové, Děčín, Markvartice, Česká Kamenice, Chřibská, keleten pedig Krásná Lípa, Mikulášovice városok határolják.
A Labské pískovce térképe |
A Labské pískovce kialakulása során
a földtörténeti Kréta korban, a tenger fenéken keletkezett
homokkő üledék felemelkedése, majd napjainkig tartó lepusztulása
zajlott le. Az eróziós folyamatban elsősorban az Elba és
mellékvizei játszották a legnagyobb szerepet, létrehozván a mély
folyó-, patakvölgyeket. De természetesen a nap, a csapadék és a
szél is megtette a maga közvetlen romboló, felszínformáló
hatását. A homokkő sziklaalakzatok megcsodálásához elsősorban
érdemes felkeresni a Tisá település melletti Tiské stěny-t!
Tiské stěny |
A tájvédelmi terület a
geomorfológiájából adódóan sajátos inverz klímával
rendelkezik. A mély folyóvölgyekben igazi hegyvidéki mikroklíma
uralkodik. Itt elsősorban a hideget kedvelő növény- és
állatvilággal találkozhatunk, míg a homokkő sziklák magaslatai,
a sziklás platók a melegebb viszonyokat kedvelő, termofil növények
számára biztosítanak kellemes élőhelyet. Verőfényes
napsütésben a sziklák hőmérséklete nem ritkán a 60 Celsius
fokot is elérik. Ennek megfelelőn a fenyvesekben jellemzően
csarabok, vörös és fekete áfonya, erdei sédbúza él. Míg az
említett hideg völgyekben élő növények közül kiragadnánk a
különféle izgalmas moha és zuzmófajokon kívül az erdei
bordapáfrányt, vagy éppen a fehér acsalaput. A bazalt-,
gránitfoltok egyedi növényvilága mellett még a területében
pici, de jelentőségében hatalmas tőzegmocsarak flóráját is meg
kell említenünk. Az itt élő növények közül a tőzegmoha fajok
sokaságának megemlítése mellett kiemelendő a mocsári molyűző,
a hamvas áfonya és a hüvelyes gyapjúsás.
Mély patakvölgyek |
Az állatvilág tekintetében is
kiemelkedően fontos a Labské pískovce. Számos védett madárfaj,
köztük a vándorsólyom, az uhu, a haris és a fekete harkály
fészkelő helye. Az Elbába ömlő kisebb folyók, patakok és
mindezek partvidékei, árterei adnak otthont az atlanti lazacnak, a
hódnak, vidrának.
A régi népi építészet egyik remeke |
A természeti értékek mellett ne
feledkezzünk meg a terület kulturális, ember alkotta kincseiről,
érdekességeiről sem. Ezek közül elsősorban a sajátos népi
építészeti szépségeket a helyenként a XVI. századot felidéző
díszes gerenda-, palánkházakat ragadnánk ki. Szerte a vidéken
különféle a XV. századtól kezdve emelt egyházi emlékekre,
kőkeresztekre, kápolnákra bukkanhatunk, amelyek az évszázadok
során a területen élő és elsősorban erdőgazdálkodással
foglalkozó embereknek tájékozódási pontokként is szolgálhattak.
Erdőszéli kőfülke |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése