Prága szigetei II.: A Jezsuita, a Gyermekek és a Szláv

Folytatjuk korábban megkezdett sorozatunkat a csodás Prága szigeteiről, és szép lassan haladunk észak felé, követve a Moldva sodrását. Áthaladva az Alois Jirásek neves cseh íróról elnevezett híd, a Jiráskův most alatt, hamarosan nem is egy szigethez, hanem egy mondhatni négy tagból álló, valóságos szigetcsoporthoz érünk. 

Balra a Jezsuita-sziget a Víztoronnyal, jobbra a Gyermekek szigete déli csücske

A társaság első, legdélebbi és egyben legkisebb tagja, a mindösszesen 60x10 méteres Petržilkovský ostrov, avagy más néven Jezsuita-sziget. A Gyermekek szigete déli csücskénél, a part közvetlen közelében fekszik, a nagyközönség nem léphet be a területére. A minisziget egykor jóval nagyobb méretekkel rendelkezett, és fontos szerepet is töltött be, ahogyan ez az 1769-ből és 1841-ből származó térképen látható.

Jezsuita-sziget, 1769

Jezsuita-sziget, 1841

Már az 1500-as évek elején a prágai Kisoldal, a Malá Strana ivóvízének biztosítása érdekében egy fából épített víztornyot telepítettek a déli részére, amelyet később az idők folyamán tégla-kő építményre cseréltek. Az 1500-as évek közepén a szigetet I. Habsburg Ferdinánd császár elkobozta, és csak 1859-ben került Prága város tulajdonába. 1911 és 22 között a sziget alaposan megváltozott. Egy részét a smíchovi zsilip megépítése során formálásra kerülő Gyermekek szigetéhez csatolták, és csak egy kicsiny földdarabka maradt fenn belőle, ahol a kisoldali vízműtelep a mai napig is működik.

Gyermekek szigete, 1841

Mivel már amúgy is többször emlegettük következő prágai szigetünket, ezért ugorjunk hát át rögtön a közeli Dětský ostrov-ra, azaz Gyermekek szigetére, amely a Jezsuita-sziget átalakításának „nyertese” lett. De mindenekelőtt repüljünk vissza még egy kicsit az időben. A sziget létéről már 1355-ből származó dokumentumok is beszámolnak, pontosabban arról, hogy a megáradt Moldva hogyan borítja el teljes egészében. Egészen a XVIII. századig az őt tulajdonló rendből adódóan Máltai-szigetnek, majd később, mikor egy prágai zsidó közösséghez került, Zsidó-szigetnek hívták. A smíchovi zsilip kialakítása során, ahogyan azt már említettük a Jezsuita-sziget egy részét hozzátoldták, ezzel jelentősen hosszabb lett. A mai kiterjedése 1,83 hektár. 

Zsidó-sziget, 1909

A kis Jezsuita-sziget és a nagy Gyermekek szigete

A múlt század 60-as éveiben a város tulajdonába került szigeten játszótereket, különféle sportpályákat létesítettek, és ekkor nyerte el az előbbiek után elnevezve a mai Gyermekek szigete nevét. A szigetre egy kis hídon keresztül lehet bejutni. Északi részén egy 1916-ban emelt, a Moldva folyó és mellékágait szimbolizáló szobor áll (négy allegorikus emlékművel), amelyet Mindenszentek ünnepe előtt szoktak megkoszorúzni a folyó áldozataira emlékezve.

A Gyermekek szigete északi csücske a szoborral

Slovanský (Szláv)-sziget, 1841

Az előző két szigettel átellenben, a Moldva jobb oldali, újvárosi partja közelében a Nemzeti Színház és a Jirásek tér „között” fekszik a Slovanský (Szláv)-sziget, vagy közismert másik nevén nevezve a Žofín. A sziget az 1700-as években fokozatosan jött létre a Moldva által ideszállított, és a Šítkovi malom mögött lerakott folyóhordalékból. Az 1784. évi áradást követően megerősítették és fákkal beültették, majd a Moldva parton létesített vízimalmok egyikével összekötötték (a mai Mánes). 1817-ben a sziget tulajdonosa egy bizonyos Josef Ignaz Saenger bőrfestő, cserző lett, majd 1836-37 között egy új tulajdonosa fogadót-éttermet és egy fahidat építtetett itt. 1838-ban azonban megvásárolta a területet Zsófia Friderika osztrák főhercegnő (I. Ferenc József anyja), innen ered a másik közkeletű elnevezése.

A Žofín-palota a Szláv-szigeten

A szigeten található épület 1848-ban a Szláv Kongresszusnak biztosított helyszínt (innen származik az 1925-ben nyert, ma is használt elnevezése), majd 1884-ben Prága város vette át a tulajdonjogát. Az 1886-ban helyreállított, az eredeti empire stílusúból neoreneszánsszá átszabott épület ezt követően sokáig a cseh társadalmi élet egyik központjaként funkcionált. Az itt megrendezésre kerülő hangversenyeken többek között Richard Wagner, Liszt Ferenc és Hector Berlioz is fellépett. 1918-ban a Nemzeti Tanács Katonai Parancsnoksága székhelye szerepét töltötte be.

A Slovanský (Szláv)-sziget déli része a víztoronnyal és a Mánessel

1930-ban a sziget déli részén a Šítkovská víztorony szomszédságában, a régi malomépületek helyén épült meg az egykori Mánes Művészegyesület székháza és kiállítóterme (Josef Mánes festőről elnevezve), mondhatni hídépület, amely ma kiállítások helyszíne. A Šítkovská víztorony Prága egyik legrégebbi víztornya, eredetileg 1495-ben építették. 1684-ben ugyan a svéd csapatok kárt tettek benne, de hamar helyreállították, majd a XVIII. század végén barokk stílusú, hagyma alakú sisakot tettek rá. A Szláv-szigetre vezető főhidat a Nemzeti Színház közelében, az eredetileg épült, majd egy árvíz során elpusztult vasépítmény pótlására 1948-ban építették. A Žofín épületei magántulajdonban állnak, koncerteknek, báloknak és más rendezvényeknek ad otthont, a park, a Zsófia-kert pedig rekreációs célokat szolgál. A sziget északi részén a híres cseh írónő, a “Nagyanyó” szerzője, Božena Němcová szobra áll.

A Slovanský (Szláv)-sziget, ma

A szigetcsoportunk negyedik tagja a Lövész-sziget, gazdag történetével sorozatunk következő részében foglalkozunk.